A német lapok egyenesen "csodaként" említették azt, hogy az országban végzett rabbikat avatnak fel. Igaz, egyelőre csak három vallási vezetőről van szó, és egyikük elmondta, hogy tanulmányai végeztével szeretne hazatérni Dél-Afrikába.

Mégis, a csütörtökön, a berlini fal lebontása után épült, drezdai zsinagógában tartott avatással több évtizedes hiátus szűnik meg: Németországban ugyanis 1942 óta nem képeztek rabbikat. A nácik ekkor rombolták le a berlini Zsidó Tanulmányok Főiskoláját.

A holokauszttal és a háború utáni elvándorlással a korábban 600 ezres német zsidó közösség alaposan megcsappant és csak a volt Szovjetunióból a 90-es években megindult kivándorlás után duzzadt fel 100 ezer főre.

A hívőket ugyanakkor mindössze 25 rabbi szolgálja 100 egyházközségben. Emiatt gyakran külföldről hívnak meg rabbikat, vagy a szomszédos településekről úgymond "kölcsönkérik" őket. Az imádság megtartásához a zsidó törvények szerint az is lehetőséget ad, ha elegendő számú férfi gyűlik össze - de természetesen azt szeretnék, ha állandó prédikátoruk lenne.

A 2000-ben nyílt potsdami szemináriumban tanult rabbik avatásán beszédet mondott Julia Neuberger bárónő, az angliai zsidóság reformszárnyának egyik rabbija is. Az ő nagyszülei a nácizmus elől menekültek a szigetországba és mint egy lapinterjúban elmondta: továbbra is német zsidónak tartja magát.

Julia Neuberger jelenléte azt is jelzi, hogy a németországi zsidóságon belül is az előírásaiban kevésbé szigorú, és a nőknek is nagyobb teret engedő reformszárny erősödhet meg. Mint a brit rabbi a ceremónia előtt már ismertté vált beszédében megjegyezte: reméli, hogy ismét tanúi lehetnek a különleges német-zsidó szimbiózisnak.

A hívők pedig azt remélik, hogy sikerül lassan továbblépni a történelemnek azon a fejezetén, melyben az üldöztetés és a holokauszt után a zsidók nem érezték igazán otthon magukat Németországban.