A jövő légi fölény vadászgép program (Next Generation Air Dominance - NGAD) szüneteltetésének csak az egyik oka volt az, hogy a tábornokok még egyszer átgondolhassák, egyáltalán kell-e ilyen masina. A másik – és valószínűleg ennél sokkal nyomósabb ok – Donald Trump elnökké választása volt. Az amerikai légierő vezetői úgy gondolták, hogy az új elnök hivatalba lépését követően esetleg törölheti az egész fejlesztést, így egyelőre kár lenne erre több energiát fordítani.

A Trump-adminisztráció valóban látványos takarékoskodásba kezdett, ilyen előzmények után tartották március 3-5. között az AFA Warfare Symposium elnevezésű konferenciát, amelyen az amerikai légierő, az űrhaderő, valamint a nekik szállító hadiipari cégek vezetői vitatták meg a lehetséges fejlesztési irányokat. Az esemény központi témája a NGAD program újra értékelése volt – írja a The War Zone. Arra keresték a választ a katonák és a gyártók, hogy szükség van-e az új generációs vadászgépre, egyáltalán számít-e még a légi fölény a modern hadviselésben.

A válasz röviden: igen, nagyon is fontos, sőt elengedhetetlen a győzelemhez.

A portál idézi az amerikai légierő vezérőrnagyát, Joseph Kunkelt, aki kijelentette: akármilyen irányból közelítették meg a vitákban a 6. generációs harci gép létjogosultságát, mindig ott kötöttek ki, hogy a légi fölény kivívása alapkövetelménye egy sikeres hadjáratnak. A légtér korlátlan uralását már a második világháború idején kulcskérdésnek tekintette az amerikai hadvezetés. Az azóta vívott helyi háborúkban is rendre azzal indítottak, hogy súlyos csapásokat mértek az ellenséges repülő erőkre, valamint a légvédelemre, és csak ezt követően indították meg a szárazföldi vagy tengeri hadműveleteket.

A légierő másik tábornoka, Kenneth Wilsbach egyenesen úgy fogalmazott, hogy a légtér korlátlan uralma az első építőköve egy sikeres hadjáratnak. Mint mondta: légi fölény nélkül minden más katonai akció sokszorosan nehezebbé, sőt bizonyos esetekben lehetetlenné válik. Ez vonatkozik mindenre, a felderítéstől kezdve a sebesültek kimenekítésén át, a precíziós csapásmérésig – hangsúlyozta Wilsbach tábornok.

A katonák és a fejlesztőmérnökök egyöntetű véleménye tehát az volt, hogy

az Egyesült Államok légierejének szüksége van egy új, hatodik generációs, ember vezette harci gépre,

amely majd leválthatja a jelenlegi F-22-est. Csakhogy Trump elnök egyik legfontosabb tanácsadója, Elon Musk szerint ez puszta pénzpocsékolás lenne. A milliárdos idiótának nevezte azokat, akik azt hiszik, hogy egy pilóta képes lenne győzni egy drónnal szemben, hiszen a robot olyan gyors és hirtelen manőverekre képes, amiket az emberi test képtelen elviselni.

Aztán a múlt éve decemberében két új kínai harci gépről is megjelentek videók és fényképek a közösségi médiában. Ezek egyértelműen már a hatodik generációhoz tartozó, légi fölény kivívására szánt vadászgépek voltak. A kínai gépek megjelenése alaposan átformálta Elon Musk gondolkodását is. Egy videót tett közzé az interneten, amelyben több mint három percen keresztül azt boncolgatja, hogy a kínaiak milyen technológiai fölényre tettek szert az USA-val szemben és az Egyesült Államoknak mielőbb folytatnia kell az NGAD programot. Méghozzá teljes erőbedobással.

Nyilván a milliárdos vállalkozó gyors véleményváltozása hatással lesz majd Trump elnök döntésére is, bár az NGAD program meglehetősen drágának ígérkezik. Csak az eddigi, előkészítő munkálatok már nagyjából 20 milliárd dollárt emésztettek fel, míg a gépek darabja mai áron úgy 300 millió lehet. A sorozatgyártás beindítása pedig még újabb 10 milliárdot is elvihet. Éppen ezért az amerikai légierő olcsóbb megoldásokat is vizsgál.

Az egyik egy olyan kisebb és egyszerűbb, pilóta vezette harci gép, amely előretolt drónvezérlőként működne. A tényleges harci feladatokat a "pásztor" körül rajzó robotok hajtanák végre.

A másik lehetőség, hogy a már sorozatban készülő B-21 Raider, hatodik generációsnak nevezett bombázókat látnák el olyan fegyverekkel, amelyekkel az eddigieknél is nagyobb távolságból tudnának tömeges csapásokat mérni az ellenségre. Persze ezek az opciók tényleg olcsóbbak, de aligha helyettesíthetnének egy igazi légifölény-vadászgépet.

Az NGAD keretében formálódó repülőgép egészen kivételes képességekkel rendelkezne. A pilótának a tengerek mélyétől a világűrig mindenféle érzékelő adatai a rendelkezésére állnának, amiket persze előbb mesterséges intelligencia értékelne, rendezne és végül "konyhakész" állapotban tálalna a repülőgép vezetője elé. A teljes tengeri, szárazföldi, légi és űrbeli harci helyzetet átlátva hozhatna döntéseket a pilóta, miközben egy kivételes manőverező képességű, nehezen észlelhető – lopakodó – vadászgépben ülne. Ráadásul az az eddigieknél sokkal nagyobb hatótávolságú, jóval pontosabb rakétafegyverzettel harcolhatna, a látóhatáron túli ellenséggel. Mi több, a túl veszélyes küldetésekhez a pilótának be sem kellene ülnie a repülőbe, hanem azt távolról is tudná irányítani. Természetesen a harci feladatok végrehajtását a gépet kísérő drónok is segítenék.

Az amerikai légierő – és persze a haditengerészet is, amely ugyancsak komoly harcigép-flottát üzemeltet – már letette a garast az NGAD program folytatása mellett. Igaz, a Navy azt közölte, hogy mind a szerkezetét, mind pedig a hajtóművét tekintve teljesen más repülőt akar, mint a légierő, bár bizonyos alrendszerek azért lehetnének közösek. Ám ez aligha fogja csökkenteni a költségeket, de a tengerészek nem akarnak olyan kompromisszumokat kötni, mint amiket az F-35 esetében voltak kénytelenek.

A döntés az Egyesült Államok új generációs légifölény-vadászgépéről vagy gépeiről most Donald Trump kezében van.

Ha ő is úgy gondolja, hogy Amerika újbóli naggyá tételéhez kell az NGAD, akkor a program teljes sebességre kapcsolhat. Ha mégsem, akkor viszont azzal kell szembenéznie, hogy Kína egyre gyorsuló tempóban dolgozza majd le az USA technológiai fölényét.