Berlin gyors ütemben igyekszik "megszabadulni" az orosz kőolajtól és a széntől is, a földgázt illetően azonban nehezebb a helyzet. Az orosz energiafüggőség és ezzel összefüggésben a nukleáris energiához való viszonyulás Németországban is vitát váltott ki, elsősorban jobboldali politikusok vélekedtek úgy, hogy a még működő három erőmű bezárását későbbre kellene halasztani.

Belgiumban például a kormány a közelmúltban úgy döntött, hogy meghosszabbítja két nukleáris erőművének működését, noha a bezárásukat eredetileg 2025-re tervezték.

A kialakult viták – mint arról a Politico beszámolt – a német kormányt azonban mégis arra késztették, hogy szakértői értékelést készítsen arról, vajon Németországnak el kellene-e halasztania az erőművek bezárását, illetve hogy ez egyáltalán lehetséges lenne-e. Ennek nyomán azonban arra a következtetésre jutott, hogy

a halasztás sem műszaki, sem jogi, sem politikai, sem pedig kulturális megfontolások alapján nem ajánlatos.

2011-ben még 17 atomerőmű működött Németországban, ma már csak három aktív, és a tervek szerint ezeket is kivonják a szolgálatból az év végéig.

Három másik erőművet 2021 végén állítottak le, és ezek immár a teljes bezárás szakaszában vannak. Az összes többi erőművet már leszerelték, ezek újraindítása lehetetlen.

Ebből kiindulva bármilyen vita csakis az utolsó hat működésének halasztásáról reális. A szóban forgó hat erőmű tavaly a felhasznált áram 12 százalékát állította elő ezen belül a még működő három kapacitása 5 százalék.

Egyértelmű, hogy a német gázfogyasztás nem helyettesíthető nukleáris energiával rövid távon sem. A német háztartások mintegy fele a földgázra utalt, és a villanyáram ezt kizárólagosan nem helyettesítheti. Hasonló a helyzet az ipar esetében is, amelynek több mint egyharmada a földgázfüggő, ami rendkívül nehezen lenne csak helyettesíthető. Mindebből egyenesen adódik az a következtetés, hogy

az orosz földgáz elenyésző része helyettesíthető csupán nukleáris energiával.

A még működő három erőmű három különböző vállalat igazgatása alatt áll, és mindhárom elzárkózik a bezárás elhalasztástól.

Az alsó-szászországi Emsland erőművet működtető RWE szóvivője úgy fogalmazott, hogy a halasztás mind műszakilag, mind jogilag rendkívüli nehézségekbe ütközne.

A baden-württembergi EnBW – amely az ottani Neckarwestheim erőművet működteti – azt hangsúlyozta, hogy "teljes mértékben elkötelezett" az atomerőművek bezárását előirányzó kormányzati döntés mellett.

A bajorországi Isar 2 erőmű képviselője ugyancsak kizárta a halasztást, hangoztatva. hogy "nincs jövője a nukleáris energiának" Németországban.

Felvetették, hogy ez a merev ellenállás elsősorban az immár kormányon lévő, a környezetvédelmet zászlajára tűző Zöldek pártja politikájának egyenes következménye. A párt valóban kulcsszerepet játszott a nukleáris erőművekkel kapcsolatos politika, illetve a közvélemény alakításában, de ezt a politikát – illetve az erőművek bezárását – a többi kormánypárt is teljes mértékben támogatja.

Az 1980-ban alakult Zöldek pártjának gyökerei valóban a nukleáris energiát ellenző mozgalomig nyúlnak vissza. Ebből kiindulva az atomerőművek működésének esetleges meghosszabbítása még fájdalmasabb lenne a párt számára, nem is beszélve arról, hogy a két legilletékesebb minisztérium, a gazdasági és a környezetvédelmi is a kezükben van.

A 2000-es évek elején az akkor a szociáldemokratákkal kormányon lévő párt kezdeményezte a nukleáris energiáról való lemondást, és akkor törvénybe foglalt döntés született arról, hogy 2022-ig valamennyi német atomerőművet bezárják. A későbbi, Angela Merkel kancellár vezette konzervatív-liberális kormány azonban 2010-ben megpróbálta egy évtizeddel későbbre halasztani a korábbi kormányzati döntést, ami az egész országot átfogó tömegtüntetésekhez és a Zöldek rendkívüli népszerűségéhez vezetett.

A 2011. március 11-i földrengés következtében bekövetkezett fukusimai erőmű-katasztrófa a Merkel-kormányt végképp meghátrálásra kényszerítette.

Fukusima a német erőművek 2022-es bezárásának végleges megpecsételéséhez vezetett.

Michael Kruse, a jelenlegi kormánykoalíció harmadik pártja, a szabaddemokrata FDP energiapolitikai szóvivője a jelenlegi helyzettel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a bezárással kapcsolatos döntésnek nincs ideológiai háttere. Szavai szerint az esetleges halasztással kapcsolatos vita egyszerűen "nem jövőorientált", különös tekintettel arra, hogy a megújuló energia olcsóbb, gyorsabban előállítható és tartósabb. Kruse utalt arra is, hogy a német kormány az orosz földgázimport csökkentése érdekében inkább kíván támaszkodni a szénkitermelésre, ami jobb opció, mint a nukleáris energia.

A német idegenkedésnek elemzők szerint ugyanakkor történelmi okai is vannak.

"Németországban a nukleáris energia mindig a háborúval társult" – fogalmazott Miranda Schreurs, a müncheni műszaki egyetem környezetvédelmi és energiapolitikai professzora. Szerinte ez vonatkozik a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombára, a második világháború idején történt, a német nukleáris kapacitás megteremtését célzó kutatásokra, vagy épp a hidegháborús helyzetre Németországban. Mindez a professzor szerint az atomenergia – az egész országot átfogó – ellenzéséhez vezetett már jóval Csernobil és a Zöldek pártjának megalakulása előtt. Az 1986. április 26-i csernobili katasztrófa nyomán azonban a nukleáris energia elleni tiltakozó mozgalom "turbósebességre" kapcsolt.

Az úgynevezett "poszt-Fukusima", azaz a nukleáris erőművekről való lemondás mára a politikai pártok körében teljes konszenzusra talált. Egyedül a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párt ellenzi az atomerőművekről való lemondást.

Am pedig a közvélemény-kutatásokat illeti, a jelek szerint a németek jelentős része rugalmasabb, mint a politikusok. Egy március végi felmérés arról tanúskodott, hogy a megkérdezettek 70 százaléka még az erőművek végleges bezárásának elhalasztását is elfogadná az orosz függőség felszámolása fejében. Egy még frissebb közvélemény-kutatás pedig arról, hogy az az arány némileg csökkent, és mintegy 61 százalékos, de

még mindig többségben vannak a halasztás támogatói.

Mindazonáltal a nagy többség vélekedik úgy, hogy a nap- és szélenergia ennél fontosabb eszköz. A válaszadók 92 százaléka hangsúlyozta azt, hogy fel kell gyorsítani a megújuló energiaforrásokra való támaszkodást az energiafüggőség felszámolása érdekében.

Schreurs professzor ugyanakkor az esetleges hosszabbítás politikai kockázataira is figyelmeztetett. Úgy vélekedett, hogy egy esetleges ilyen döntés jelentős tiltakozásokhoz vezethet.

"Amire pedig ma semmiképp nincs szükségünk, az a politikai megosztottság erősödése" – vélekedett.