A The New York Times szerint Antony Blinken "kijózanító kijevi látogatását" követően terjesztette elő indítványát Joe Bidennek. Az amerikai diplomácia vezetője a helyszínen és első kézből értesülhetett arról, mennyire aggasztó az ukrán hadsereg helyzete az ország északkeleti régiójában. Harkiv térségében az oroszok május 10-én indítottak offenzívát, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy áttörjék a frontot, majd lerohanják Ukrajna második legnagyobb városát.

Az oroszok győzelme több okból is valószínűnek látszott. Először is a washingtoni törvényhozásban a republikánus képviselők hónapokig akadályozták, hogy Ukrajna újabb katonai segélyt kapjon. Ennek nyomán a frontokon harcoló katonák kezdtek kifogyni a lőszerből. Az egyik ukrán alakulat parancsnoka például azt nyilatkozta, hogy ágyúnként már csak hat darab gránátjuk maradt. Az emberei sokszor kénytelenek voltak ásókkal kézitusát vívni az ismétlődő hullámokban támadó orosz katonákkal.

A másik ok, amiért Moszkvában szinte biztosak lehettek a küszöbön álló győzelemben, az az Egyesült Államok szigorú tilalma volt. Washington a fegyverszállítások kezdetén kikötötte, hogy amerikai gyártmányú fegyverekkel az ukránok nem támadhatják Oroszország területét. Ezt az orosz alkotmánynak azzal a passzusával indokolták, amely kimondja, hogy ha az ország területét katonai támadás éri, akkor azt minden erővel, akár még atomfegyverek bevetésével is vissza kell verni.

A Nyugat tehát – tartva egy atomháború kirobbanásától – kikötötte, hogy az ukránok csak a saját országuk területén használhatják a tőlük kapott fegyvereket. Ezzel azonban óriási előnyhöz juttatták a támadókat – írja legújabb tanulmányában az Institute for the Study of War (ISW). Az amerikai kutatóintézet véleménye ugyanis az, hogy az oroszok így háborítatlanul tudnak jelentős erőket összevonni közvetlenül Ukrajna nemzetközi határai mentén. Nem kell attól tartaniuk, hogy készülődő, gyülekező csapataikat még a bevetés előtt megtámadnák.

Ez az abszurd helyzet azt is eredményezte, hogy az orosz légierő gépeinek nem szükséges belépniük Ukrajna légterébe ahhoz, hogy Harkiv városát vagy a határ közeli településeket támadják. Az újabban használt siklóbombák ugyanis képesek 40-60 kilométert is repülni a leoldás után, Harkiv pedig 40 kilométerre van a határtól. Az már az Avgyijivkánál folytatott öldöklő csatában kiderült, hogy az oroszok tömeges bombatámadásokkal ki tudják szorítani állásaikból az ukrán védőket. A mostani harcokban például rövid idő alatt a földdel tették egyenlővé Vovcsanszk városát, úgy, hogy a támadó repülőgépek nem is hagyták el az orosz légteret.

The Ukrainian town of Vovchansk destroyed by Russian invaders pic.twitter.com/GaOdcInInR

— NEXTA (@nexta_tv) May 23, 2024

A harkivi régióban indított offenzíva után Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kétségbeesett felhívást intézett a Nyugathoz, hogy mielőbb küldjenek nagy hatótávolságú légvédelmi rendszereket, mert másképpen a katonái nem lesznek képesek megvédeni a városaikat. Csakhogy az amerikai tiltás elvben az orosz légtérre is vonatkozik. Vagyis az ukrán légvédelem hiába észleli a bombázógépeket, nem lőhet rájuk, amíg orosz terület felett repülnek. De még azt is meg kell várniuk, hogy az ukrán célpontok ellen indított rakéták, siklóbombák átlépjék a két ország határát, csak aztán próbálkozhatnak az elfogásukkal. A távolság és főleg az idő rövidsége miatt ez a legtöbb esetben nem sikerülhet.

A washingtoni kutatóintézet tanulmányában megemlíti: amikor április 13-án Irán légicsapást mért Izraelre, csak úgy lehetett a támadást elhárítani, hogy a drónokat és rakétákat még a zsidó állam légterének elérése előtt lelőtték. Ha meg kellett volna várni, hogy Izrael fölé érjenek, jóformán lehetetlen lett volna a csapást kivédeni. Így viszont csupán jelentéktelen károk keletkeztek, és állítólag egyetlen ember sebesült meg - legalábbis ezt állítják hivatalosan Jeruzsálemben.

Első körben az amerikaiak azt fontolgatják, hogy engedélyezik az ukránoknak az orosz légtérben repülő támadó gépek elleni rakétaindításokat. Ez mindenképpen sokat javíthat a védők, egyelőre kétségbeejtő helyzetén, de még mindig messze van attól, hogy az amúgy rendkívüli orosz fölényt kiegyenlítse. Az ISW szakértői ezért úgy látják, hogy a washingtoni vezetésnek engedélyeznie kellene a mélységi rakétacsapásokat a határhoz közeli orosz területek ellen. A HIMARS sorozatvetők vagy az ezekből indítható ATACMS rövid hatótávolságú rakéták rengeteg orosz katonai célpontot tudnának megsemmisíteni. Ezen a térképen csak a legfontosabb bázisokat jelölték meg.

A gondolat, hogy az ukránok az orosz területeken lévő katonai létesítményeket is támadhassanak a Nyugattól kapott fegyverekkel, nem is olyan új keletű. David Cameron brit külügyminiszter nemrég Kijevben járva jelentette be, hogy Nagy-Britannia a továbbiakban már nem ellenzi ezt, és az ukránok bevethetik a határokon túli orosz támaszpontok ellen is a brit-francia gyártmányú Storm Shadow/SCLAP cirkálórakétákat.

A bejelentés nyilván komoly lökést adott az amerikai döntéshozóknak is ahhoz, hogy átértékeljék a korábbi álláspontjukat. Az ISW kutatói jogi-erkölcsi érvvel is szolgálnak tanulmányukban a tilalom feloldásához. Azt hangoztatják, hogy a washingtoni kormányzat tilalma aránytalanul jobb helyzetbe hozta az amúgy is erőfölényben lévő oroszokat. Mindezt arra hivatkozva, hogy egy nukleáris nagyhatalom területét csak az atomháború kockázatával lehetne támadni. Ám, az amerikai kutatók úgy látják: ez rossz precedenst teremthet, és más, atomfegyverekkel rendelkező országokat is arra ösztönözhet, hogy nyugodtan támadják csak meg szomszédaikat, azok úgyse mernek visszacsapni, hiszen félhetnek egy nukleáris háborútól.

Márpedig Oroszország éppen ezért tudott 50 ezres haderőt összegyűjteni Ukrajna határai mentén és a saját területéről indított légitámadásokkal úgy pusztítani a szomszédos országot, hogy nem kell tartania a válaszcsapásoktól. Az ISW véleménye az: a Nyugat abban érdekelt, hogy Ukrajna megvédje magát és ezzel olyan példát mutasson, ami elrettenti a Moszkvához hasonlóan agresszív politikát kedvelő államokat.