Néhány idézet és én - ezzel az alcímmel kezdődik Rózsa-Flores Eduardo utolsó írása, amelyet halála előtt néhány nappal küldött a Kapu szerkesztőségébe. Kiktől idéz, milyen gondolatokat ragad ki a kérdéses körülmények között elhalálozó magyar-spanyol-bolíviai költő-szabadságharcos-újságíró?

Arany János, Jókai Mór, József Attila, Petőfi Sándor, Gárdonyi Géza. A magyar irodalom galamblelkű óriásai, akik harcos és harcias soraikkal is maradandót alkottak. Vajon Rózsa-Flores Eduardo mit hallott meg, mit tartott fontosnak ezekből a méret szempontjából is hatalmas életművekből?

Szemezgető

A Bolíviában elhunyt (elesett?) Rózsa-Flores azt tette az írókkal és a költőkkel, amit elvileg mindannyian megtehetünk. Idézhetünk tőlük egyetlen sort, vagy mondatot, kicsipegethetjük életművükből a pillanatnyi hangulatunknak, szándékainknak megfelelő részeket.

De nézhetjük az egész életművet, a humánum sugárzását, az élet szeretetét, a szeretet hatalmát, vagy éppen a szeretet hiányának következményeit. Eduardo, mint oly sokan, szemezgetett. Jókai Mórtól például ezt idézte: "Ha győztök, tudjatok félni; ha vesztetek, tudjatok remélni."

Farkasok dala

József Attilától a már idézett, nem kifejezetten jellemző gondolatot vette át. Petőfitől természetesen a Farkasok dala kerül az írásba: "Fázunk és éhezünk / S átlőve oldalunk, / Részünk minden nyomor... / De szabadok vagyunk!"

Arany Jánosnál keresve sem találhatunk agresszivitást, tőle ezt idézi Rózsa-Flores: "Az ember tiszte, hogy legyen / Békében, harcban ember. / Méltó képmása istennek, / S polgára a hazának, / Válassza ott, válassza itt / A jobbik részt magának."

A szép ellenség

Az írásban persze nem csak költők és írók gondolatai cikáznak. A saját sorok is kifejezőek, mint például ezek: "A győzelemben, azaz utána, a későn érkező, jóllakott és egészséges, középszerű, de fényes csizmájú, jól vasalt egyenruhájú opportunistáktól óvjon meg minket az Úr. Ha vereséget szenvedünk, nem baj, mert minden egyes vereség újabb csatákra, újabb háborúkra ösztökél, és ez a sorsunk. Gyönyörű sorsunk. Mikor a világban csak mi vagyunk, csak mi számítunk, és persze egy kicsit - mert kell a szép koreográfiához - az ellenség is."

Felbukkannak aztán a szamurájok: "Az igazán bátor férfi nem gondol a küzdelem eredményére. Hevesen a halál karmai közé veti magát, így feltárul tudatában igazi énje. (Részlet a szamurájok kódexéből)"

Ízig-vérig katona - az aljas béke ellensége

Egy jellemző saját gondolat Rózsa-Florestől: "Végérvényesen: nem szeretem a béke csendjét. Mert aljasan hazug. A béke után mindig háború lesz, és nem fordítva. A béke csupán átmeneti állapot. Erőgyűjtésre, tanulásra alkalmas... És mindig eljön a pillanat, ha várjuk. És akkor menni kell és tenni a dolgunk. És hálát adni a Sorsnak, Istennek, hogy számít ránk, hogy kiválasztott."

Rózsa-Flores nem kizárólag művészektől és katonáktól idéz. Felbukkan Thomas Jefferson, a Függetlenségi nyilatkozatot megfogalmazó legendás amerikai elnök is, igaz, egy meglehetősen militáns gondolattal: "A szabadság fáját hazafiak és árulók vérével kell öntözni."

Az ellenség iránti gyűlölet

Az írás végén így összegezi saját gondolatait Rózsa-Flores: "Mert csak én, és csak az én-félék tudjuk élvezni a csendet a csatazaj után, a bizonytalanság után, a megérdemelt pihenést, jól működő, gyönyörűen csillogó fegyverrel az oldalunkon... Mert az ellenség iránti gyűlöletet felváltja a napi hekatomba után a bajtárs iránti szeretet. Aki ott ül melletted, akinek élete tőled függ és ugyanígy a tied őtőle...

Õ az, aki látja a szemedben a szikrát, és érti és tudja, az övén is ugyanígy csillog. Õ lesz a világod. Bajtársaid a családod. Rejtekhelyed, ahonnan lesed a bitang ellenséged, a palotád.

Aki szerelmes a szabadságba

És ezt csak mi tudjuk. És mi döntünk sorsunk felett, és ezért és ettől leszünk szabadok és erősek. És ezért vagyunk veszélyesek...

Mert aki szerelmes a szabadságba, és halni kész érte, ellenőrizhetetlen, fékezhetetlen, uralkodni nem tudnak felette.

Tehát járjuk majd ezentúl is az UTAT. A csak általunk ismert utat. Mint a középkor szent bolondjai... Mi, félelmetes bolondjai a szabadságnak. Az Egy Isten Szerelmének harcosai."

Az utolsó írás legvégén egy minden szempontból klasszikus idézet áll: "Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."