A patkányok gyakorlatilag letarolták az államot. Nem csupán a rizstermést pusztították el, hanem a bambusz gyümölcseit is - ez azért nagy baj, mert a vadbambusz csak 48 évenként virágzik. Legutóbb 1959-ben virágzott a bambusz, s a patkányinvázió akkor is súlyos élelmiszerhiányhoz vezetett.

A patkányok ugyanis, amikor a bambuszerdővel végeztek, rávetették magukat a falusiak élelmiszerraktáraira, és minden elpusztítottak. A segélyszervezetek szerint a falusiak vadnövények gyökerein, yamgyökéren és édesburgonyán élnek.

Az Actionaid szerint az állam nyolc régiójában súlyos a helyzet, és a kormányzat is elismeri, hogy egyre kevésbé képes megbirkózni a válsággal. Az állam lakosainak rizsszükséglete havi 16,5 tonna, de ennek csupán az ötöde áll rendelkezésre.

Az 1959-es éhínség vezetett a Mizo Nemzeti Éhségfront megalakulásához, amely függetlenségi harcba kezdett az indiai kormánnyal szemben. A háború húsz évig tartott, és háromezer ember életét követelte. A lázadók ugyan azt elérték, hogy Mizoram önálló szövetségi állammá vált, a függetlenséget azonban nem sikerült kivívniuk.