A most befejezett Hold-kerülő emberes misszió után következhet a Holdra szállás, majd a Mars. De minek? Mit akar az ember a Marson? Ezt kérdezte az InfoRádió Szabó Olivér Nortontól, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászától.
Elsősorban kutatni. Most robotok működnek a Mars felszínén, jelenleg kettő aktív rover „dolgozik”, a Perseverance és a Curiosity. Előbbi 2020 óta, az utóbbi pedig 2012 óta teljesít szolgálatot – magyarázta a szakember.
Korábban is voltak szondák, meg a tervek szerint még lesznek is, de embert odajuttatni azért lényegesen több tudományos hasznot hoz. Arról nem is beszélve, hogy a csillagászat, az űrutazás nagyon fontos húzóága az iparnak
– fogalmazott, hozzátéve:
Tehát nemcsak azért fontosak ezek a küldetések, mert jó képeket lehet csinálni a Marson, meg vissza tudunk hozni onnan kőzeteket, hanem azok a technológiák, amiket kifejlesztünk, akár azért, hogy a Holdon, akár azért, hogy utána a Marson túléljenek az emberek, ne adj'isten kényelmes legyen nekik az ott tartózkodás, viszonylag gyorsan le tud csorogni a hétköznapi emberek valóságába – mondta a csillagász.
Gondolhatunk itt például a telefonunkban lévő kamerákra, amiket először azért kellett összezsugorítani, hogy beférjenek az Apollo űrhajóba.
Most pedig élvezzük mindannyian az áldásos hatását – vagy néha akár a hátrányait – annak, hogy folyamatosan bármit meg tudunk örökíteni. Tehát ilyen szempontból is fontos lehet egy ilyen „mérföldkő-küldetés”, hogy kitűzünk egy nagyon messzi célt, amihez nagyon sok technológiai fejlesztésre van szükség, és bízunk benne, hogy ez majd hasznos lesz valamikor – fogalmazott.
A kérdésre, hogy ha meglesznek a technológiai fejlesztések, akkor mennyi ideig fog tartani az út a Földről, illetve a Holdról a Marsra, ha embernek kell mennie, a szakértő azt mondta: a fizikát sajnos nem lehet „átverni”, tehát ez egy komoly probléma lesz.
Ma a Marsig a legoptimálisabb utunk körülbelül 250 napig tart egy irányba.
Ez az úgynevezett „Hohmann-pálya”, ami egy viszonylag energiahatékony dolog: elindítom úgy az űrhajót, minthogyha a Nap körül keringene. Ennek a pályának a Nap-közeli pontja a Földnél van, a Nap-távoli pontja meg a Marsnál. Tehát nem egyenesen átmegyek, hanem egy nagy kerülőt teszek a Nap körül, cserébe nem kell annyit küzdenem a Nap gravitációja ellen – magyarázta, hozzátéve: meg lehetne tenni ennél gyorsabban is ezt a távolságot, lehetne a 250 napos időintervallumot drasztikusan is csökkenteni, csak jelenleg nem tudunk akkora rakétát építeni, amin elfér annyi üzemanyag, hogy ezt kivitelezhessük.
Ha a realitásokat nézzük, akkor az út a Marsig körülbelül 250 nap oda. Ha azonnal jövünk is vissza, tehát ott is egy ilyen azonnali visszatérési pályát alkalmazunk, mint a Holdnál, vagyis
ha nem szállunk le a Marson, akkor ez egy szűk kétéves küldetés. Ha leszállunk a felszínre, akkor viszont ott várakoznunk kell, hogy optimális legyen a visszatérés is, tehát akkor hónapokat el kell tölteni a felszínen, ami már bő két év a világűrben
– folytatta. Jelenleg a leghosszabb küldetések, amiket ember megcsinált a Nemzetközi Űrállomáson, jó egyéves küldetések. Például volt ikerkísérlet is: az ikerpár egyik tagját egy évre felküldték az űrállomásra, a másik pedig maradt itt lent a Földön, és akkor összehasonlították. De a mostani szabályozások szerint nem is lehet ennyi ideig a világűrben űrhajós. Limitálva van, hogy mennyi ideig lehetnek fent, mennyi sugárzás érheti őket. Tehát egyelőre nagyon sok technológia akadálya van az egésznek, ezért gondolom azt, hogy 2050 lehet a reális cél egy Mars-küldetésre – mondta Szabó Olivér Norton, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagásza az InfoRádió Aréna című műsorában.
A cikk alapjául szolgáló interjút Herczeg Zsolt készítette.
A teljes interjút itt nézheti meg:






