Ferenc pápa április 21-i halálával a katolikus egyház új korszak küszöbére érkezett. Az első latin-amerikai pápa jelentős változásokat hozott: hangsúlyt fektetett a társadalmi igazságosságra, a környezetvédelemre és egy befogadóbb egyház megteremtésére. Most a bíborosi testület készül összegyűlni a Vatikánban, hogy új egyházfőt válasszon – olyan vezetőt, aki nemcsak a 1,37 milliárd hívőt képviseli majd, hanem meghatározza az egyház tanításának, átláthatóságának és a hívekkel való kapcsolatának jövőjét is.

A pápaválasztás során a bíborosoknak dönteniük kell, hogy az új pápa folytatja-e Ferenc progresszív reformjait, vagy visszafordul az egyház a teológiai konzervativizmus felé. A válasz akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a Sixtus-kápolna kéményéből felszáll a fehér füst. Ferenc pápasága alatt jelentős szerkezeti átalakítások történtek, többek között a Vatikán hatalmának decentralizálása és a nem európai bíborosok nagy számú kinevezése. A választásra jogosult bíborosok többségét ő nevezte ki. Ugyanakkor vezetési stílusát – amely gyakran mellőzte a bíborosokkal való konzultációt – több kritika is érte, mivel ez megnehezítette a testületen belüli személyes kapcsolatok kialakulását.

A találgatások közepette több magas rangú bíboros neve is felmerült, akiket a vatikáni megfigyelők és a fogadóirodák egyaránt esélyesnek tartanak.

Közülük kerülhetik ki?

• Luis Antonio Tagle (Fülöp-szigetek), jelenleg a legesélyesebb jelölt. Ferenc pápa belső körének megbecsült tagja, és erősen kötődik az evangelizáció és a befogadás üzenetéhez. Korábban vezette a Népek Evangelizációjáért felelős kongregációt. Progresszív irányultságú, és Ferenc reformjainak folytatójaként tekintenek rá. Ázsiai származása – különösen a gyorsan növekvő katolikus közösségű Fülöp-szigetekről – szimbolikus jelentőségű is lehet.
• Pietro Parolin (Olaszország) a Vatikán államtitkára 2013 óta. Diplomáciai tapasztalata kiemelkedő, számos kényes tárgyalást vezetett Kínával és a Közel-Kelet országaival. Teológiailag mérsékeltnek tartják, aki stabilitást hozhat, miközben bizonyos mértékig fenntartja Ferenc reformjait. A Vatikán bürokráciájában való jártassága miatt azok körében is népszerű, akik a folytonosságot keresik.
• Peter Turkson (Ghána), a társadalmi igazságosság terén ismert. A Teljes Emberi Fejlődés Előmozdításáért felelős dikasztérium korábbi vezetője, aktív szereplője volt a szegénység, gazdasági egyenlőtlenségek és klímaváltozás elleni küzdelemnek. Progresszív eszméket vall, különösen a társadalmi kérdésekben. Megválasztása történelmi lenne: évszázadok óta ő lehetne az első afrikai pápa.
• Erdő Péter (Magyarország) az egyik legjelentősebb konzervatív jelölt. Elismert kánonjogász, korábban az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának vezetője volt. Híve a hagyományos katolikus tanításnak és a teológiai ortodoxiának. Azok számára, akik a II. János Pál és XVI. Benedek által képviselt irányvonalhoz való visszatérést támogatják. Erdő egy markáns váltást jelentene Ferenc örökségéhez képest.
• Angelo Scola (Olaszország) már a 2013-as konklávéban is komoly esélyes volt. A milánói érsekséget vezette, mély teológiai gyökerekkel rendelkezik, és a centralizált, hierarchikus egyházat támogatja. Tradicionalista irányvonalat képvisel, így elsősorban azok szimpátiáját élvezi, akik Ferenc reformjaival szemben elmozdulást szeretnének. Előrehaladott kora azonban hátrány lehet számára – írja a Blikk a Newsweekre hivatkozva.

Az Index, idézve a francia sajtót – a fentieken túl – az alábbi személyeket említi az esélyesek között:

• Jean-Marc Aveline, a marseille-i érsek, 66 éves. A francia sajtó szerint néhány hazai katolikus körben XXIII. Jánoshoz hasonlítják. Algériában született, spanyol bevándorlók gyermekeként. Franciabarát, közvetlen természetű, teológiai doktorátussal és filozófiai diplomával rendelkezik. Ha megválasztanák, ő lenne az első francia pápa a 14. század óta.
• Mario Grech, a püspöki szinódus főtitkára, 68 éves, máltai származású. Az EU legkisebb országából származik, de fontos pozícióba került a Vatikánban. Kezdetben konzervatívnak tartották, de idővel Ferenc pápa reformjainak zászlóvivőjévé vált. 2014-ben felszólalt amellett, hogy az egyháznak befogadóbbnak kellene lennie LMBTQ-tagjaival szemben, ami Ferenc pápa figyelmét is felkeltette.
• Juan Jose Omella, Barcelona érseke, 79 éves, spanyol származású. Ferenc pápához hasonlóan szerény életet él magas címe ellenére, pályafutását a lelkipásztori gondoskodásnak, a társadalmi igazságosság előmozdításának szentelte. Volt misszionárius Zairében, és szorosan együttműködött a spanyol Manos Unidas jótékonysági szervezettel, amely az éhínség, a betegségek és a szegénység ellen küzd.
• Matteo Maria Zuppi, 69 éves, olasz, Bologna érseke. Amikor 2015-ben előléptették Bologna érsekévé, a nemzeti média „olasz Bergogliónak” nevezte. Zuppi lenne az első olasz pápa 1978 óta. Ferenc pápához hasonlóan „utcai papként” ismert, aki a migránsokra és a szegényekre összpontosít, és keveset törődik a pompával és a protokollal.
• Joseph Tobin, a New Jersey-i Newark érseke, 72 éves, amerikai származású. Bár valószínűtlen, hogy a világ bíborosai az első amerikai pápát választanák meg, ha mégis, erre Tobin lenne a legesélyesebb. Folyékonyan beszél olaszul, spanyolul, franciául és portugálul. Tobin, aki családjában 13 gyermek közül a legidősebbként született, nyíltan beszélt saját alkoholizmusból való felépüléséről. Ismert az LMBTQ-közösség felé tanúsított nyitott hozzáállásáról is.
• Peter Kodwo Appiah Turkson, 76 éves ghánai vatikáni tisztviselő. Lehetséges jelölt arra, hogy ő legyen az első afrikai pápa, aki a szubszaharai övezetből származik. Kombinálta a ghánai gyülekezetek hosszú lelkipásztori hátterét több vatikáni hivatal vezetésének tapasztalatával. II. János Pál pápa 1992-ben nevezte ki Cape Coast érsekévé, 11 évvel később pedig Ghána történetének első bíborosává emelte.

A konklávé rendszerint a pápa halála utáni 15–20 napon belül kezdődik. Ezt megelőzi a kilencnapos gyászidő – a novemdiales – és a bíborosok utazása Rómába. A választás kimenetele továbbra is nyitott, hiszen az egyház ideológiai törésvonalai mentén zajlik a döntés: folytatni a reformokat vagy visszatérni a hagyományosabb tanításokhoz. Az új pápa olyan egyház élére kerül, amely kihívásokkal néz szembe: csökkenő befolyás Európában és Észak-Amerikában, növekvő jelenlét a Globális Délen, valamint belső viták a jövő irányáról.