Szerdán bemutatta koalíciós programját Németország új kormánya. Az elmúlt hetekben sokat bírált kancellárjelölt, Friedrich Merz új kezdetről beszélt. Felelősség Németországért a koalíciós megállapodás címe, utalva arra, hogy a koalíciós pártok közös célja a stabilitás megteremtése, a gazdaság fellendítése és az ország biztonságának megerősítése. Ami a gazdaságot illeti, az immár harmadik évre előrevetített recesszió, illetve az amerikai elnök, Donald Trump vámháborús lépései nyomán teendő van bőven.
Ezzel összefüggésben hangsúlyozta a koalíciós egyezmény a reformok, illetve a befektetések szükségességét, ennek keretében pedig a német ipar versenyképességének erősítését. Ezt a törekvést célozta az is, hogy a CDU/CSU és az SPD között létrejött megállapodás a korábbi viták ellenére az adóemelések ellen döntött. Olyannyira, hogy előirányozta a társasági adó későbbi, több lépcsőben történő csökkentését, mint ahogy az áram árának mérséklését is, ami az energiaigényes vállalatokat is tehermentesítené.
A szolidaritási pótdíj ugyanakkor továbbra is érvényben marad a magas jövedelmű állampolgárok számára.
A közelmúltban a Zöldek Pártjának támogatásával elfogadott, mennyiségét és céljait is tekintve rendkívülinek minősített és hosszú távú eladósodást jelentő, összesen 900 milliárd eurót kitevő pénzügyi csomagok ellenére a leendő kormány a költségvetési takarékosság mellett foglalt állást. Eszerint összesen egymilliárd eurót akar megtakarítani a finanszírozási programokon és a nemzetközi szervezeteknek nyújtott támogatásokon.
Szigorítják az állampolgári juttatás, az úgynevezett Bürgergeld folyósításának feltételeit. A cél az, hogy munkavállalásra ösztönözzék az érintetteket. Érvényben marad a Scholz-kormány idején életbe léptetett, az egész országra kiterjedően kedvezményes tömegközlekedést biztosító úgynevezett Deutschlandticket (Németország-bérlet), a havi 58 eurós díjat azonban a későbbiekben emelik.
A koalíciós megállapodás szerint felülvizsgálják a 2024-ben életbe lépett, úgynevezett kannabisz törvényt, amely lehetővé tette a kábítószer rekreációs célokra történő, szigorúan korlátozott, illetve ellenőrzött használatát. A törvény eltörlését hosszabb ideje a CDU/CSU követelte. A mostani egyezség a felülvizsgálatra utalt, de magát az eltörést nem vetítette előre.
A koalíciós megállapodás hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen Németország biztonságának erősítése. Ennek jegyében született döntés egy nemzetbiztonsági tanács létrehozásáról. Noha a 2011-ben takarékossági okokból felfüggesztett kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetésérő egyelőre nincs szó, a leendő kormánypártok abban egyeztek meg, hogy egyfajta önkéntes katona szolgálati modellt vezetnek be.
Az elmúlt hetekben a koalícióra készülő pártok között a legnagyobb, olykor a tárgyalások megszakításával fenyegető vitát a migráció, illetve az illegális bevándorlás kezelése jelentette. Elemzők szerint ezen a téren is inkább kompromisszumos megállapodás született.
Érvényesült a szociáldemokraták törekvése arra vonatkozóan, hogy a határokon történő, a CDU/CSU által követelt azonnali kitoloncolásokat csakis az uniós szomszédokkal egyeztetve lehet végrehajtani.
A menedékjog biztosításával összefüggésben ugyanakkor a konzervatívok szándéka valósult meg azzal kapcsolatban, hogy a honosítás csakis legkevesebb öt év után valósulhat meg. A korábbi kormány ugyan azt a döntést hozta, hogy meghatározott esetekben ez már három év után is biztosítható A megállapodás tartalmazza ugyanakkor, hogy a menedékjoggal rendelkezőkhöz családtagjaik két évig nem csatlakozhatnak.
Elemzők szerint „igazságos” megoldás született a miniszteri tárcák elosztásával kapcsolatban. A CDU és a CSU összesen kilenc miniszteri poszthoz jutott, míg a szociáldemokraták hét tárca élére delegálhatják képviselőjüket. A koalíciós partnerek ezzel kapcsolatban ügyeltek arra is, hogy egyaránt fontos miniszteri posztokhoz jussanak. Így a CDU a többi között a külügy- és a gazdasági minisztériumot, a CSU a belügyminisztériumot, valamint a mezőgazdasági tárcát kapta, az SPD pedig a védelmi, a pénzügy-, továbbá a munka- és szociális ügyi minisztérium rányitására kapott megbízást.
Miközben a CDU/CSU és az SPD vezetői e nyilatkozatok alapján elégedettek a kompromisszumokat tükröző koalíciós megállapodóssal, az ellenzéki pártok az AfD-vel az élen élesen bírálták azt. A legerősebb ellenzéki párt társelnöke, Alice Weidel a megállapodással kapcsolatban mindenekelőtt Friedrich Merz kancellárjelöltet bírálta. Weidel, aki a legfrissebb felmérések szerint immár a legnagyobb támogatottsággal rendelkező német parlamenti pártot vezeti, hangsúlyozta, hogy a konzervatívok egyetlen választási ígéretüket sem tartották be.
„A kormányprogram nem foglalkozik az ország előtt álló fontos kihívásokkal”
– hangoztatta Weidel, szerinte a dokumentum a parlamenti választások fő vesztese, a szociáldemokrata SPD keze nyomát viseli magán.
Az AfD társelnöke úgy véli, a CDU/CSU hamis választási ígéretekkel megtévesztette, illetve becsapta az állampolgárokat. A migráció és pénzügyek vonatkozásában minden úgy folyatódik tovább, ahogy a Scholz-kormány idején zajlottak a dolgok. Az adófizetők pénzét hamis és ártalmas célokra herdálják el – jelentette ki.
A korábbi kormánypárt, az immár ellenzéki Zöldek Pártja csalódottságának adott hangot a megállapodásban foglaltakkal kapcsolatban. Franziska Brantner társelnök mindenekelőtt azt hiányolta, hogy a program egyáltalán nem foglalkozik a fiatalokkal a biztos nyugdíj, a társadalombiztosítás vagy épp a oktatás tekintetében. „A leendő koalíció ötletek nélkül herdálja a pénzt” – jelentette ki.
Élesen bírálta a koalíciós megállapodásban foglaltakat a felmérések szerint fokozatosan erősödő Baloldal Pártja (Die Linke) is, felróva, hogy megítélése szerint a program figyelmen kívül hagyja a legégetőbb kihívásokat. Ennek kapcsán a társadalmi kohézió hiányát, a bérleti díjak emelkedését és folyamatosán növekvő árakat említette.
Az ugyancsak baloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) elnöke, Sahra Wagenknecht hangsúlyozta, hogy a megállapodás nem ad választ a gazdasági válságra. Ezért – mint fogalmazott – következik a Németországot sújtó recesszió harmadik és negyedik éve, amit immár „Merz-recessziónak” nevezett.





