A Húszak (G20) a hét végén az ausztráliai Brisbane-ben tartott csúcstalálkozót. Angela Merkel, David Cameron brit miniszterelnök, Francois Holland francia államfő és Barack Obama amerikai elnök külön megbeszélést tartott a szabadkereskedelmi egyezményről, majd a brit kormányfő is bírálta a megállapodás ellenzőit.

A Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) korábban tárgyalások folytak a világméretű szabadkereskedelemről, de ezek a megbeszélések, az úgynevezett dohai forduló, kudarcba fulladtak. 2006 óta, számos, főleg német hivatalos kezdeményezés hangzott el az EU-amerikai szabadkereskedelem érdekében, majd közös európai és amerikai magángazdasági javaslatok is születtek, közös tanácsadó szervezetek alakultak. Ennek nyomán az amerikai kormány és az Európai Bizottság végül tavaly februárban kötelezte el magát a tárgyalások mellett, amelyeket az eredeti tervek szerint ez év végéig be kell fejezni.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok együtt a világ hazai össztermékének (GDP) 60 százalékát termeli, illetve fogyasztja. Közöttük zajlik a világ árukereskedelmének 33 százaléka és a szolgáltatások kereskedelmének 42 százaléka. Az EU-amerikai szabadkereskedelmi övezet ily módon a világ valaha létezett legnagyobb ilyen területe lenne, a világ-GDP 46 százalékát fedve le.

Az Európai Bizottság korábbi becslése szerint a transzatlanti szabadkereskedelem hosszabb távon akár másfélszeresére gyorsíthatná a gazdasági növekedés ütemét mindkét oldalon.

Az ellenzők - köztük több európai szakszervezet és környezetvédők - viszont azzal érvelnek, hogy a szabadkereskedelem túlságosan szabadjára engedné a nagyvállalatok érdekeit az egyes országok közérdekű piacszabályozásának rovására, egyebek között ártana az európai munkahelyeknek és nehezítené a védekezést például az amerikai génmódosított termények ellen. Valamiképp meg kellene oldani a vélt vagy valódi állami támogatások problémáját is, amelyek miatt például az amerikai Boeing repülőgépgyár és az Airbus gépeket gyártó európai EADS vállalkozás időről időre feljelenti egymást.

A fő ütközőpont így nem a vámok megszüntetése - ezek már most is alacsonyak, 3 százalék alatt vannak -, hanem a piacra jutás számos feltétele: a nem vám jellegű korlátozások, azzal együtt, hogy az ezzel kapcsolatos viták és kölcsönös feljelentések, perek a kétoldalú forgalomnak csak 2 százalékát érintik.