Azt mondják, egy jó fénykép ezer szóval ér fel, és Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtikár kézfogása Vlagyimir Putyinnal jól kifejezi az NATO-orosz találkozó hozadékát.

Míg a főtitkár felhúzott vállal és a kameráknak szánt kényszeres mosollyal fogott kezett Vlagyimir Putyinnal, addig a partnere felé forduló és rá néző orosz elnök testbeszéde nyugalmat és derűt sugároz. Az orosz államfőnek van is oka az elégedettségre: a NATO néhány nagyobb európai tagállama megakadályozta, hogy zöld utat adjanak Ukrajna és Grúzia tagságának, amely irritálta volna Moszkvát. Bár a NATO-vezetők rábólintottak az oroszok által fenyegetésnek tartott amerikai rakétavédelmi rendszer európai telepítésére, Vlagyimir Putyin azt emelte ki: örült, hogy meghallgatták a véleményét.

Jaap de Hoop Scheffer főtitkár szerint a találkozó "pozitív szellemben zajlott, de egetrengető áttörésről nem tud beszámolni". Sikerként könyvelhető el ugyanakkor az orosz hozzájárulás, amely lehetővé teszi, hogy a NATO orosz területen át küldjön utánpótlást afganisztáni erőinek. Haditechnikát és katonákat azonban Moszkva nem enged áthaladni.

Mi lesz a rakétákkal?

A NATO-orosz együttműködés részletei azonban nem is ezen a találkozón dőlnek el. A hivatali ideje vége felé járó Vlagyimir Putyin mindig is ismert volt arról, hogy nem sok érdemi dologra lehetett számítani tőle a nemzetközi szervezetekkel, például az EU-val folytatott találkozókon, inkább az egyes országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatok során lehetett különalkukat kötni vele.

Így a valódi válaszok a védelmi kérdésekben is akkor hangzanak majd el, amikor Vlagyimir Putyin a Szocsiban található elnöki üdülőben fogadja amerikai kollégáját, George Busht.

Itt tárgyalnak majd például az amerikai rakétapajzsról, melynek kapcsán a bukaresti csúcson elhangzott: az Egyesült Államoknak sikerült megállapodnia Csehországgal az oda tervezett radarállomás befogadásáról.

Az elmúlt hónapokban többször elhangzott, hogy Moszkva fenyegetésnek tartja a rendszert, melynek része lehet majd tíz Lengyelországba telepített rakéta is. Egyes szakértők azonban megjegyzik: mivel már nem egyes országok jelentik a nyugat számára a fő fenyegetést, a rakétapajzs olyan, mint amikor valaki esernyővel védekezik a térdig érő árvízzel szemben.

Washington azzal indokolja a védelmi rendszer szükségességét, hogy az az úgynevezett lator államoktól, például Irántól és Észak-Koreától védené meg. A NATO csúcson arról is szó volt, hogy pajzs védelmét más országokra is kiterjesztik, és Moszkvának felajánlották, hogy a védőernyő Oroszország területét is fedje le.