A kormánynegyed felől az Insztitutszka utcán lefelé haladva a Majdan, azaz a Függetlenség tere felé, a még lezárt utcarészen - ahol a tüntetők közül a legtöbben vesztették életüket vagy sebesültek meg - a néhány méterenként épült barikádok előtt, és végig a járda lakóházak felőli szélén, a derékmagasságig érő, fél méter széles betonpadka tele van rakva virágokkal és mécsesekkel. A téren a Függetlenség emlékmű körül hatalmas körgyűrűben ugyancsak virágok és mécsesek. Az utcában lévő barikádok nagy részének már csak a maradványai vannak, csak közvetlenül az utca és a tér között épült áll még erősen. Ott a tüntetők önvédelmi egységeinek tagjai egy szűk bejáraton át engedik a térre az érkezőket.

A főtér egyik oldalán a tüntetők elleni rendőri ostrom közben lángra lobbantott barikád, a rajta elégetett gumiabroncsok füstje több négyzetméternyi fekete nyomott hagyott az épületek falain.

A Majdanon a színpad mögötti sátorvárosban már nyoma sincs a sürgés-forgásnak, az állandó harci készültségnek, az optimista elszántságnak. Az emberek zöme komor, arcukon gondterheltség és némi csalódottság látszik. Egy kisebb csoport verődött össze a sátrak között a kialakult politikai helyzetről hevesen vitatkozó három-négy ember körül. Néhányan közbeszólnak, de a többség inkább csak hallgatja a vitát.

Volodimir, aki a politikai tudományok doktora, a Kijev-Mohila Akadémia munkatársa - mivel magánemberként van jelen a Majdanon, családnevét nem hozzuk nyilvánosságra - az MTI kijevi tudósítójának a helyszínen elmondta, hogy a Majdan tüntetői között sok a csalódott, akinek egyáltalán nem tetszik az új kormány összetétele. Úgy érzik, az eddig ellenzékben lévő politikusok felhasználták őket, hogy kormányra jussanak.

Olyan személyeket láttak volna szívesen a posztokon, akiket a több mint három hónapja tartó tüntetések alatt megismertek, akikben megbíznak. "A tüntetők között többeknek van doktori címük, szakértői bizonyos területeknek, mások vállalatvezetők, akiknek van tapasztalatuk abban, hogyan irányítsák beosztottaikat. Ez a tapasztalat jól hasznosítható egy minisztérium irányításához. Fontos, hogy ők nem a korrupcióval és a rossz, régi beidegződésekkel átszőtt politikai elitben élnek, mint az új kormánytagok többsége" - fejtette ki.

A téren álló újévi fenyő vázáról eltűnt Julija Timosenko hatalmas portréja. Egy húszas éveinek végén járó katonatiszt - aki az első sorokban volt a belügyi erőkkel vívott harcokban - elmondta, hogy azért szedték le a volt kormányfő arcképét, mert benne is csalódtak. Amikor kiszabadult a börtönből, azt ígérte, hogy képviseli a nép, a Majdan tüntetőinek érdekeit, nem felejti el, mekkora szolgálatot tettek, hányan áldozták életüket, egészségüket hazájukért, a demokratikus változásokért. Ehelyett viszont eltűnt a közéletből. "Tisztelem Timosenkót, nagyra értékelem azt, amit korábban próbált az országért tenni, de ő is egy oligarcha, egy elavult rendszerhez szokott politikus. Eljárt az idő fölötte" - tette hozzá.

Közben egy szónok a színpadon a Krími Autonóm Köztársaságban élőkhöz szólt. "Ti is közénk tartoztok, egy nép, egy állam vagyunk" - üzente oroszul a terület többségében oroszajkú lakóinak.

Egy Krímből érkezett férfi szerint a dél-ukrajnai autonóm köztársaságban kialakult feszültséget mesterségesen gerjesztik, mégpedig nyilvánvalóan Moszkvából. Meggyőződése, hogy az ott élők többsége - beleértve az orosz nemzetiségűeket is - nem akar változást. "Nem akarnak egy másik országhoz, Oroszországhoz tartozni, a terület független állammá válása pedig teljesen irreális. Ráadásul Ukrajna sem engedheti meg magának jelenlegi gazdasági helyzetében, hogy lemondjon a félszigetről, amelynek elsősorban turisztikai bevételei jelentősek. Ukrajna csaknem 23 éves függetlensége alatt felnőtt a Krímben egy nemzedék, amely ennek az országnak az állampolgáraként képzeli el a jövőjét" - tette hozzá.