Az elmúlt évtizedekből több olyan geopolitikai konfliktust is felhozhatunk példának, amikor az adott konfliktus hatására komoly olajárrobbanás alakult ki – mondta Mohos Kristóf, a Portfolio elemzője az InfoRádióban, hozzátéve: 1970 óta többek között az Öböl-háborúkra, a líbiai forradalomra, az ukrajnai orosz invázióra, a korábbi iráni háborúra, vagy akár a jom kippuri háborúra is lehet gondolni.

A szakértő szerint a történelmi példák alapján egyértelműen nem lehet megmondani, hogy milyen lefolyása lesz a mostani konfliktusnak, ugyanis rengeteg tényezőben egészen eltérő a mostani helyzet a korábbi konfliktusoktól: más a direkt olajkitettség mértéke, mások az aktuális világgazdasági folyamatok, eltérnek az inflációs növekedési kilátások, vagyis a múltbeli események vizsgálata csak elég komoly zárójelekben történhet – hangsúlyozta.

„De egy markáns mintázat elég tisztán látszik, ha célzottan az olajárak alakulását nézzük. Általában láthattunk egy azonnali és meredek drágulást, és ez most sincsen másképpen, tehát bőven 100 dollár fölé ment a Brent hordónkénti árfekvése a háború február végi kitörését követően. Ezt viszont általában egy fokozatos lecsengés, csökkenő árak követték a múltban, amikor a piac megnyugodott az első sokkból, és inkább azt kezdte el beárazni, hogy mégis mekkora lesz az adott konfliktus világgazdasági hatása” – magyarázta a szakértő. Elmondása szerint

általában olyan 160 kereskedési napon belül nagyjából ki is árazódott a „geopolitikai prémium” a nyugati olajból, tehát a Brentből.

Ez a 160 kereskedési nap hozzávetőlegesen 7,5-8 hónapot jelent. De ez egy történelmi átlag – hangsúlyozta.

A Hormuzi-szoros a világkereskedelem egyik legszűkebb keresztmetszete, itt halad át a globális olajkereskedelem több mint 25 százaléka. És, amiről kicsit talán kevesebbet beszélnek, a műtrágyagyártás kulcselemei, és a műanyaggyártáshoz szükséges elemek is. A múltban már többször is ott volt egyfajta fegyverként, fenyegető erőként Irán kezében a lehetőség, hogy lezárja a Hormuzi-szorost, de eddig arra még nem volt példa, hogy ilyen tartós kiesés legyen. Már többhetes kiesést láthattunk az olajnál és az LNG-nél, tehát a földgázellátás tekintetében is. Nagyon fontos kérdés lesz, hogy ha ez a jelenleg éppen kéthetes tűzszünet tényleg csak tűzszünet marad, és utána folytatódnak a harcok, és esetleg újra lezárják a Hormuzi-szorost, akkor

ez egy nagyon komoly, akár soha nem látott olajpiaci sokkot is okozhat, ami begyűrűzve a gazdaságba nagyon komoly inflációs hatást hozhat és a növekedést is megállíthatja világszinten

– fogalmazott a szakértő.

Úgy véli: ha a legjobb eset, vagyis a tartós béke valósul meg, és tovább tudnak menni a szállítmányok a Hormuzi-szoroson, még akkor is nagyon kérdéses a felfutás, az, hogy milyen mértékben, milyen ütemben és milyen gyorsan tudja például az egyik legfontosabb LNG-piaci szereplő, Katar újraindítani a cseppfolyósító üzemek termelését, illetve a szállítást. Az olajpiac is nagyon kényes helyzetben van, a közel-keleti finomítói kapacitások nagyon komoly károkat szenvedtek. „Ahhoz, hogy elérjük, hogy ne legyen olyan szűkös a piac, mint most az olaj és a gáz esetében is, ahhoz elég sok csillagnak kell együtt állnia, és ebben jelenleg csak reménykedni tudunk” – mondta Mohos Kristóf.

Ami a világ tőzsdéit illeti, az 1970-es évekig visszamenőleg az látszik, hogy van egyfajta „átfutási idő”, egy nagyon komoly bizonytalanság, amikor jelentős „csapkodások” vannak elsősorban inkább lefelé, de akár felfelé is a tőzsdéken. Ez az az átmeneti időszak, amikor a piacok kvázi azt mérlegelik, hogy mekkora bajt okoz a világgazdaságnak az adott sokk. Ez az átfutási idő a tőzsdék esetében az elmúlt hat jelentősebb olajpiaci sokk esetén szinte mindig 120-130 kereskedési nap volt, ami nagyjából 170 naptári napnak felel meg.

„Eddig az időszakig látványosan bizonytalankodtak a befektetők,

nem tudták belőni, hogy az adott geopolitikai sokknak milyen és mekkora hatása lesz a gazdasági aktivitásra, növekedésre, inflációra és a tőzsdei vállalatok eredménytermelő képességére. Viszont átlagban 170 naptári nap után jött el eddig az elmúlt hat globális olajpiaci sokk esetén az a vízválasztó, amikor szinte azonnal és látványosan meglett az irány az amerikai tőzsdéken. Háromszor lefelé, háromszor felfelé ugrottak el a piacok, szóval majd erre lesz érdemes odafigyelni. Ez ugye bő hat hónap – mondta az InfoRádióban a Portfolio elemzője, Mohos Kristóf.