A járványt megelőző időkben oly csekély volt az infláció, hogy még a tartós defláció veszélyét is valós kockázati tényezőként tárgyalták közgazdászkörökben. Az elmúlt hónapokban már látszott, hogy az árak – elsősorban az energiaárak világméretű meglódulása nyomán – a vártnál nagyobb mértékben és tartósabban növekednek. De még tavaly év vége felé is a jelenséget véleményező közgazdászok többsége úgy vélte, hogy a novemberi (már akkor is rekordnak számító) 4,9 százalékos szint a „csúcs” lesz, ami után decemberre már szerény csökkenést jósoltak (többnyire 4,7 százalékot).

Ehhez képest ütött be a múlt pénteki előzetes jelentés a decemberi tényleges 5 százalékról.

A fő előidéző ok továbbra is az energiaár-növekedés maradt (tavaly összességében 26 százalékos volt), de mostanra már a továbbgyűrűző hatások is erőteljesen érzékelhetők,

mindenekelőtt az élelmiszerek drágulásában.

A kép teljességéhez tartozik, hogy az úgynevezett maginfláció – ami nem tartalmazza a szélsőséges piaci mozgásoknak kitett energia- és élelmiszerárakat – az eurózónában decemberben is 2,6 százalékos volt csak.

A brit Financial Times szerint a szakértők többsége továbbra is úgy tartja, hogy a jövő hónaptól már valóban megindulnak az árak lefelé, ezt azonban mások szerint több minden is akadályozhatja. Mindenekelőtt az, hogy a földgáz ára Európában tavaly mintegy megduplázódott, és mivel az ellátási oldalon változatlanul akadozik a kínálat – amit az orosz energiaértékesítési politikától különböző előre látott és nem tervezett technikai problémákig számos tényező magyaráz –, sokak szerint érdemben először a tél elmúltával lehet majd az energiaár-nyomás enyhülésével számolni.

A brüsszeli Politico hétfőn idézte az Európai Központi Bank vezető testületének német tagját, Isabel Schnabelt, aki figyelmeztetett, a politikai vezetésnek szembe kell néznie azzal, hogy az energiaárak magasabb szintje középtávon tartós maradhat, nem kis részt a környezetvédelmi szempontból fenntarthatónak minősülő energiákra történő áttérés költségei miatt. Mindez nem jelenti azt, hogy a kormányoknak fel kellene adniuk a klímavédelmi politika jegyében vállalt kötelezettségeiket (például a károsanyag-kibocsátás csökkentésben) – tette hozzá Schnabel –, hanem inkább arra kell felkészülniük, hogy megfelelő kompenzációs intézkedésekkel ellensúlyozzák az energiaár-növekedés káros hatásait.

Az EKB esetében ismét mindenki arra számít, hogy az EU frankfurti központi bankja talán még a tervezettnél is hamarabb fel kell, hogy adja a járvány gazdasági károkozásait kipárnázni hivatott 1,85 ezer milliárd eurós kötvényvásárlási programját. (A legutolsó bejelentése még arról szólt, hogy márciusra vezetnék ki ennek alkalmazását.)

A járványleállásokat követő újraindulás jegyében mindenütt tetemes kormányzati pénzeket pumpáltak a gazdaságokba, közösségi és nemzetállami szinteken egyaránt, amit még inkább lehetővé tett az a tény, hogy a közösségi stabilitási paktum fiskális szabályait és korlátait a járvány idejére uniós szinten – tagállami egyetértés mellett – több évre felfüggesztették (a jelenlegi tervek szerint 2022 végéig). E korlátok egyike a tagállami infláció lehetséges mértékének szabott határt, ami azonban egyelőre szintén hatályon kívül van.

Az infláció ennek nyomán az év folyamán kezdett egyre jobban belendülni, ezt azonban különböző szakmai és politikai fórumokon hónapokon át átmeneti jelenségnek minősítették. Ehhez képest a napokban közel negyven vezető európai közgazdászt kérdezett meg a Financial Times az infláció vártnál tartósabb jelenlétéről az euróövezet országaiban, és a válaszaikban már többnyire úgy tartották, hogy

az európai gazdaság tartós újraindítására nagyobb veszélyt jelent az infláció, mint a járvány.

EKB-körökben láthatóan eddig arra is építettek, hogy a 2021-es gazdasági újranyitás nemcsak a termelői és vásárlói fogyasztás meglódulását (és ezzel az árak emelkedését) hozta el, hanem példátlan gazdasági pezsgést is előidézett. Az eddigi adatok alapján Frankfurtban úgy becsülik, hogy a 2021-es gazdasági növekedés elérheti az 5,1 százalékot, ami évtizedek óta a legmagasabb. Hasonlóképpen, a foglalkoztatási adatok is javulnak, így például az év elején közgazdasági műhelyek által még 10 százalék fölé jósolt munkanélküliségi ráta az euróövezetben mostanra visszaesett a járvány előtti 7,3 százalékos szintre.

A Financial Times mindenesetre idézte Philip Lane-t, az EKB vezető közgazdasági elemzőjét, aki maga is elismerte, hogy az 5 százalékos infláció híre „szokatlanul hat” a látványos árcsökkenések időszaka után, de véleményében kitartott amellett, hogy az inflációs nyomás 2022 folyamán már csökkeni fog. Ugyanezért – tette hozzá – úgymond kamatemelésről sincs miért beszélni.