Párizs illetékes bizottsága már tavaly programot dolgozott ki, hogy elejét vegyék a súlyosabb következményeknek. Elszaporodásuk ugyanis a nyilvánvaló egészségügyi problémákon kívül rontja a városról kialakult esztétikai képet, és érezhető gazdasági veszteségeket is okoz.

A főpolgármester, Anne Hidalgo hosszú távra tervez, tehát nemcsak irtani akarják a rossz hírű élőlényeket, hanem megelőzni, hogy visszatérjenek Párizsba. A tavalyi közlemény azért elismerte, hogy teljesen úgysem tudják kiirtani őket, de jelentősen csökkenthető számuk, szerencsés esetben kiszoríthatják őket a városközpontból. Kommunikációs kampány is tudatosítani akarja a párizsiakban a tervezett intézkedéseket, például az erre a célra kialakított és hermetikusan zárható kukákba dobják az ételmaradékot.

Még az edzett brit rágcsálóirtók is megdöbbentek, miután több városban, így Londonban is macska nagyságú példányokat fognak. A lassan ható csalétkek sem hatnak a patkányokra, mert olyan ellenszert termelt ki a vérük, amely hatástalanítja a mérget. Azért fajulhattak idáig az állapotok itt is, mert a patkányok szervezete már kitermelte az ellenanyagot az 1948 óta alkalmazott akkori szer, a véralvadásgátló warfarin, sőt utódai, a szuperwarfarinok ellen is.

A világ többi metropoliszában is szaporodik ez az egyébként igen intelligens kártevő, amelynek egyik helyi fajtáját, az afrikai hörcsögpatkányt a fekete kontinens több országában az aknamentesítésben hasznosítják.