"Amikor 1991-ben Szomália, az általunk ismert ENSZ-tagállam polgárháborúba és káoszba süllyedt, az északi országrész, amely egyébként brit gyarmat volt, szemben a délivel, ami viszont olasz, kikiáltotta függetlenségét és elszakadását az államszövetségtől" – magyarázta az InfoRádióban Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója.

Elmondta azt is, hogy ezt a szakadást hivatalosan a mai napig senki sem ismerte el, ám miközben a déli országrészt a kalózkodásról, az Al-Shabaab terrorszervezetről és törékeny államiságáról ismerjük, addig

a de facto Szomáliföld az elmúlt harminc évben egy viszonylag jól működő államiságot hozott létre demokratikus választásokkal, közigazgatással, hadsereggel és gazdasággal.

Marsai Viktor beszélt arról is, hogy a térség az Ádeni-öböl partján fekszik, a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala mentén, és Szomáliföld területén található Berbera kikötője, amelyet az Egyesült Arab Emírségek komoly befektetésekkel fontos kereskedelmi csomóponttá tett.

A másik fontos szereplő a területen Etiópia, a világ egyik legnépesebb olyan országa, amelyik nem rendelkezik tengeri kijárattal. Mint mondta, Dzsibutin keresztül, egyetlen vasútvonalon zajlik a kereskedelem az Etióp-magasföld és a világ többi része között. Etiópia az elmúlt években nagy erőkkel kereste annak lehetőségét, hogy fokozni tudja a külkereskedelmet, illetve hogyan juthatna tengeri összeköttetéshez. A szakértő elmondta, az országnak már korábban is volt érdekeltsége Berbera kikötőjében a Dubai Port vállalkozásán keresztül, hiszen 19 százaléknyi tulajdonrésszel rendelkezett a kikötőben.

Az igazgató szerint a mostani megállapodás annyiban új, hogy nem csupán gazdasági érdekeltségről van szó, hanem arról is, hogy Etiópia egy ötvenéves bérlet keretében egy kvázi szuverén területet szerez Berbera kikötőjében, illetve jogot kap egy katonai bázis létrehozására. Ezek felhasználásával próbálnak kiépíteni egy új folyosót az Ádeni-öböl és az Etióp-magasföld között. Magyarázata szerint a kezdeti híresztelésekkel ellentétben ez nem azt jeleni, hogy Etiópia elismeri Szomáliföldet, de a megállapodás hosszú távon efelé mutat. Másfelől Addisz-Abeba nem egyeztetett Mogadishuval, az egységes Szomália fővárosával, amely a megállapodást az ország szuverenitásának megsértéseként értékeli.

Hozzátette, a dolgot az is bonyolítja, hogy

Szomália és Szomáliföld határterülete vitatott, az elmúlt egy évben fegyveres konfliktus áll fenn a felek között, és sokan tartanak tőle, hogy az egyezség olaj a tűzre.

A Migrációkutató Intézet igazgatója leszögezte, habár a szomáliai vezetés egyenesen agresszióként emlegeti az egyezséget, katonailag nem versenytársa Etiópiának. Mint mondta, a problémát inkább az jelenti, hogy az etióp vezetés az elmúlt hónapokban nagyon erős nyilatkozatokat tett arról, hogy az országnak természet és történelem adta joga van tengeri hozzáférés szerzésére. Nem pusztán arról van szó, hogy kereskedelmi útvonalakon elérjék az Ádeni-öblöt, hanem konkrét etióp területi igények jelentek meg, ami felfűtötte az indulatokat Szomáliába, Eritreában és Dzsibutiban.

Marsai Viktor hozzátette, ezek az államok együttesen sem rendelkeznek akkora katonai erővel, hogy érdemben megtámadhassák Etiópiát, vagy erővel próbálják megakadályozni a jelenleg folyó ügyletet. Mint mondta, az viszont egészen biztos, hogy a konfliktus egy olyan masszív jéghegy, ami "meglékelheti az Afrika szarván az elmúlt években körvonalazódó együttműködés hajóját".

Megjegyezte, paradox módon 4-5 évvel ezelőtt még éppen Etiópia volt a kezdeményezés fő zászlóvivője, az etióp projektek voltak azok, amelyek egy olyan óriási regionális integrációt álmodtak meg, amiből mindegyik nemzet profitálni fog. Mint mondta, az etióp kormány területi igénye és a Berberával kapcsolatos megállapodás ezt nem fogja segíteni.