Az Európai Uniónak a szálló porra vonatkozó, 1999-ben hozott rendelkezéseit a berlini törvényhozás 2002-ben emelte jogerőre. Ennek értelmében lépcsőzetesen csökkentik a lakókörnyezet légterét terhelő szálló por megengedett szintjét.

Míg Olaszországban a határérték átlépését forgalomkorlátozásokkal próbálják ellensúlyozni, Ausztriában a sebességcsökkentést tartják az egyik leghatásosabb módszernek, Németországban pedig egyre több városban csak olyan autót engednek behajtani a sűrűn lakott központokba, amelyek már környezetbarát katalizátorral vannak felszerelve.

Az intézkedés ellen vétőkre súlyos pénzbüntetést szabhatnak ki. Ennek ellenére időjárástól függően, az ipari körzetekben nem egyszer túllépi a köbméterenkénti 50 mikrogrammot a szálló por koncentrációja, és ha ez évente 35 alkalomnál többször fordul elő, akkor a hatóságok arra kérik a lakosságot, hogy csak rendkívüli indokkal használják a gépkocsijukat.

Tilalmat azonban csak teherautók esetében rendelhetnek el, de ezt az intézkedést is csak meghatározott körzetben, és előre megszabott időre foganatosíthatják.