A brit tanterv szerint az általános iskola felső tagozatába járóknak meg kell mutatni, hogyan éljenek aktív életet, hogy a mozgás felnőttkorukban is természetes igényük legyen. Egy angliai felmérés szerint erre a nem versenyszerűen űzhető tevékenységek a legalkalmasabbak, mint az aerobic, a görkorcsolyázás vagy a túrázás.

Az Anglia több mint száz iskolájára kiterjedő vizsgálat szerint azonban még mindig túl sok testnevelőtanár ragaszkodik a csapatsportokhoz, így csak kevés idő marad az előbb felsorolt tevékenységekre. Ennek azonban katasztrofális hatása van azokra a gyerekekre, akik nem jeleskednek a csapatsportokban, mert soha nem élik át a mozgás örömét, így az később sem válik az életük részévé.

A csapatsportokkal nem az a baj, hogy az egymás elleni küzdelemre épülnek, hanem hogy az ebben örömüket nem lelők nem kapják meg a számukra szükséges bátorítást.

A megkérdezett pedagógusok többsége lényegesnek tartotta az egészségnevelésben fontos gyakorlatokat, sokan azonban úgy vélték, hogy a bemelegítés és az óravégi lazítás elegendő ebből a szempontból, így az idő nagy részét kitölthetik a csapatjátékok.

Továbbra is megtalálhatók a tanári karban az őrmestertípusú pedagógusok, akik csak az erőnlétre koncentrálnak, és állandóan felüléseket, fekvőtámaszokat és sprinteket végeztetnek, amivel ugyancsak nehéz megszerettetni a mozgást a gyerekekkel.