A Kambodzsa fővárosától, Phnompentől alig 20 kilométerre fekvő Choeung Ekbe legkevesebb 15 ezer embert szállítottak a Vörös Khmerek uralkodása idején, és csupán tucatnyian menekültek meg onnan.
Kaing Guek Eav, vagy közismert nevén Duch parancsára folytak itt a kivégzések: a legtöbb embert előre kiásott tömegsírok szélére térdeltették, majd bottal tarkón vágták őket, hogy spóroljanak a lőszerrel.

Az egykori táborparancsnokot, mielőtt nyáron megkezdődik az ellene indított per, bírák, szemtanúk és bírósági dolgozók kíséretében visszavitték Choeung Ekbe: a most 65 éves, megtért keresztény férfi zokogni kezdett, amint megpillantotta a fatuskót, amelyen parancsára beosztottai csecsemők és kisgyermekek agyát loccsantották ki.

"Sírt és bocsánatot kért az áldozatoktól" - mondta egy rendőr, aki jelen volt, amikor Kaing Guek Eavot visszavitték a kegyetlenkedések helyszínére.

Duch a perben, amelyet a kambodzsai kormány és az ENSZ indított ellene emberiesség ellen elkövetett bűnök, népirtás, kínzás és önkényes letartóztatás miatt, ártatlannak vallja majd magát, arra hivatkozva, hogy parancsot követett.

A Vörös Khmerek uralma alatt, 1975 és 1979 között, több mint 1,7 millióan estek a kivégzések, vagy a kínzások, a betegségek vagy az éhezés áldozatául.

Kérjen bocsánatot!

A khmerek öt legmagasabb rangú, még életben lévő vezetője őrizetben van és arra vár, hogy megkezdődjön a tárgyalása. Duch-ot, aki korábban matematikatanárként dolgozott, 1999-ben tartóztatták le; egy ír újságíró és fotós, Nic Dunlop bukkant a nyomára.

Az S-21 központba szállítottak közül csupán néhányan maradtak életben, az egyikük egy festő, Van Nath, aki munkát kapott a börtönben: a Vörös Khmerek vezéréről, az 1998-ban elhunyt Pol Potról kellett portrékat festenie.

Van Nath nemrég interjút adott a Daily Telegraph című brit napilapnak; elmondta, hogy Duch gyakran bejárt hozzá, hogy ellenőrizze, hogyan halad a rab a festményekkel.

"Akkoriban nem tudtam, hogy Duch embereket ölt. Féltem tőle, de nem azért, mert hatalma volt, hanem a műveltsége, és amiatt, ahogy beszélt. Olyan volt, mint egy professzor" - emlékezett vissza Van Nath.

"Nem kívánom, hogy megkínozzák, ahogy ő engem, vagy, hogy megöljék, mint ő sok embert. Bocsánatot kell kérnie az áldozatoktól, hogy azok békében nyugodhassanak" - tette hozzá a festő.