Európai összehasonlításban a szlovákiai magyar kisebbség átlagon felüli jogokat élvez - jelentette ki egy televíziós műsorban Robert Fico szlovák kormányfő azt követően, hogy Révkomáromban találkozott Gyurcsány Ferenccel. A kormányfő hangsúlyozta, hogy Szlovákia semmiféle okot nem adott a két ország közötti feszültségre, nem csökkentette a magyar kisebbség jogait.

Az inforadio.hu képzeletbeli európai körutazást tett, hogy kiderítse mire alapozhatta kijelentését Robert Fico. Cikksorozatunk első részében bemutatjuk a szlovák szabályozást és összevetjük azt egy "minta-autonómiával".

Még kisebbségi törvény sincs

A félmilliónál is nagyobb szlovákiai magyarság szinte egy tömbben él az ország déli részén, a magyar határ mentén. Szlovákiában ennek ellenére nincs kisebbségi törvény, a kisebbségi jogok is egyéni jogként léteznek (a kisebbséghez tartozó személyek jogairól beszélnek a hatályos jogszabályok). Nincsenek kisebbségi önkormányzatok sem, és garantált parlamenti képviseletük sincs az etnikumoknak.

Az 1999-es nyelvtörvény biztosítja a kisebbségi nyelvhasználatot a hivatalokban azokon a településeken, ahol a kisebbség a lakosság legalább 20 százalékát teszi ki. Megyei és állami szinten azonban nem használható a nemzetiségi nyelv.

Nincs külön kisebbségi iskolarendszer, de vannak magyar tannyelvű iskolák. A tankönyvhasználattal, a magyar helységnevek feltüntetésével kapcsolatos viták évek óta mérgezik a két ország kapcsolatát, ahogy a választókerületek kisebbségellenes átszabása vagy az a statisztikai adat, hogy a magyarlakta déli területeknek alig jutott az EU-s támogatásokból.Szlovákia csatlakozott az Európa Tanács kisebbségvédelmi egyezményeihez, a nyelvi chartához és a keretegyezményhez, valamint vállalta, hogy a nevezetes 1201-es ajánlás szellemében alakítja kisebbségpolitikáját. Felvételét az Európai Unió a többi között a "pozitív kisebbségvédelemhez" kötötte.

A kisebbségek jogai akkor garantáltak, ha azt az alkotmányban rögzítik. Ez Szlovákiában nem történt meg számos európai példával ellentétben. A felvidéki magyarokhoz hasonlóan egybefüggő területeken élő kisebbségek - az alkotmányokban garantált jogok mellett - sokfelé élveznek területi autonómiát is.

Ahol még a hadseregben is svédül vezényelnek

A szlovákok legtöbbször hangoztatott érve az európai példák ellen a homályos jelentésű "eltérő történelmi fejlődés". Pedig vannak olyan országok a kontinensen, amelyek hasonló történelmi fejlődésen mentek át, mégsem kérdőjelezik meg a területükön élők kisebbségek jogait.

Finnország a kontinens egyik leghomogénebb állama, az 5,2 millió lakosból csupán 6 százalék, 300 ezer ember svéd, továbbá hatezren a lapp kisebbséghez tartozónak vallják magukat. A svédek által lakott területet Svéd Finnországnak hívják, ami a XIII. századtól a XIX. századig a térségben domináns szerepet játszó Svéd Királyság fennhatósága alá tartozott. Azaz a történelem és a körülmények hasonlatosak a Kárpát-medencei viszonyokhoz.

Mióta Finnország elnyerte függetlenségét Oroszországtól, hivatalosan kétnyelvű (finn és svéd) állam. A svédek hivatalosan nem kisebbség, hanem a finn államot alkotó egyik népcsoport. Finnország a területén élő svéd szórványnak személyi és kulturális, az Aland-szigetek egységes svéd tömbjének pedig területi autonómiát biztosít - nem is akármilyet.Finnországban helyi szinten a svéd és a finn is lehet többségi vagy kisebbségi nyelv. Egy település kétnyelvű, ha a lakosok legalább 8 százaléka vagy háromezer fő beszéli a második nyelvet (így Helsinki is kétnyelvű, a második kritérium miatt).

Ha egy megyében legalább kettő kétnyelvű település akad, akkor az is kétnyelvű. Kétnyelvű településeken kötelező a közalkalmazottaknak mindkét nyelv ismerete. Az állami élet minden területén kétnyelvűség van, még svéd zászlóalj is létezik a hadseregben, csak a parancsok hangzanak el finnül.

Minden jelentős párt kétnyelvű, az etnikai alapon szerveződő Svéd Néppártnak ötvenezer tagja van. A legfontosabb kisebbségi intézmény a Finnországi Svéd Gyűlés.

Az állam finanszírozza az óvodától a hat intézményt magába foglaló felsőoktatásig terjedő svéd oktatási rendszert, ahol kizárólag svédül oktatnak. Ahol nem tudnak a svédek önálló iskolát létrehozni, ott 13 főtől indulhat kisebbségi osztály. A finneknek kötelező svédül, a svédeknek finnül tanulniuk, több egyetem kétnyelvű, ezekre kötelező felvenni meghatározott számú svéd tanulót.

A közszolgálati rádió három csatornája közül egy svéd nyelvű, több tévéadónak is vannak svéd műsorai, illetve svédül feliratozott adásai, a helyi tévék közül több is svéd.

Ahova szinte tilos a beköltözés

A 25 ezer fős, csaknem teljesen svédek lakta Aland-szigetek, amely egykor Svédországhoz tartozott, 1920 óta a világ egyik legkiterjedtebb jogkörrel rendelkező területi autonómiája. A szigeteknek külön tartományi gyűlése van, az autonómia egy képviselőt küld a finn parlamentbe. A finn államfő képviselője a tartományi elöljáró, akit azonban ő is a tartományi gyűlés egyetértésével köteles kiválasztani.

Az autonómia egynyelvű, korlátozzák a betelepülést, finnek csak ötéves tartózkodás után kérhetnek tartományi állampolgárságot, anélkül viszont nem birtokolhatnak ingatlant, nem viselhetnek közhivatalt és nem vezethetnek önálló vállalkozást. A beszedett adók teljesen a tartomány rendelkezésére állnak, azt a finn állam a költségvetési bevétel 0,45 százalékával egészíti ki (az itteni lakosság aránya az össznépességhez képest). Az életszínvonal magasabb, mint az anyaországban.

Az Aland-szigeteknek még külügyi hatásköre is van, a tartományt is érintő nemzetközi tárgyalásokba ugyanis köteles bevonni a finn állam. Van saját zászlója és hivatalos ünnepei, rengeteg hatásköre. Az autonómiatörvény nem változtatható meg beleegyezése nélkül.