Az Európai Unió minden sarkából 170-nél is több neves kulturális személyiség közös petícióban kérte, hogy az unió jelezzen deklarált készséget egy idővel netán önállóvá váló Skócia felvételére, ha és amikor az tagságra jelentkezik.

A dolog látszólag egyszerű kellene, hogy legyen, végül is az alapszerződés értelmében valamennyi európai állam jogosult EU-tagsági tárgyalásra. Ráadásul a jelenleg még brit közigazgatáshoz tartozó skót tartomány idén januárig közel félévszázadon át az unió belső rendszerének része volt, annak szabályait alkalmazta, ismeri piacát, intézményeit. Ilyen háttérrel a tagságra való alkalmasság külső szemlélő számára aligha lehet kétséges.

Ez jobbára így is van, de

azért akadhatnak komoly buktatók is, amelyeket nem feltétlen lesz egyszerű gyorsan megugrani.

Mindenekelőtt: bármi is az önálló államiság előzménye, az EU-tagsághoz egy független Skóciának ugyanúgy formálisan felvételre kell jelentkeznie, mint bármely eddigi EU-tagjelöltnek, és persze utána alá kell vetnie magát az EU-alapszerződés új tagfelvételről intézkedő 49. paragrafusának.

Ami már a csatlakozási tárgyalás megkezdésénél azonnal érdekes kérdést vethet fel. Az alapszerződés szerint ugyanis ilyen tárgyalás csak akkor kezdhető, ha ezzel valamennyi tagország konszenzussal egyetért. De

vajon egyetértene-e automatikusan mind a 27 jelenlegi EU-tag Skócia tagsági jelöltségével?

Spanyolországról például tudni lehet, az egyoldalú elszakadást – saját katalán és baszk tartományának függetlenedési törekvései miatt – elvből elveti. Azaz, egy esetleges skót „jelentkezést” Madrid csak akkor lesz kész pozitívan elbírálni, ha a független skót állam a korábbi anyaország, Nagy-Britannia egyetértésével született meg.

Emlékezetes, hogy a legutóbbi függetlenségi népszavazás (2016-ban) a brit korona, őfelsége kormánya és a brit parlament egyetértésével zajlott, eleve készséget jelezve bármilyen eredmény elfogadására. A jelenlegi Johnson-kormány azonban eddig mereven elzárkózott attól, hogy hasonló baráti környezetet biztosítson egy netán újabb skót népszavazáshoz, arra hivatkozva, hogy a legutóbbinál a felek ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy hasonlóra „egy generáció” életén belül nem fog megint sor kerülni.

A skót válasz erre az, hogy közben a brit kilépéssel alapvetően megváltoztak a körülmények, de Londont ez eddig nem hatotta meg. Ha skót részről ennek ellenére belefognak egy újabb referendumba, és ha az esetleg a függetlenségpártiak többségét hozza is, az így megszülető – magát függetlenítő – skót ex-tartománnyal a tárgyaláskezdést Madrid előre tudhatóan nem fogja támogatni, de jó eséllyel ellene lesz az elszakadt török kisebbséggel küszködő Ciprus, az őt támogató Görögország, vagy akár Románia és Szlovákia is.

Tárgyalni sem lesz könnyű

Abban az esetben, ha a skót függetlenedés rendezett módon, brit egyetértéssel megy végbe, a dolog e ponton egyszerűbbé válhat, de tárgyalni akkor is lesz miről.

Kezdve a piacszabályozással. Skócia jelenleg az EU-tól immár független Egyesült Királyság része, amely utóbbi a kilépéssel éppen, hogy az uniótól független, attól eltérő piacszabályozási rendszert akar brit földön teremteni (például élelmiszerbiztonság, állategészségügyi normák stb. tekintetében). Ha a skót függetlenségre 2026-ban kerül sor – az elszakadás-párti skót politika jelenleg ilyen lehetséges határidővel számol –, akkor ez azt jelenti, hogy

a brit belső piacra vonatkozó szabályok a következő fél évtizedben egyre kevésbé lesznek EU-konformok, és ez Skóciára is igaz lesz.

Azaz, egy majdani csatlakozási tárgyaláson nagyon is adódnak majd piacszabályozási egyeztetni valók, hiába, hogy 2020-ig a tartomány egyszer már közel félévszázadon át az EU egységes piacának a része volt.

A taggá válásnak emellett vannak politikai, intézményi és gazdasági, versenyképességi előfeltételei is. A tagságra jelentkező országtól elvárják, hogy rendelkezzen a valamennyi tagországban alapvetésnek tekintettel intézményekkel (Központi Bank, külügyminisztérium, költségvetési tanács, piacszabályozási nemzeti felügyeleti hatóságok, és hasonlók).

Gazdasági, pénzügyi tekintetben meg kell felelnie bizonyos versenyképességi elvárásoknak, a taggá válással pedig az alapvető makrogazdasági mutatók – költségvetési deficit, államadósság, infláció stb. – nem léphetnek túl az Európai Monetáris Unióban érvényes küszöbértékeken. Márpedig szakértők szerint a jelenlegi skót gazdaság óhatatlanul túlzott költségvetési deficittel kellene, hogy megkezdje uniós tagságát (ami egy türelmi periódus lejárta után kötelezően eljárást megindítását vonja maga után).

A font nem igazán jó

Speciális skót problémát jelenhet, hogy az eddigi skót függetlenedési törekvések azzal számoltak, hogy Skócia az Egyesült Királyságból történő kiválás után is megőrzi fizetőeszköznek a brit fontot, akár brit beleegyezés nélkül is. (A dolog távolról sem lenne példátlan: a világban jó pár ország használ amerikai dollárt fizetőeszközként, miként Koszovóban meg jobbára euróban fizet mindenki – az ország kereskedelmi bankjai is ezt fogadják el –, jóllehet, a koszovói pénzügyi rendszer semmilyen formában nem kapcsolódik az EU intézményi és gazdasági-pénzügyi szabályozási rendszeréhez.)

Ez nem is gond addig, amíg a fizetőeszköz kérdése kizárólag az új skót állam magánügye. Az EU-csatlakozással azonban ez is más megvilágításba kerül.

Uniós oldalon aligha üdvözölnék, ha a belső piacon valamely tagállamban egy nem EU-taghoz köthető (pláne, ha brit) valutát használnak.

Arról nem is beszélve, hogy az alapszerződés – a Maastrichti Szerződésben kimaradási lehetőséget kapott Dánia (korábban Nagy-Britannia) kivételével – minden EU-tag számára alapelvárásként rögzíti a közös pénzhez (euró) való majdani csatlakozás kötelezettségét.

Szintén előre látható módon hosszasabb egyeztetést igényel majd a Schengen-rendszer skóciai alkalmazásának a kérdése. A személyi forgalomban a határ- és útlevél-ellenőrzést kiiktató Schengen-övezethez tartozás ma már nem lehetőség, hanem valamennyi tagra néző szerződéses kötelezettség, ami alól legfeljebb csak kimaradást lehet (kell) külön kitárgyalni, mint az történt (kivételes, szigetországi helyzetükre hivatkozva) Nagy-Britannia és Írország esetében.

Skócia helyzete e tekintetben annál is inkább érdekes lesz majd, mert sejthetően a brit koronától történt elszakadás után is a korábbi könnyű határátjárást fogják igényelni az önálló skót állam és a szomszédos brit terület között.

A Nyugat-Balkánt beelőzheti

Összességében tehát, a megcélzott skót EU-tagság távolról sem adódna automatikusan az önálló államiság deklarálásából, (sőt, ennek mikéntje – ha arra brit egyetértés nélkül kerülne sor – már a legelején akár kizáró ok is lehet). Ennek ellenére az valószínűsíthető, hogy a korábbi EU-piaci 47 év még így is éppen elég tapasztalattal és kölcsönös ismerettel szolgálhat ahhoz, hogy a megkerülhetetlen csatlakozási tárgyalás viszonylag gyorsan haladjon előre (szakemberek szerint

jó eséllyel beelőzve a már évek óta sorban álló nyugat-balkáni tagjelölteket

például).

Fabian Zuleg, a brüsszeli European Policy Centre főigazgatója a Politico szerint úgy becsüli, hogy egy majdani EU–skót tárgyalás többé-kevésbé annyi idő alatt (két-három év) lezárható volna, mint az a kilencvenes évek közepén az európai szabadkereskedelmi egyezménytől a közös piachoz átigazolt skandináv országok és Ausztria esetében történt.

Automatikus taggá válásról – korábbi tagság „helyreállításáról” – azonban, pláne bő félévtizeddel a korábbi tartományi tagság megszűnte után, biztosan nem lehet majd szó.