A szakértők nem csak az összegek nagyságát vizsgálták, hanem azt is, hogy az adományozók számára mi jelenti a legfőbb hajtóerőt, valamint azt is, hogy a pénz az adott párt számára sikert eredményez-e.

Mint a ZDF közszolgálati médium fogalmazott, ezúttal is „szédítő” összegek találtak gazdára. Az első számú „gazda” ezúttal is a CDU lett, a kereszténydemokrata párt kasszájába 6,2 millió euró érkezett. A konzervatívokat 5,1 millió euróval az AfD követte.

Külön érdekesség, hogy a harmadik – ugyan jóval csekélyebb összeggel – az a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) lett, amely a nagy hagyományok ellenére a februári választások nyomán be sem jutott a parlamentbe.

A lista aligha módosul azáltal, hogy a pártok kisebb összegeket egyelőre bejelentés nélkül vághattak zsebre. A beérkezett adományokat csak akkor kell rövid határidőn belül bejelenteni, ha azok meghaladják a 35 ezer eurót. Az ennél kisebb összegeket csak egy év eltelte után kell jelenteni a Bundestagnak.

A kereszténydemokraták első helye megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor az AfD is sajátos győzelmet könyvelhet el.

A párt kapta ugyanis idén a legnagyobb, egyetlen személyhez fűződő adományt. Az adatok szerint mintegy 2,5 millió eurót postázott az AfD-nek egy osztrák személy. A párt hivatalos bejelenése szerint az adományozó bizonyos Gerhard Dingler, aki korábban az AfD-hez több szempontból is hasonló profillal rendelkező Osztrák Szabadságárt (FPÖ) korábbi parlamenti képviselője volt.

Az AfD és az osztrák pártok népszerőségi listáját vezető FPÖ legfőbb közös vonása a migráció, mindenekelőtt az illegális bevándorlás elleni harc.

Több német médium ugyanakkor azt sugallta, hogy az összeg valójában más adományozótól származik. Szerintük Dringler csak közvetítő volt, feltehetően azért, hogy ő maga ismeretlen maradjon. Ilyen esetben az utalás illegális lenne. Az AfD cáfolta ezt.

Az adományokkal kapcsolatban a ZDF által megszólaltatott politológus szerint ké fő oka van annak, hogy a „gazdagok”, illetve a különböző cégek, illetve vállalatok adományoznak a pártoknak.

Egyrészt pusztán „ideológiailag” támogatják azt a pártot, amely elképzeléseik szerint cselekszik. A másik fő motivációt annak reménye jelentheti, hogy vállalkozásuk előnyökhöz juthat, amennyiben a támogatott párt hatalomra kerül.

Az idézett szakértő, Michael Koss szerint a politikai döntéseket közvetlenül befolyásoló adományok meglehetősen ritkák. Ennek ellenére az adományozás közvetve azt az érzést keltheti, hogya adományozott „tartoznak” az adományozónak.

A motivációk olykor közvetlenül ismertté válnak. Egy kereskedelmi platform, a Bitpanda közvetlenül a február végi választások előtt 1,75 millió eurót adományozott az általa legfontosabbnak tartott pártoknak, a CDU/CSU-nak, az SPD-nek és a későbbi Bundestag-búcsúra kényszerült FDP-nek felosztva.

A cég vezérigazgatója sajtóközleményében a közös adományt azzal indokolta, hogy azokról a pártokról van szó, amelyek leginkább hivatottak a Németország előtt álló feladatok megoldására.

Egy másik nyilvános adományozó, bizonyos Winfried Stöcker több mint 1,5 millió eurót adományozott ugyancsak a választási kampányban az AfD-nek.Mindezt azzal indokolta, hogy a radikális párt az egyetlen, amely – mint idézték – „épelméjű” maradt.

Michael Koss szerint a nagy adományok az esetleges korrupciótól függetlenül erősíthetik azt az általános benyomást, amely szerint nagyobb vagyonnal rendelkezőknek nagyobb a befolyása a politikusokra is.