Több oldalról is súlyos nyomás alá került az elmúlt napokban az 1998-as északír békemegállapodás fenntarthatósága egyfelől, illetve az EU–brit kilépési megállapodás, majd a kétoldalú kereskedelmi egyezmény északír vonatkozású része másfelől.

A feszültség eszkalálódása egyes félelmek szerint olyan nehezen visszafordítható helyzetet is teremthet, ami vagy a „rendezett brexitnek”, vagy a 22 évvel ezelőtti Nagypénteki Békemegállapodásnak – esetleg mindkettőnek – válhat tartósan kárára.

A pillanatnyi konfliktust a brit kormány szerdai bejelentése váltotta ki, amiben London jelezte, hogy

egyoldalúan úgy döntött: számos brit üzletág számára meghosszabbítja az eredetileg április 1-ig biztosított „kegyelmi időszakot”,

amely idő alatt még nem kellett mindazon adminisztratív (vámjellegű, állat- és növényegészségügyi, élelmiszerbiztonsági) elvárásoknak megfelelni, amikre északírországi eladások esetén ezt követően rá kellene, hogy kényszerüljenek.

A brexitmegállapodás ugyanis kötelezettséget vállalt a Nagypénteki Békemegállapodás sértetlenségére, aminek jegyébe az ideiglenes jelleggel idén január 1-től hatályos EU–brit kereskedelmi egyezményben továbbra is ellenőrzés és akadálymentes személyi mozgást, áruforgalmat és szolgáltatásnyújtást tesznek lehetővé a brit északír tartomány és az Ír Köztársaság között.

Ennek azonban az volt a feltétele, hogy Észak-Írország a brit kilépés után is az EU egységes belsőpiaci szabályozását kövesse, miáltal viszont az ellenőrzés és esetenként vámolási kötelezettsége az északír tartomány és a más szabályozási normákat követő brit belső piac közötti Ír-tenger vonalára tolódott el.

A változás rengeteg adminisztratív terhet ró majd – például egészségügyi igazolások kötelezettségével – a brit oldalról az északír tartományba szállítókra. Az átállás elősegítése érdekében a brit kormány EU-egyetértéssel az első negyedévre még mentességet adott mindezek alól, majd látva a váltás lassú menetét, most szerdán úgy döntött, hogy a türelmi időt kitolják legalább októberig. Ez utóbbiról azonban már nem egyeztettek sem az EU illetékeseivel, sem pedig az ír kormánnyal.

Mivel közben amúgy is folyamatosan nő a nyomás a brit koronához tartozást mindenek felett preferáló északír unionista pártok és mozgalmak részéről annak érdekében, hogy általában is vonják vissza az EU–brit megállapodásból az Észak-Írországot (piacszabályozás szempontjából) brit oldalról leválasztó kitételt, az Európai Parlament frakcióvezetői úgy döntöttek, hogy egyelőre kivárnak a kétoldalú megállapodás ratifikálásával.

A megállapodást amúgy a brit parlament tavaly december végén már elfogadta, az EU oldalán azonban a szerződés valamennyi uniós nyelvre történő lefordítására hivatkozva április végéig elhalasztották a végső ratifikálást. Az EP végül március 25-én már kész lett volna szavazni, a szerdai fejlemény fényében ezt függesztették most fel, és parlamenti források szerint már csak április második felében lehet számítani rá, feltéve, hogy a brit kormányzati döntések nem támasztanak újabb akadályokat.

A kialakult helyzetben a feszültséget tovább növelte, hogy miközben a brit kormány halasztó döntése az EU-oldalt – és az ír kormányt – irritálja, a brit koronához hű északír félkatonai szervezeteket tömörítő (brit) kormányhű közösségek tanácsa (Loyalist Communities Council) levélben fordult a brit és az ír kormányfőkhöz, közölve, hogy „ideglenesen”

megvonják támogatásukat az eredetileg ő beleegyezésükkel is született 1998-as északír békemegállapodástól

mindaddig, amíg az északír és a további brit területek közötti ellenőrzés kényszere fennáll. Ez utóbbi ugyanis szerintük alapjaiban sérti a belfasti szerződést.

Hasonló követelést egyébként lényegében az EU–brit megállapodás brit elfogadása óta következetesen hangoztat az északír tartományi vezetés, élén Arlene Foster elsőminiszterrel, a tartományt kormányzó Demokratikus Unionista Párt elnökével.

David Frost, a brit kormány EU-ügyekért felelős újonnan kinevezett minisztere – korábban a brexittárgyalások brit vezetője – telefonon egyeztetett a kialakult helyzetről a dosszié európai uniós felelősével, Maroš Šefčovič-csal, sajtónyilatkozatában pedig úgy vélte, hogy az EU-reagálás túlzó és megalapozatlan, úgymond egyszerűen csak arról van szó, hogy az üzleti szektor szereplőinek meg kell adni a lehetőséget a tisztes felkészülésre.

Cserébe EU-részről jogi ellenlépéseket helyeztek kilátásba, ha London ragaszkodik a belengetett egyoldalú halasztáshoz.