Miközben elemzők fellélegeztek annak nyomán, hogy az EU megerősíti a hitelezési válság ellen fellépő Nemzetközi Valutaalapot, mások nem lepődtek meg, hogy eltűnt a lelkesedés az éghajlatváltozás kérdésében. A tavaszi csúcsra összegyűlt európai vezetők a várakozásoknak megfelelően nyárig elhalasztották, hogy kidolgozzák az európai álláspontot az évvégi, koppenhágai ENSZ-konferenciára, amely a kiotói jegyzőkönyv felváltásáról tárgyal majd.

Ami a válság idején is a szegény országokra összpontosító aktivistákat még inkább dühíti, hogy az EU visszatáncolt és immár nem ígér konkrét pénzeket az éghajlatváltozás által leginkább fenyegetett országoknak. Korábban még arról volt szó, hogy az EU 35-50 milliárd euróval segítené a zöld technológiák elterjesztését és például az áradások ellen védő gátak, töltések építését.

A csúcs közleménye azt ígéri, hogy még "jóval" a koppenhágai klímakonferencia előtt állást foglalnak a támogatásokról. José Manuel Barroso, a Brüsszeli Bizottság elnöke szerint az EU addig nem kötelezi el magát, amíg az Egyesült Államok és Kína nem tesz valamit. A háttérben azonban az is áll, hogy az uniós országok azon vitáznak: hogyan osszák el a terheket, és Lengyelország szembehelyezkedett másokkal. Lengyel diplomaták azt mondták: joguk van megvétózni a javaslatot.

A WWF, Greenpeace és más szervezetek dühös aktivistái nem késlekedtek a megjegyzéssel, hogy míg a miniszterek milliárdos mentőcsomagokról szavaztak, addig egy centet sem különítettek el a klímaváltozás elleni konkrét lépésekre. Yvo de Boer, az ENSZ Klímaváltozási Konvenciójának vezetője is "visszatáncolással" vádolta meg az EU-t. Az IPCC néven is ismert intézmény szerint a világ országainak 2020-ig évi 175 milliárd eurót kell költeniük, ha el akarják kerülni, hogy maradandó károkat okozzon az éghajlatváltozás.

Az Unió ugyanakkor vállalta, hogy 2020-ig 20 százalékkal csökkenti az üvegházhatást erősítő gázok emisszióját, és harminc százalékra is hajlandó, ha más, nagy kibocsátók csatlakoznak hozzá.