Sajtójelentések szerint uniós oldalon egyelőre óvatos fenntartással fogadták Erdogan bejelentését az EU–török viszony normalizálásáról. A kapcsolatok az elmúlt hónapokban látványosan megromlottak, midőn a decemberi brüsszeli EU-csúcson úgy határoztak, hogy márciusig felülvizsgálják az EU–török viszony stratégiai alapjait és pillanatnyi helyzetét, és ugyanekkor újabb szankciókat helyeztek kilátásba a Ciprus környéki felségvizeken végzett török olajfúrások miatt.

Az unió és Törökország viszonya mostanra szinte minden tekintetben feszültté vált,

beleértve a török és a francia elnök közötti tavalyi harcias szóváltást – erre a franciaországi iszlamista merényletek nyomán elrendelt párizsi kormányzati intézkedésekre válaszul született csípős Erdogan-nyilatkozat miatt került sor –, miközben az is feltűnést keltett, hogy december végén a török és az orosz külügyminiszter találkozóján, dacára az erőteljes NATO-rosszallásnak, orosz légvédelmi elhárító rakéták vásárlását erősítették meg.

Erdogan most mindehhez képest helyezte arra a hangsúlyt, hogy a „török nép mindig is Európához tartozva” képzelte el jövőjét, ennek jele az is, hogy immár „60 éve európai uniós teljes jogú tagságért küzd” – idézte Erdogan szavait a The Financial Times.

„Sohasem adtuk fel ezt a törekvésünket” – tette hozzá a török elnök, majd leszögezte:

bízik benne, hogy egy nap Törökország is elfoglalhatja az „őt megillető” helyét az Európai Unióban,

ami egyúttal a brit távozással keletkezett űr kitöltésére is szolgálhat. Erdogan egyúttal jelezte: bármi is történt a közelmúltban, Törökország kész visszaterelni a kapcsolatokat „a normál kerékvágásba, feltéve, hogy az EU is hasonló szándékot mutat”.

Az eset kapcsán a brüsszeli EUobserver azt is tudni véli, hogy Erdogan a keddi találkozón a megcélzott békülés előfeltételeként bizonyos gesztusokat vár az Európai Uniótól is. Így szorgalmazta, hogy az EU mutasson készséget a Földközi-tengeri olaj- és gázkészletek megosztására Törökországgal, és hagyjon fel „a jelenlegi maximalista térképek” erőltetésével (utalással a török jogosultságot kizáró ciprusi és görög megközelítésre).

További elvárásként említette, hogy a Nyugat ismerje el török csapatok líbiai állomásozásának indokoltságát, illetve, hogy az EU ne gördítsen akadályokat a területén élő potenciális terroristák kiadatása elé. (Megfigyelők megjegyzik, hogy a török politikai terminológiában a „terrorista” kategóriába nem egyszer a rendszer politikai ellenzékét is besorolják.)

Erdogan egyúttal ismét felemlegette a 2016-os EU–török menekültügyi megállapodás idején kilátásba helyezett európai uniós vízumliberalizáció, valamint a török csatlakozási tárgyalások felgyorsításának a szükségességét.

A török elnök egyúttal bejelentette, hogy meghívására

még januárban Ankarába látogat az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke.

Találkozójukra már az „újranyitás” jegyében kerülhetne sor, egyúttal a török elnök az alkalmat arra is felhasználná, hogy együtt ellátogassanak polgárháború sújtotta Szíria északnyugati Idlíb tartományába, amely részben a Törökország által támogatott felkelők ellenőrzése alatt áll, és ahol az uniós vezetők személyesen meggyőződhetnek a helyi humanitárius intézkedések állásáról.

A The Financial Times szerint a keddi ankarai találkozón részt vett európai diplomaták közül utóbb többen is

óvatos fenntartást fejeztek ki

Erdogan szavai kapcsán. Akadt, aki úgy vélte, hogy a hangnemváltás csupán átmeneti, és legkésőbb a márciusi EU-csúcs előtt Ankara ismét harciasabb fellépést tanúsít majd. Hivatalos uniós reagálás Erdogan bejelentésére egyelőre nem született.