Borhi László történész szerint az Egyesült Államok nem tehetett semmit a fal megépítése ellen, mivel Berlin a szovjet megszállási zónában volt, a II. világháború után pedig tiszteletben kellett tartani a status quot.

A történész elmondta: a szovjet külpolitika célja a 60-as évek elejéig az volt, hogy megszüntesse a nyugati hatalmak jelenlétét Nyugat-Berlinben, ezzel felszámolja a keletnémet főváros kapcsolatát a nyugati országokkal.

A Szovjetunió 1952-ben még tett egy kísérletet arra, hogy egyesítse a két Németországot, a történészek azonban máig vitatkoznak azon, hogy Sztálinék komolyan gondolták-e mindezt. Ennek meghiúsulása után azonban a keleti ország teljes bolsevizálása kezdődött meg.

A fal építését 1961 nyarán kezdték meg. A váratlanul jött döntés után utcákat, házakat vágtak ketté, és teljesen elszeparálták egymástól a város két felét. Az építmény stabilizálta a kelet-nyugati viszonyt.

Borhi László szerint a nyugati hatalmak semmit nem tehettek az ellen, amit a keletiek a saját területükön végeznek.

Bárkit lelőhettek

Nemrég német történészek megtalálták az első írásos bizonyítékot arra, hogy 1973 után a keletnémet határőrség soraiba beszervezett Stasi-ügynökök külön engedély nélkül lelőhették a nyugatra szökő határőröket, még akkor is, ha nőkkel és gyerekekkel vannak.

Borhi László szerint ez nem meglepő, főként mivel az NDK az egyik legbrutálisabb kommunista diktatúra volt. Mint mondta, az NDK csak akkor tudta fenntartani magát, ha lezárta határait. Ezért a keleti ország halálos ítélete volt, amikor 1989-ben Magyarország megnyitotta kapuit a keletnémetek előtt.
A berlini fal története

Miután 1945 májusában Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok győzelmet aratott a náci Németország felett, a Berlint elfoglaló szovjet hadsereg a város nyugati felének ellenőrzését átadta a nyugati hatalmaknak.

Ekkor Berlin területének 53,9 százaléka, míg lakosságának 62,9 százaléka került Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kezére.

A hidegháború kezdete után, 1947-re fokozatosan kiépült a műszaki határzár, az NDK-t azonban egyre több menekült hagyta el.

1961 nyarán már havi 30 ezerrel csökkent az ország népessége, így demográfiai összeomlás fenyegette Kelet-Németországot.

Augusztus 12-ről 13-ára virradó éjjel 15 ezer fegyveres lezárta azokat a határokat, amelyek Berlin nyugati szektorait kötötték össze Kelet-Berlinnel és az NDK-val. Néhány napon belül fegyveres ellenőrzés mellett megkezdődött a fal építése.

1989-ben már rendszeresek voltak a tüntetések

Kelet-Németországban 1989-ben már rendszeresen tüntettek az utcákon a rendszer ellenzői. November 9-én döntés született a nyugatra utazás könnyítéséről, a hír hallatán pedig ezrek vonultak a határátkelők felé Berlinben.

Az átkelőkön egyre nőtt a feszültség, éjjel 11 órakor pedig a Bornholmer Strasse átkelőnél felfüggesztették az útlevél-ellenőrzést és felnyitották a sorompót.

Néhány nap múlva a fal minkét oldaláról érkező németek csákányokkal kezdték bontani a falat.

(Forrás: Wikipédia)