Kalas Vivien kutató a ludovika.hu-n megjelent írásában emlékeztet, az európai integráció motorjának hagyományosan a német–francia együttműködést tekintik, éppen ezért mindig kiemelt jelentőséggel bír, ha Magyarország miniszterelnöke hivatalos látogatás keretében találkozik az Európai Unió legbefolyásosabb államai vezetőinek egyikével. A legutóbbi ilyen alkalomra március 13-án, hétfőn került sor, amikor is a francia köztársasági elnök, Emmanuel Macron Párizsban fogadta Orbán Viktor magyar kormányfőt.

A két politikus nem első ízben találkozott egymással az uniós intézményrendszeren kívül is, 2019 októberében ugyancsak a magyar miniszterelnök utazott a francia fővárosba, 2021 decemberében pedig Emmanuel Macron látogatott Budapestre és folytatott megbeszéléseket a visegrádi országok vezetőivel. A mintegy másfél évvel ezelőtti találkozó nem csak a látogatás ténye miatt, de abból a szempontból is jelentékeny esemény volt, hogy azt megelőzően utoljára mintegy másfél évtizeddel korábban, 2007-ben járt francia köztársasági elnök – Nicolas Sarkozy – Magyarországon – jegyzi meg a szerző.

Március 13-án Orbán Viktor és Emmanuel Macron egy munkavacsora keretében folytattak kétoldalú megbeszéléseket az Európai Uniót érintő legfontosabb témákról. A találkozón elhangzottakról mindkét fél csak szűkszavú tájékoztatást adott: szót ejtettek Svédország és Finnország NATO-csatlakozásáról, illetve annak ratifikálásáról, valamint egyeztettek az orosz–ukrán háborúról, Európa versenyképességéről, energiabiztonságról és védelempolitikáról is.

Az Ukrajnában zajló háború kitörése óta az Európai Unió az egységes fellépésre törekszik, és mindezidáig tíz szankciós csomagot fogadtak el a tagállamok Oroszországgal szemben. A további intézkedésekkel kapcsolatban Emmanuel Macron a szankciós nyomás fokozását tartja kívánatosnak és Ukrajna irányába is növelné a katonai segítségnyújtás mértékét. Franciaország jelenleg is azon államok egyike, amelyek fegyverszállítással támogatják az ukránokat. Magyarország ezzel szemben megfontoltabb lépéseket szorgalmaz mind a szankciók, mind pedig az Ukrajnával kapcsolatos magatartás terén. Orbán Viktor a fegyverszállítások helyett a béketárgyalások ösztönzését látja szükségesnek. A szankciókkal szembeni magyar óvatosság pedig jelentős részben abból a helyzetből fakad, hogy hazánk sokkal nagyobb mértékben függ az orosz energiahordozóktól, mint Franciaország – mutat rá Kalas Vivien.

Hozzáteszi: ugyan az orosz energiahordozókat érintő szankciók tekintetében nézetkülönbségek vannak Magyarország és Franciaország között,

mindkét kormány elkötelezett az energiafüggetlenség és energiabiztonság elérése mellett, amelyhez megkerülhetetlennek tartják az atomenergia szerepének növelését.

A két politikai vezető a nukleáris energiára a klímasemlegesség elérését szintén szolgáló egyik eszközként is tekint, közös sikerük, hogy komoly politikai viták után az Európai Unió végül fenntarthatónak, és így támogathatónak minősítette az atomenergiát.

Az európai védelmi ipar fejlesztését Ursula von der Leyen a tavaly szeptemberi Európai Unió állapotáról szóló beszédében prioritásként nevezte meg, mely törekvéssel mind a magyar kormányfő, mind a francia köztársasági elnök egyetért. Mindkét fél szorosabbra fűzné a biztonság- és védelempolitika területén az együttműködést, növelnék Európa szuverenitását, önálló védelmi képességeit, melynek egyik eredményeként egy közös európai hadsereg létrejöttét látnák szívesen.

Cél az együttműködés megalapozása?

A hétfői találkozó, egymás álláspontjainak jobb megértésén túl kettős célt szolgálhatott. Március 23-án és 24-én rendezik meg a soron következő Európai Tanács (EiT) ülést, amelyek előtt megszokott, hogy az állam- és kormányfők kétoldalú találkozók útján igyekeznek feltérképezni a másik fél nézeteit egy-egy vitás kérdésben, és törekszenek arra, hogy a fennálló ellentéteket már a tárgyalások kezdete előtt elsimítsák, valamilyen kompromisszumos megoldásra jutva. A jövő heti EiT ülés előzetes napirendje pedig nagyban lefedi azokat a témaköröket – háború, Európa versenyképessége, energiaválság –, amelyekről hétfőn Orbán és Macron egyeztetett – mutat rá az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója.

Kalas Vivien szerint az ülésen különös jelentősége lehet az Ukrajna melletti kiállás további megnyilvánulási formáiról folytatott vitának, hiszen az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell korábban a szankciós lehetőségek kimerüléséről, és a fegyverszállítások támogatásáról beszélt. Ennek kérdésében pedig – ahogyan fentebb is utalt rá a szerző –, Magyarország és Franciaország eltérő álláspontot képvisel, amelyet valahogyan közelíteniük kell, ha megállapodást szeretnének elérni a március végi csúcstalálkozón. Hasonlóképpen fontos döntések születhetnek az Európai Unió versenyképességének megőrzéséről és megerősítéséről, hiszen az Amerikai Egyesült Államok által hozott, idén januárban hatályba lépő inflációcsökkentési törvény

komoly gazdasági kihívást jelent az EU számára.

Az Európai Tanács ülések előtti egyeztetések nem csupán az álláspontok közelítését, de a közös prioritások megfogalmazását, szövetségkötést is szolgálják. A hét eleji találkozón több olyan ügy is napirendre került, amelyekben, ahogyan bemutattuk, azonos véleményen van Franciaország és Magyarország, és amelyek elérése érdekében együtt érvelhetnek majd a jövő heti uniós csúcson.

A hétfői tárgyalás jó alkalom lehetett arra is, hogy a felek a hamarosan kezdődő magyar uniós elnökségi ciklus tudatában folytassanak párbeszédet. 2023 júliusában ugyanis a spanyol–belga–magyar trió veszi át a soros elnökséggel járó feladatokat a francia–cseh–svéd triótól. Magyarország Belgiumot követően, 2024 második felében tölti majd be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét – idézi fel a szakértő, mások mellett arra is kitérve, hogy noha még több hónap van hátra a svéd elnökségi időszakból, a következő trió közös programjának, valamint a magyar elnökségi program kidolgozása már javában zajlik.

A hétfői magyar–francia csúcstalálkozón tárgyalt témák többsége, így az energiabiztonság, az európai versenyképesség megőrzése és növelése, valamint a védelmi ipar fejlesztése, várhatóan Magyarország számára is prioritás lesz 2024 második felében. Az elnökségi ciklus alatt valamennyi nemzet arra törekszik, hogy megvalósítsa a legfontosabb célkitűzéseit, amelyhez viszont elengedhetetlen a többi partner támogatása, különösképpen a két nagy tagállamé, Németországé és Franciaországé.

Orbán Viktor párizsi látogatása fontos lépés lehetett afelé, hogy a formálódó elnökségi program élvezze majd a franciák támogatását,

hiszen ahogyan látható, vannak közös kapcsolódási pontok a két állam között akár az atomenergia megítélésének kérdésében, akár az európai védelempolitika ügyében, és ezek most megbeszélésre kerülhettek – olvasható. Hasonlóképpen tett Emmanuel Macron is, amikor 2021-ben Budapestre érkezett, hogy a visegrádi országokkal tárgyaljon, és egyúttal szövetségeseket szerezzen magának a 2022 januárjában kezdődő elnöksége időszakára.

Magyarország és Franciaország együttműködése nem csupán nekünk, magyaroknak jelenthet pozitív hozadékot 2024-ben, de a franciáknak is érdeke a jó munkakapcsolat. Saját elnökségi programjuk egyik pontja az európai szuverenitás megerősítése volt, melynek szerves részét képezte a védelmi képességek fokozása, a közös európai hadsereg ügye. Az orosz–ukrán háború kitörése azonban közbeszólt, a hangsúlyok áthelyeződtek, ám a magyar programpontok támogatásával Franciaországnak újabb lehetősége adódik, hogy lépéseket tegyen saját céljai megvalósítása felé.

Szimbolikus jelentőségű csúcstalálkozó

A Macron–Orbán találkozó a fentieken túlmenően hazánk számára szimbolikus jelentőséggel is bír. A francia köztársasági elnök meghívása ugyanis azt mutatja, hogy hiába van vitája Magyarországnak az Európai Unióval, vagy tartják vissza az országnak járó uniós forrásokat, a magyar miniszterelnök mégsem elszigetelt szereplője az európai politikai életnek – teszi hozzá Kalas Vivien.