Mahmud Sahin telefonja október 19-én reggel fél hétkor csörrent meg. "Az izraeli titkosszolgálattól hívom. Bombázni fogjuk a környéket, ahol él. Két órája van, hogy értesítse a szomszédait és elmeneküljenek" - emlékezett a gázai fogorvos a BBC-nek nyilatkozva. A város egyik konszolidált, jobb módú családok által lakott negyedében, al-Zahrában élt a feleségével és öt gyerekével. A ház harmadik emeltén, egy háromszobás lakásban laktak és bár hallották a robbanásokat, a háború addig elkerülte őket.

A telefonáló kifogástalanul beszélt arabul és szenvtelen hangon adta az utasításokat. Mahmud Sahin azonban először arra gyanakodott, hogy valami vaskos tréfa áldozata. Ezért azt kérte a vonal másik végén lévőtől, hogyha tényleg az, akinek mondja magát, akkor adjon le egy jelző lövést. A következő pillanatban már csattant is a semmiből a figyelmeztetés. A palesztin fogorvos biztos lehetett benne, hogy a telefonáló nem viccel.

"Megpróbáltam időt nyerni, ezért folyamatosan beszéltem vele. Kértem, hogy ne bombázzon, hiszen nincs a környéken semmilyen katonai létesítmény." De az izraeli közölte vele, hogy van ott valami, amiről Mahud nem tud, de az izraeliek igen, azt kell megsemmisíteni, erre kaptak parancsot. Így hát a palesztin fogorvos torkaszakadtából ordítozni kezdett és igyekezett a szomszédait kiterelni a házakból. Aztán amikor elmondta, hogy már mindenki az utcán van

hatalmas robbanás rázta meg a környéket és az egyik társasház összeomlott, a hívás pedig megszakadt.

Aznap este észrevette, hogy percekkel korábban volt egy nem fogadott hívása. Kétségbe esett, mert attól félt, hogy megint az izraeli hadsereg kereste. A telefon pár perccel később újból csengett. Jól gondolta, ezúttal is az izraeli titkosszolgálat jelentkezett. Most egy magát Daudnak nevező férfival beszélt, aki megdicsérte, amiért reggel olyan ügyesen figyelmeztette a szomszédait és közölte, hogy újabb épületeket fognak lerombolni. Azért, hogy a kilétével kapcsolatos kétségeket eloszlassa, a hívó a fogorvos magánéletéről és a gyerekiről olyan részleteket közölt, amiket csak a legjobb barátai ismerhettek.

Mahmud most is igyekezett időt nyerni, az izraeli hívó pedig azt mondta: majd akkor bombáznak, ha engedélyt ad rá.

"Én nem adok magának semmiféle engedélyt a bombázásra! Csak azt szeretném, ha senki sem halna, vagy sérülne meg" - emlékezett vissza a telefonbeszélgetésre.

A házak kiürítése azonban az éjszaka közepén egyáltalán nem ment olyan simán, mint reggel. Hatalmas káosz tört ki, amiben emberek kiabáltak a rokonaikat keresve és gyerekek sikoltoztak a szüleik után.

"Kérdeztem az izraelit - mesélte a BBC-nek Mahmud -, hogy hova küldjem az emberek, hol lesznek biztonságban?" A telefonáló olyan pontos útba igazítást adott, mintha csak ott lenne a helyszínen. Végül a közeli egyetem épületében zsúfolódtak össze a környék lakói. Amikor a fogorvos közölte, hogy sikerült mindenkit biztonságba helyezni, már zuhogtak is a bombák. Akkor éjjel egy egész lakótömböt döntöttek romba az izraeliek. Huszonkét ház semmisült meg, de áldozatok nem voltak.

Mahmud háza ugyan nem kapott találatot, de a közeli robbanások eléggé megrongálták. Már nem tértek vissza, hanem a Gázai övezet egy másik részén, az egyik barátja házában húzták meg magukat. Mint mondta: 15 év munkája, a rendelője, az otthona veszett oda, de fő, hogy az egész családja életben van.

"Az anyagiak nem számítanak, hiszen most bármelyik pillanatban meghalhatunk. Nem is gondolunk semmi másra."