A számos új fegyver közül egyértelműen a DF-5C (Dong feng - magyarul keleti szél) interkontinentális rakéta keltette a legnagyobb figyelmet. Ez a becslések szerint akár 20 ezer kilométeres hatótávolságú fegyver a világ bármely pontját elérheti. Ráadásul 10-12 darab, külön-külön célra irányítható nukleáris robbanófejjel lehet felszerelni, vagy hordozhat akár egyetlen, több megatonnás töltetet is. De vegyesen is használható atom- és hagyományos harci résszel vagy úgy, hogy a fejek némelyike csak nem robbanó, rakéta csali - írja az Army Recognition. Mindez a stratégiai rugalmasság mellett, még a DF-5C elleni védekezést is nehezíti. Ezt szolgálja, hogy

a rakéta brutális erejű négy hajtóműve a harci részt a hangsebesség több tízszeresére képesek gyorsítani – és ezt most képzeljük el tucatnyi, különböző célokra irányított atomrobbanófejjel, amiket hordozni képes...

A fegyver ennek megfelelően tekintélyes nagyságú: átmérője több mint három méter és a teljes súlya akkora, hogy három külön jármű kell a mozgatásához. Erre amúgy csak ritkán van szükség, mert a kétfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakétát föld alá épített indító állásokból, silókból lövik ki. Ilyenekből – egy 2017-es jelentés alapján – legalább húsz működő lehet, amiket még számos kamu lőállás egészít ki azért, hogy megtévesszék velük az ellenséget.

? Massive: DF-5C — three parts of one missile on three separate vehicles ?? This strategic weapon is a true monster. What could its range and payload capacity be? ? pic.twitter.com/WP2AioC9dm

— Defence Index (@Defence_Index) September 3, 2025

A DF-5C egy fegyvercsalád legutolsó tagja, amelynek tervezése az 1960-as évek végén, 8201-es számú projekt néven kezdődött. 1971-ben volt az első próbaindítás és ezután még tíz év kellett ahhoz, hogy rendszerbe álljon a fegyver. A 32,6 méter hosszú és 183 tonnás szörnyeteg 10-13 ezer kilométerre volt képes elrepíteni egyetlen nukleáris töltetét. A fejlesztés következő lépcsője a megnövelt hatótávolságú DF-5A volt, majd jött az újabb változat a DF-5B, ami már 3-5 külön célra irányítható harci részt kapott.

Nyugati becslések szerint Kína körülbelül 83 darab, különböző változatú DF-5 interkontinentális ballisztikus rakétát tart hadrendben és ezek közül 50 lehet DF-5B variáns.

Ezt követte 2017-ben a most bemutatott 10-12 robbanófejes, és már 20 ezer kilométerre növelt repülési távolságú DF-5C. Valószínű, hogy a kínaiak a C-variánssal akarják lecserélni a régebbi, egy töltettel rendelkező A változatokat.

A korszerűsítés mellett azonban a nukleáris robbanófejek számának növelése is célja az utóbbi idők fejlesztéseinek. Az amerikaiak úgy becsülik, hogy a kínaiak már most több mint 600 atomtöltettel rendelkezhetnek, míg a gyors ütemű gyártás révén az évtized végére ezernél is több ilyen eszközük lehet.

Peking azonban nem csak a szárazföldi telepítésű, hanem a tengeri és a légi indítású csapásmérő fegyvereket is fejleszti, amit a szeptember 3-i parádén be is mutattak.

Látható volt a tengeralattjárókról kilőhető JL-3-as, illetve a H-6N bombázó repülőkről bevethető JL-1 rakéta több példánya is.

Bár a tengeri változat 1000 kilométeres hatótávjával nem lenne képes a dél-kínai tengerről elérni az USA területét, a légi utántöltésre is alkalmas bombázók rakétái már simán alkalmasak erre.

Kína több szálon is futtatja rakéta programját. A silókba telepített DF-5C-n kívül nagy hangsúlyt fektetnek a mozgatható kilövőállásokból bevethető rakétákra is. Ezek egyik legfrissebb változata a több robbanófejes, DF-61-es szintén szerepelt a győzelem napi felvonuláson. Illetve egészen pontosan a 16 kerekes indító járművek parádéztak hatalmas, henger alakú konténert cipelve, de azt nem tudni, azokban voltak-e rakéták?

Ám nemcsak ez okoz bizonytalanságot a kínai fegyverfejlesztések körül, hanem az is, hogy Peking jó néhány olyan eszközt is felvonultatott, amelyek fejlesztése még be sem fejeződött. Ezért több szakértő is úgy véli, hogy majd csak évek múlva, rendszerbe állítás után lehet megmondani, melyik jelent valódi katonai fenyegetést.

A kínai vezetés mindenesetre azt hangoztatja, hogy a haderő fejlesztése és a nukleáris arzenál bővítése csupán az elrettentést szolgálja. Peking azt ígéri: nem fog elsőként atomfegyvert bevetni, és azt nem is alkalmazná olyan államokkal szemben, amelyek csak hagyományos tölteteket birtokolnak. Atomfegyvermentes övezetekre pedig főleg nem mérne nukleáris csapást.

Tajvan azonban másképp látja a helyzetet. Az ott élők úgy gondolják, hogy a kommunista vezetés igazából arra akarja használni az atomrakétákat, hogy fedezetük alatt indíthasson inváziót a sziget elfoglalására. Ha ugyanis az Egyesült Államok beavatkozna, akkor Washingtonnak számolnia kellene az egyre számottevőbb kínai nukleáris arzenállal.