Megvédte XII. Piusz második világháborús tevékenységét XVI. Benedek. A pápát, aki 1939 és 1958 között ült Szent Péter székében, sokan azzal vádolják, hogy nem törődött a zsidók sorsával, és nem lépett fel nyíltan Hitler ellen.

XVI. Benedek kifejtette: elődje közvetve és közvetlenül is beavatkozott a zsidók érdekében, azonban gyakran titokban és csendben kellett cselekednie. Hozzátette: szeretné, ha túllépnének a XII. Piuszt övező előítéleteken.

A Szentatya akkor beszélt minderről, amikor egyesült államokbeli vallásközi csoportokat fogadott nyári rezidenciáján, Castel Gandolfóban.

Mint mondta, XII. Piusz bátran, atyai gondoskodással próbálta menteni a zsidókat. Amikor csak lehetséges volt, nem sajnálta a fáradságot, hogy közbelépjen, és segítse az üldözötteket személyesen, vagy munkatársainak és az egyház intézményeinek adott útmutatás alapján, azokon keresztül.

XVI. Benedek hozzátette: mindennek azért kellett titokban, csendben történnie, mert így volt lehetséges a lehető legtöbb üldözött megmentése.Az 1976-ban született Eugenio Pacellit 1939 márciusában választotta meg pápának a bíborosi testület. Korábban berlini nunciusként is szolgált, így jól ismerte a hitleri rezsimet. Nagyrészt ő írta elődje, XI. Piusz egyik enciklikája, az 1937-es, nácizmus, rasszizmus és a hitleri állameszményt elítélő Mit brennender sorge.

Megválasztása után Húsvét vasárnapján a Szent Péter bazilikában beszédet mondott a béke érdekében. Augusztusban pedig rádióbeszédben figyelmeztette a hatalmon lévőket, hogy "semmi sem vész el a békével; de a háborúval minden elvész". Első enciklikáját már a világháború kitörése után írta - az szintén a békéről szólt.

XII. Piusznak, illetve a Vatikánnak több, köztük számos zsidó történész szerint is a későbbiekben nyolcszázezer zsidó köszönhette az életét közvetve és közvetlenül, ugyanakkor ezt a számot mások megkérdőjelezik, habár a hathatós segítség tényét kevesen vonják kétségbe. Az egyháziak például keresztleveleket bocsátottak ki, és katolikus intézményekben bújtatták az üldözötteket. Róma német megszállása alatt, 1943-44-ben négyezer római zsidónak nyújtottak menedéket különböző egyházi intézményekben.

A vita nem is elsősorban erről folyik, hanem diplomáciai tevékenységéről, habár akadnak, akik szerint a pápának már az alapállása is Hitler-párti volt. A legtöbbször hangoztatott érv ellene, hogy nem ítélte el elég határozottan a nácizmust. Az ünnepélyes tiltakozás elmaradásának oka azonban több történész szerint is az volt, hogy Hitler a holland püspöki kar tiltakozásának hatására csak fokozta az üldözéseket, így a pápa inkább úgy döntött, csendben cselekszik.

Maguk a különböző zsidó szervezetek is megosztottak a kérdésben, az utóbbi időben azonban többük is, például az amerikai Készítsetek Utat Alapítvány elnöke, Gary Krupp fejezte ki háláját XII. Piusz iránt.

Két film is készült róla, az Ámen mint Hitler csatlósát mutatja be, a Bíbor és fekete viszont a nácik ellen a háttérben keményen fellépő, a zsidókat mentő XII. Piuszt ábrázolja.

XII. Piusz keményen föllépett a kommunizmus és a Szovjetunió terjeszkedése ellen, így mindenben támogatta Mindszenty bíboros Rákosi-diktatúra elleni küzdelmét is.

Szerepét mindenesetre, amelyről máig vitáznak a történészek, egy közös zsidó-keresztény bizottság is vizsgálja.

A második világháborús és azutáni tevékenységéről szóló viták mellett kevés szó esik egyházszervező, teológiai és lelkipásztori munkásságáról. Ennek legtöbbször emlegetett eseménye az volt, amikor 1950-ben kihirdette az eddigi utolsó dogmát, Mária test szerinti mennybevételének hittételét.

XII. Piusz pápa boldoggá avatási pere 1974 óta folyik a Vatikánban.