Aláírta a kormány, a munkaadói meg a munkavállalói oldal a hároméves bérmegállapodást. Ez az első évben, vagyis jövőre, január 1-től 9 százalékos minimálbér-, meg egy 7 százalékos garantált bérminimumemelés. Ez egy feltétel nélküli emelés 2025-re?

Ez nagyon nagy siker, hogy nemcsak egy-, hanem hároméves a bérmegállapodás. Amit ön mondott, 9 százalék a minimálbér, 7 százalék a garantált bérminimum, az a jövő évről szól, és utána a minimálbérre van egy 13-14 százalékos emelési pálya. Ez célpálya, kötött pálya, vannak feltételek, amelyek ha megsérülnek, akkor azt felül lehet vizsgálni, de előremutat három évre. Van egy nagyon fontos hátsó feltétel, ami egy kicsit elsikkadt, onnan jön ez az egész bérmegállapodás, hogy 2027-re el kell érni a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát a minimálbérnek. Ezt a konvergenciapályát mutatja be ez a 9-13-14, vagy átlagosan évi 12 százalékos minimálbér-emelkedés.

Hogy mert a három oldal egy ilyen bizonytalan helyzetben három évre előre pályát rajzolni?

Pontosan ezért volt kifejezetten nehéz ez, hiszen volt egy harmadik negyedéves rossz GDP-növekedési adat, és az éves szám is körülbelül 0,7 százalék körül néz ki. Jövő évre 3,4 százalékot prognosztizál a kormány, és ezért tesz is majd, de alapvetően a gazdaság elmúlt kétévnyi teljesítménye nem ad arra okot, hogy a munkáltatók például ilyen nagyon nagy béreket tudjanak ígérni, miközben ez a 9-13-14 egy nagyon jelentős pálya. Meg is néztem az egész Európai Unióban a különböző bérmegállapodásokat, nincs ilyen jelentős pálya azoknál, akik már aláírtak ilyet. Vannak hároméves bérmegállapodások, de mindegyik inkább egy számjegyű. Ahhoz, hogy ezt vállalják, nagyon sokat kell tenni, egyrészről a gazdasági növekedést helyreállítani, másrészről a termelékenységet növelni, és persze azért az óvatosság ott van, vannak feltételek, miszerint ezt felül lehet vizsgálni.

2025-re meg 2026-ra azt írják a megállapodásban, hogy meg kell nézni, hogy a gazdaság hogyan teljesít, meg kell nézni az inflációt, és ha legalább egyszázalékos eltérést látnak a tervekhez képest, akkor újra lehet tárgyalni.

Így van. Két nagyon fontos szám van, a GDP-növekedés a jövő évre 3,4, 2026-ra 4,1, illetve 2027-re 4,3 százalék, az infláció pedig 3,2-3,3 százalék. Ha ebben akár pozitív, akár negatív irányba legalább egyszázalékos eltérés van, akkor felül lehet vizsgálni. Mondok egy példát, a 3,4 százalék helyett a GDP 2,4 százalék lesz, az infláció meg 3,2, akkor pont elérjük az 1 százalékot, felül lehet vizsgálni. De hogyha 3,4 helyett 2,4 lesz mondjuk a GDP, de az infláció 3,2 helyett, mondjuk 3,5, az már kevesebb, mint egy százalékpont, hiszen az infláció ellentétes hatást vált ki, és emiatt nem lehet felülvizsgálni. Tehát egy százaléknak kell meglenni kumuláltan ebből a két adatból.

Melyik mutató változékonysága a veszélyesebb arra nézve, hogy a pálya fenntartható legyen?

A nagyobb bizonytalanság egyértelműen a növekedésben van, nem az inflációban, továbbra is azt állítom, hogy az inflációt letörtük, lefeküdt, padlón is fog maradni, ez a 3,2-3,3 százalék körüli infláció tartható lesz. A növekedésben vannak bizonytalanságok, és nem a belső konjunktúrában, hiszen azzal tudunk kezdeni valamit, hanem a külső konjunktúrában. Ebben a német gazdaság gyengélkedése ír egyfajta nagy kérdőjelet, illetve a Trump-adminisztráció gazdaságpolitikája, ami az egész világgazdaság kereskedelmi politikáját befolyásolhatja, hat majd a növekedésre. De ebből lehet jó dolog is, lehet kevésbé jó dolog is, de bizonytalanságot jelent minden esetben. Persze, a legnagyobb bizonytalanság maga a háború, ami már jó lenne, ha befejeződne, és béke lenne. Erre nagy esély van a jövő év elején. Ha így nézzük, a háború és béke kérdéskörében a békére fogadunk, a német gazdaság összeszedi magát, februárban választások vannak, arra fogadunk, hogy összeszedi magát, és a Trump-adminisztráció, amiről azt gondoljuk, hogy lesznek olyan megegyezések, hogy az előzetes hírekkel ellentétben nem lesz nagy probléma az Európai Unióban.

Titkos B-tervet nem csináltak, hogy ha a Trump-adminisztráció ugyan csinál békét, de olyan gazdasági intézkedéseket hoz, ami nekünk, meg a régiónknak nem jó? Vagy az belefér az egyszázalékos eltérésbe, és úgyis újra kell számolni?

Ezek olyan szignifikáns eltérések, hogy az, hogy mi az oka, már kevésbé érdekes. Azt kell látni, hogy a bér matematikailag mindig úgy adódik össze, hogy infláció plusz termelékenység. A termelékenységet nem nagyon lehet mérni, van munkatermelékenység, meg tőketermelékenység, ezek bonyolult dolgok, de a GDP, ami valahol közelíti a termelékenység növekedési ütemét, ez megvan, a KSH közli, általában úgy szoktuk, hogy infláció plusz GDP-hatás, plusz valamifajta konvergencia, az adja ki a béremelkedést. Az átlagbérről szokás azt mondani, hogy jó, ha úgy emelkedik, hogy infláció plusz GDP. A minimálbér az azért szokott ennél gyorsabban növekedni, mert van egy felzárkózás az átlagbérhez, ahogy én is kezdtem, van egy elvárás, hogy az 50 százalékát el kéne érni a bruttó rendszeres átlagkeresetnek. Ez különben most 44,6 százalék, így kell felfutnunk az 50 százalékra, azért ez gyorsabb, tehát infláció plusz GDP, efölött kell emelkedni, ezt mutatja ez a 9-13-14 százalék.

A minimálbér meg a garantált bérminimum tervezett emelése hogyan hat az összes foglalkoztatottra?

A gazdaságpolitikában 2010-től idáig a munkaalapú társadalmat hirdettük meg, egymillió plusz munkahely, elértük ezt a 4,7 milliós számot. Közel teljes foglalkoztatás van, aki akar és tud dolgozni, az dolgozik Magyarországon. Most már a bér van előtérben, és a bérben kell látnunk konvergenciát, ami természetesen a gazdasági növekedésen kell, hogy alapuljon, de a minimálbér garantálja, ugyanis az átlagbér teljesen más kategória. A garantált bérminimum emelése azért fontos, mert ha a minimálbér emelkedik és a garantált bérminimum emelkedik, akkor az tolja maga előtt a bérskálát, közelíti a többiek bérét. Persze ők mondhatják azt, hogy én nem szeretnék közeledni, hanem ezt a távolságot kívánom megtartani, tehát hat rá. Azt szoktuk mondani, hogy egy százalék minimálbér-emelkedés az átlagbért is emeli 0,3-0,4 százalékkal, igenis van hatása. Ez az első állítás. A második állítás az, hogy nagyon érdemes megnézni, hogy hol vannak ezek a minimálbéresek. A 20 fő alatti foglalkoztatottaknál van a 80 százalékuk. Tudjuk pontosan, hogy a legkisebb vállalkozásoknál van, és azt is tudjuk, hogy három ágazatban koncentrálódik, a turizmus-vendéglátásban, tehát az éttermeknél és a hoteleknél, valamint az építőiparban és a kereskedelemben. Ha ezeket most emeljük, akkor oda kell figyelnünk azokra a kis- és középvállalatokra, hogy ezt le is tudják nyelni, ezért kapcsolódik ehhez az egész bérmegállapodáshoz egy szocho-kedvezmény, tehát a munkáltatói hozzájárulásnál adtunk kedvezményt.

Eléggé átlátható ez a három szektor? Nem fogja azt mondani a tulajdonos, hogy Feri, van itt egy megállapodás, ezt nem tudom kigazdálkodni, egyezzünk meg?

Azon vagyunk, hogy a gazdaság fehéredjen, nincs zsebbe fizetés, igenis mutassák ki a jövedelmet. Ezt segíti ez a megállapodás, illetve az, hogy támogatjuk őket. Mondok egy nagyon egyszerű példát: 2025-ben a minimálbéren lévőknél adunk fejenként havi 3120 forintot, kerekítve évente 38 ezer forint munkáltatói hozzájárulás kedvezményt. 2026-ban éves szinten ez már 59 ezer forint, 2027-ben egyénenként, éves szinten 71 760 forintot. Kigazdálkodhatóvá tesszük, mert azt mondjuk, hogy mi segítünk ennek az emelésnek, növekedésnek a kedvezményében, egy évig nem kell kifizetnie. Ez az egyik. A másik dolog, hogy ne felejtsük el, hogy vannak más beavatkozási pontok is, például az, hogy az elmúlt hetekben az éttermek esetén a szervizdíjat maximáltuk 15 százalékban a magánszemélyek esetén, a vállalkozók esetén maximum 20 százalék. Ez azért fontos, mert a szervizdíjnak ez a fajta emelése adókedvezményt ad az étterem-tulajdonosnak, hiszen a szervizdíjból lényegében bért fizet. Minél több szervizdíjat be tud szedni, annál kisebb az adóvonzata annak, annál könnyebben tudja fizetni a bért. Ha így nézzük az éttermet, most legyen csak a turizmus-vendéglátás. nem csak úgy segítjük, hogy a minimálbér után adunk szocho-kedvezményt, munkáltatói kedvezményt, hanem a szervizdíjon keresztül is. Ez egy komplex gazdaságpolitika, bizonyos szektorokat megpróbálunk tovább segíteni, de ha nagyon makroszintre ugrok, maga a Demján Sándor-program is, amiben körülbelül 1400 milliárdot adunk a kkv-knak, hosszú távon ez jelenti a termelékenységet. Persze nekik is dolgozniuk kell ezen.

A munkáltatók részéről Perlusz László azt mondja, hogy valóban kigazdálkodható, de nem lehet nagyon túlhúzni, mert az elmúlt két évben havi szinten ezres számban szűntek meg vállalkozások. Nyilvánvalóan a legkisebbek, ami előbb-utóbb a munkanélküliségre is hat. Jó vagy rossz, hogy megszűntek?

Próbáljunk meg objektíven hozzáállni. Amikor azt mondjuk, hogy megszűntek vállalkozások, az első pillanatban azt gondoljuk, hogy valami nagy baj van.

Utcára kerültek az emberek. Mindenki azt gondolja.

Na, és nem! Ha úgy szűnnének meg vállalkozások Magyarországon, hogy például a belső kereslet, a konjunktúra, a kiskereskedelmi forgalom visszaesést mutatna, és közben a munkanélküliség növekedne, az tényleg aggasztó lenne. De erről szó sincs. A kiskereskedelmi forgalom 3-4 százalék között növekszik. Az októberi szám is nagyon jó lesz, az online pénztárgépek alapján majdnem 4 százalékos az éves növekedés, közben nincs munkanélküliség. Most az inaktívak keresnek állást, azok, akik belépnek. Úgy szűnnek meg a vállalkozások, hogy a másik megveszi őket. Ezt konszolidációnak hívjuk. Ha konszolidáció van egy gazdaságban, az szerintem klassz dolog. Ne féljünk attól, ha azt halljuk, hogy kevesebb vállalkozás van, az lehet nagyon jó is, mert konszolidálódhatnak a vállalkozások, méretben növekedhetnek, hiszen ha én megveszem a versenytársamat, ami ugyanakkora, akkor kétszer akkorára növök pillanatokon belül, és mérethatékonyabb leszek, miközben nem kerül senki az utcára, miközben nem termelek kevesebbet, miközben a gazdasági hatásunk kevesebb. Ezek a kijelentések mindig megijesztik az embereket, hogy kevesebb lesz a vállalkozás, mondjuk csökken az élelmiszeripari üzletek, boltok száma.

Messzebb kell menni a boltba.

Az megint egy más kérdés, de lehet az is a kérdés, hogy olcsóbban kapom meg, vagy nagyobb a választék. Ezek komplex kérdések, én csak annyit mondok, hogy a konszolidáció jó tud lenni. Mindenkit figyelmeztetek, hogy Magyarországon nagyjából 980 ezer vállalkozás van, amiből 930 ezer mikrovállalkozás. Ők szeretnének növekedni, és növekedjenek is árbevételben, mérlegfőösszegben és foglalkoztatottságban is. Persze organikusan is lehet növekedni, vagy úgy, hogy megvesszük a másikat. És még egyszer: a konszolidáció nagyon jó dolog. Mindenki szeretne nagyobb vállalkozást, mindenki szeretne méretugrást. Mi ehhez hozzásegítjük őket, alapvetően a Demján Sándor-programon keresztül. Mi nem felejtettük el, nem hagyjuk ott a vállalkozásokat, sőt, nagyon aktívan kommunikálunk velük. A konszolidáció elkerülhetetlen, mindenki lássa meg a jót benne, igenis ez a verseny. Most már versenyről beszélünk. Versenyeznek a hatékonynál hatékonyabb vállalatok.

Mivel tudja alátámasztani, hogy a vállalkozásokban benne van a méretugrás iránti vágy? Korábban sokszor elmondta, hogy a tőkebevonó képességük meg sokszor az akaratuk is hiányzik.

Van, akiben benne van, van, akiben meg nincs. Ha mindenkiben benne lenne, akkor bajban lennénk, mert akkor tényleg háború indulna el. Akiben benne van, az föl fogja vásárolni a másikat, piacot fog szerezni, és talán kilép az exportpiacokra is, ami igazán nagy verseny, hiszen ott azért méretben sokkal nagyobb vállalatok vannak. Tehát ahhoz, hogy egy kkv fölnőjön és exportképes legyen, méretben tényleg nagynak, nagyon hatékonynak kell lennie, mert az az igazi versenypiac, a belső piac is az, de az exportpiac az igazán nagy versenypiac. Vannak, akik tényleg akarnak növekedni, vannak, akik nem, ők előbb-utóbb megragadnak egy szinten. Fel fogják ismerni, hogy csak akkor tudnak a piacon maradni, ha valahogy mégiscsak növekednek, vagy automatizálnak és hatékonyságot növelnek. De mindehhez ötlet kell, akarat kell, sőt, forrás kell, hogy megvalósítsák a tervüket. Forrással mi ott állunk, ez sosem volt kérdés. A Széchenyi Kártyától kezdve az eximbankos tőke- és hitelprogramokon át a most induló Demján Sándor tőkeprogrammal mi ott állunk. Ha pénz kell, mi adunk. Viszont nekik kell megmondani, mit akarnak csinálni, hogyan akarnak konszolidálni, és hogy akarnak igazán hatékonyak lenni.

Hogy akarják mérni a hatékonyságot? Általános termelékenységnövekedést mérnek az országban, amit a GDP esetleg megmutat? Iparágakat kezdenek el külön-külön nézegetni, és oda fókuszálják a pénzt, ami hasít, oda többet tesznek?

Nem, alapvetően ez kereslet-kínálat. Az a szektor, amelyik hamarabb akar konszolidálódni, az hamarabb megjelenik a radarunkon. Ilyen az élelmiszeripar. Látjuk az élelmiszeriparban a konszolidációt, a tejiparban, a húsiparban, látjuk a felvásárlásokat, és látjuk a hatalmas beruházási igényt. A mostani vidékfejlesztési beruházási programban körülbelül 150 milliárd forintot írtunk ki a nagyobb vállalatoknak, és két-háromszoros igény érkezett be. Van igény a felvásárlásra is, de a különböző szektorok máshogy viselkednek. Még egy szektort hadd említsek: a logisztikában is látunk konszolidációt. Nagyon erős a logisztikai kereslet, az áruszállítás növekszik, a cargo repülőgépi szállítás növekszik, ezzel együtt a közúti szállítás is, de látunk konszolidációt, ennek örülünk, akár belföldön történik, akár, hogyha már valaki úgy gondolja, hogy naggyá válik, és ki mer lépni, ezt kifektetésnek hívjuk, akár külföldön történik. Ez létezik ezen a piacon. Persze, vannak már koncentráltan piacok, például a telekommunikációs szektor, amelyen három nagy mobilszolgáltatónk van. A gyógyszeriparban is lényegében két-három nagy termelőnk van, már megvalósult a konszolidáció. Csak csendesen mondom, a bankszektorban még mindig nem, több mint 35 licenc van kint, tíz nagybankunk van, el vannak kényelmesedve a bankok, továbbra is azt gondolom, hogy öt nagy banknak kell lennie.

Az élelmiszeriparban magyar tulajdonú cégek a konszolidátorok, vagy külföldi tulajdonú cégek? Vagy az mindegy?

Egyelőre csak magyarokról tudok, és szeretném, ha így is maradna.

Tudnak bármit tenni azért, hogy így is maradjon? Ha magyar tulajdonú a cég, akkor az a támogatás célzottja?

Nem, a magyar tulajdonú cég azt mondja, hogy fölvásárolom a versenytársamat, ehhez kell hitel vagy tőke, és kér tőlünk pénzt. Ennyi. Olcsó finanszírozás, hogy gyorsan és kedvezően tudja meglépni. De mondok egy másik példát: takarmánykeverő fölvásárol itthon más cégeket, teljesen konszolidálta a piacot, nem nagyon kell kitalálni a nevét, most nem fogom bemondani, utána lehet keresni, nagyjából egy van, ami lényeges, és a szomszéd országokban sorra vásárol föl. Nagyon sokszor nem beszélünk magyar cégekről, mert az Audi, meg a BMW, meg a Mercedes, de igenis vannak nagyon komoly nagyvállalataink, amelyek, persze nem Audi méretűek, de hány év volt az Audinak, hogy felépüljön? Nekünk húsz évünk volt, vagy még annyi sem. Ezek a cégek igenis növekednek. A 4iG, a Bonafarm, a Jász-Plasztik, a Vajda Papír, az UBM, ezek mind növekednek, ezek feltörekvő cégek, ezek már képesek arra, hogy akár Közép-Ázsiába is befektessenek.

Azt értem, hogy, mondjuk, a Vajda Papírnak miért jó, ha konszolidál, de nekem attól a vécépapír olcsóbb lesz, ha a Vajda Papír itt Magyarországon egyeduralkodó, és bármit le tud gyártani? Vagy nem ez a lényeg?

A lényeg az, hogy bármit le tud gyártani, ki tud menni exportpiacra, tud versenyezni, tud növekedni, hatékonyabb tud lenni, és tud magasabb bért fizetni. Szerintem itt a lényeg. Tud magasabb bért fizetni, ki tudja termelni. Szeretném hangsúlyozni, hogy az, hogy 2028-ra el fogjuk érni a 400 ezres minimálbért, már adott, mert a 9, 13 és 14 százalékos emeléssel nagyjából 375 ezren vagyunk 2027-ben, onnantól kezdve a 2028-as 400 ezres minimálbér nem csak realitás, az biztos, hogy bejön. A nagy küzdelem az egymilliós átlagbér vagy átlagjövedelem, ha így nézzük, ahhoz tényleg kell konszolidálódni. A Vajda Papír ezt majd könnyebben ki bírja fizetni. Ha exportál is, még nagyobb méretekre tör, ki fogja fizetni. Erről beszélünk.

Miért biztos abban, hogy ha valaki termelékenyebb, hatékonyabb, akkor több profitot termel? S azt miért fordítaná a munkavállalók magasabb bérére? Miért nem teszi el? Láttunk ilyet azért.

Azért ez nem így van. A munkaerő szűkös jelen pillanatban. Mi azt mondjuk, hogy a 2028-29-ben bekerülhetünk már az unió élbolyába az átlagjövedelmek tekintetében. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, hatékonynak kell lenni. Az emberek szeretnének többet keresni. Ők többet is kérnek. A másik oldal meg azt mondja, hogy állj, akkor tudok többet fizetni, ha hatékonyabb vagy. Ebből a kettőből kijöhet az, hogy a profit az ugyanakkora, vagy még növekszik is, hiszen valamennyit megtart magának. Ez egyfajta verseny és egyfajta érdekérvényesítés, hiszen mondhatja a munkás, hogy bocsánat, a másik gyárban többet fizetnek, akkor elmegyek oda dolgozni. Magyarországon is verseny folyik a munkaerőért egy járműipari cégben, egy élelmiszeripari cégben, egymástól csábítják át az embereket. És meg lehet kérdezni a munkáltatókat, hogy milyen mértékben emelkednek a bérigények, milyen mértékben emelkednek a bérek a jó, a már képzett munkaerő esetében. A bérek emelkedni fognak. Ez hatékonyságnövelésre kényszeríti őket. Kicsit tyúk-tojás probléma, endogén probléma, önmagát fogja generálni, és ez jó dologhoz fog vezetni.

Ki tud segíteni a vállalatoknak abban, hogy hatékonyabbak legyenek? Nyilván, mondjuk, maradva a Vajda Papírnál, nekik nem kell jobban elmagyarázni, hogy hogyan kell merített papírt gyártani. De vannak olyan társaságaink, amelyeknek még honlapjuk sincs. Nekik kell kezdeni segíteni?

Igen, de máshol kell kezdeni. Egy mikrovállalatnak nem lehet azt mondani, hogy kedves barátom, robotizálj! Azt sem tudja, hogy mi az. Ez a középvállalatoknak a sajátja, tehát az ipar 4.0, automatizálás, ez közép-nagyvállalati kérdés. Egy mikro-kisvállalati kérdésnél teljesen máshogy kezdünk. Ott sokkal-sokkal többet kell beszélni, konzultálni arról, hogy mitől lehet hatékonyabb az adott vállalkozás, mitől tud méretet ugrani, mitől tud beruházni. Bocsánat, hogy ezt mondom, egy-egy nyílászárócsere, egy-egy tetőcsere az adott épületen, amiben van a vállalkozás, nagy költségmegtakarítást okoz. Náluk itt kell kezdeni. Vagy akár ott, amit ön mondott, honlappal, e-maillel vagy közösségimédia-megjelenési felülettel, hogy láthatóvá váljanak a vállalatok. Egy-egy nagyon jó ötlet is képes jobbá tenni. Ahogy szoktuk mondani, ha valakinek jó ötlete van, az egy jó céget csinál, azonnal jönni fognak az ajánlatok a felvásárlásra. Nem is kell kérdezni. Ez így szokott lenni.

Számításaik szerint a béremelésnek a magyar gazdaságra milyen hatása lesz?

Hol is van a minimálbér európai uniós összehasonlításban? Csomószor megkapjuk ezt a kritikát, hogy hátul vagyunk, már megelőzött ez, meg az. Ezek nagyon félrevezető statisztikák. Bevezettünk egy olyan fogalmat, hogy effektív minimálbér, amire azért van szükség, mert két minimálbér van nálunk, máshol meg csak egy. Nálunk van egy minimálbér és egy garantált bérminimum. Az egyik 266 800 forint, a garantált bérminimum pedig most 302 496 forint. Ha a kettőt súlyozott átlagba tesszük, tehát 210 ezer a minimálbéren foglalkoztatott és talán 310 ezer körül a garantált bérminimum, akkor kapunk egy 302 500 forintos súlyozott átlagot. Ez euróban számolva 764 euró. Ezzel a tizenhetedikek vagyunk az unióban, megelőzzük a cseh, a szlovák, a román, a lett és a bolgár minimálbért is. Ha ez a bérpálya, a 13 és 14 százalék realizálódik 2026-2027-ben, illetve a jövő évi 9 százalékkal föl fogunk menni a 15-16. helyre. Azt kell látni, hogy idáig sem voltunk rossz helyen, hanem az erős középmezőnyben, és ez a középmezőny ott is marad.

Ha mi a középmezőnyben vagyunk, ez azt jelenti, hogy mi a közép alatt levőknél, mondjuk, a bérünkből több csirkefarhátat tudunk venni?

Nem.

Mert az emberek azt szokták nézni, hogy amikor bemennek a boltba, mennyi marad a pénztárcában.

Ezt vásárlóerő-paritásnak szokták nevezni, tehát az, hogy mennyit tudok vásárolni a pénzemből, megint egy nagyon nehéz dolog, mert mások a fogyasztási szokások. A bér mellett van csomó jövedelemadó-kedvezmény, adókulcs, családi pótlék, családi adókedvezmény, nagyon-nagyon nehéz ezt összehasonlítani. Különben, ha összehasonlítanánk egy román munkajövedelmet teljesen, azzal is sokkal előrébb vagyunk, beleértve az adórendszert is, a mi adókulcsaink kisebbek, mint a románoké. Nagyobb az elvonás a munkavállalói oldalon. De még egyszer, szerintem az a fontos, hogy dinamikusan nézzük, hogy reálbér-emelkedés van vagy nincs. Az infláció 2023 végén tényleg fölzabálta a béreket, és reálbércsökkenés volt. Mi ezt nagyon gyorsan megfordítottuk, az inflációt letörtük, és volt egy erős béremelkedés is. 2024-ben már 15 százalékos volt a minimálbér-emelkedés, 10 volt a garantált bérminimumé. A reálbért kell mindig helyreállítani a leggyorsabban. A reálbércsökkenés szétver mindent a gazdaságban, mert belső konjunktúrát nem lehet úgy alapozni, ha nincs reálbér-emelkedés. A reálbéremelkedésnek lennie kell. Ez 4-5 százalékkal megszokott a magyar gazdaságban, ezt vissza kell hozni, hogy folyamatosan növekedés legyen. Mivel egymást támogató folyamatról van szó, tehát magas bér, alacsony infláció, reálbér, fogyasztás, belső konjunktúra, belső kereslet, érzékeny szektoroknak a termelése, ezek egy önbeteljesítő folyamatként húzzák egymást. Melyek ezek a szektorok? Élelmiszeripar, építőipar és gyógyszeripar. Ha az a kérdés, hogy hogy költjük el a pénzünket, akkor különbséget kell tenni jövedelmi decilisenként, vagy eltérő jövedelmi kategóriánként, aki alacsony fizetésért dolgozik, aki közepesért és mondjuk, aki magasért. Aki alacsonyért, az általában elkölti a teljes bérét fogyasztásra. Tehát ha reálbér-emelkedés van, az mind kicsapódik fogyasztásban, mindent elfogyaszt. Középen már megjelenik a lakhatás, a lakásvásárlás, lakástulajdon, felül meg még a befektetések is, a nagyfokú megtakarítás. Persze vannak átmenetek, most azért próbáltam szeparálni ezeket egymástól, hogy lehessen látni, hogy milyen szakaszok vannak. Amikor fogyasztást akarunk generálni, természetesen az alacsony rétegekre kell fókuszálnunk, hiszen ott a teljes jövedelemnövekedés lecsapódik fogyasztásként. Ezért is fontos a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése.

Mikor fog eltűnni az az érzet, hogy a 2023-as infláció szinte mindent felzabált, hiszen aminek egyszer fölment az ára, az nagyon ritkán szokott visszamenni a szuperinfláció előtti árszintre, és emlékszünk rá, hogy ez a kütyü nem ér annyit, amit most kérnek érte? Pedig most már csak három százalék.

Szoktuk mondani, hogy az inflációnak hosszú az árnyéka, az inflációt le lehet törni, de az árszínvonal, ha egyszer fölment, nagyon nehezen jön vissza. Ha mondjuk ragadósak az árak és ott maradnak, miért csökkentenék a vállalkozók, ők is profitból élnek. Egy magas inflációs periódus után először is az inflációt le kell hozni, hogy ne legyen tovább árnövekedés, és csak úgy lehet az infláció rémét eltüntetni, hogy reálbér-emelkedést generálunk, azaz olyan béremelkedés van, ami elfelejti az inflációt. Lehet, hogy valami többe kerül, de ha a bérem is több, akkor előbb-utóbb többet tudok belőle venni, vagy meg tudom ugyanazt a minőséget venni. Idáig, ha lemondtam egy Pick szalámiról, és vettem egy másik szalámit, és most a bérem emelkedik, és visszatérek a Pick szalámihoz, az jóleső érzés, hiszen ki tudom fizetni. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ez visszajöjjön. Én azt gondolom, hogy ezt helyre tudjuk állítani. Ezzel a béremelkedéssel az inflációs rémképet el tudjuk felejtetni, azt, ami a háborúnak és az annak nyomán kialakult energiaválságnak az eredménye. Sajnos, ez a válság megütött minket. Mi a rezsivédelemmel tudtuk kezelni, a bérekkel jöttünk, az infláció letörésével jöttünk, hogy a magas reálbér-emelkedéssel el tudjuk felejteni ennek a rémét. Én úgy gondolom, hogy jó úton haladunk. El fogjuk tudni felejteni, az emberek átfordulnak pozitív konjunktúraérzetre, amiben tényleg elindul a belső konjunktúra, ebben már látszanak jelek, a kiskereskedelmi forgalom 3 százalék körül emelkedett a január-szeptemberi periódusban 2023-hoz képest, és októberben nagy felpattanás lesz az online pénztárgépek adatai alapján, akár az élelmiszer-fogyasztásról, a gyógyszerfogyasztásról vagy az üzemanyagról beszélünk. A fogyasztás egyértelműen helyreállt, a szolgáltatások is mennek, a turizmus is megy, és nagyon erős támasza lesz a GDP-nek nemcsak idén, hanem jövőre is, sőt jövőre még inkább.

A mostani bérmegállapodás a hároméves, új gazdaságpolitikai akciótervhez hogy passzol? Abban 2028-ra ezer eurós minimálbér és egymillió forintos átlagkereset van leírva.

Ez a kormánynak a célja. Az 1000 eurós, a 400 ezer forintos minimálbér 2028-ra könnyen kijön. A 9-13-14 százalékkal felemeljük, 375 ezer forint körül kapjuk 2027-re, onnan már csak 8 százalékot felszorozva 400 ezren vagyunk. A 400 ezres minimálbér az nem kérdés, az kész, az megvan. Az egymillió forint a nagy kérdés, mert ehhez az átlagkeresetekben 10 százalékos növekedés kell. Ezt akkor tudja kitermelni az ország, ha legalább 4 százalékos GDP-növekedés lesz a következő évek átlagában, ehhez nagy teljesítmény kell, nemcsak a belső konjunktúra oldaláról, hanem, hogy a 21 pontos gazdasági akciótervünk sikerüljön. Én különben minden nap pipálom, hogy mit teljesítettünk, mit jelentettünk be, és tele van zöld pipával a füzetem, úgyhogy nagyon jól állunk, januártól minden menni fog, de alapvetően mi a belső konjunktúrát tudjuk aktivizálni. A külső konjunktúra attól függ, hogy a németek mit csinálnak, Kínában, az Egyesült Államokban mi van, az nincs a mi kontrollunk alatt, sajnos, pedig ahhoz, hogy 4-5 százalékos növekedés legyen, kell a külső konjunktúra helyreállítása. Mindig két konjunktúráról beszélünk, a belsőről és a külsőről.

Mondjuk egy százalék növekedésben mennyi a belső, meg mennyi a külső konjunktúra, amikor a legtöbb autógyárunk német autógyár és ott nem veszik az autót?

Én ezt úgy szoktam mondani, hogy 3 százalékot belső konjunktúrával is el tudunk érni, 5 százalékot meg külsővel kell már.

Tehát, ha helyreáll Németország, az csak 2 százalék?

Ha helyreáll, meg az sem mindegy, hogy milyen gyorsan. Ha nagyon gyorsan, akkor lehet hat is, csak akkor utána visszamegyünk, de én azt gondolom, hogy hosszú távon a gazdaságban benne van a 4 százalék. Ha így nézzük, hosszú távon én ezt elosztanám, azt gondolom, hogy a fele a belső, fele a külső konjunktúrából jöhet. Nagyon érdekes az, hogy amikor a fogyasztás meg a GDP hatását mérjük, fontos az is, hogy mennyi belőle az importtartalom, az levonásra kerül, hiszen amikor importálunk, az már nem segíti a GDP-t. Mondok egy példát, fogyasztunk és azt a terméket importáljuk, akkor bár a fogyasztás növeli a GDP-t, az import csökkenti, a kettő kiüti egymást. Tehát olyan terméket jó fogyasztani, ami magyar, mert az még jobban növeli a GDP-t.

Vagy exportálni kéne, kicsit többet, mint importálni.

Igen, és most jön a másik dolog. A belső konjunktúráról beszélünk, attól függően, hogy mit fogyasztok, milyen terméket, növeli-e jobban a GDP-t, vagy nem. A külső konjunktúránál meg az a kérdés, hogy mennyit exportálok, és az exportnak milyen az importtartalma, vagy éppen a beruházásnak, ami támogatja. Ha minél nagyobb az importtartalma az exportnak, tehát behozok egy csomó alkatrészt és csak egy csavart húzok meg rajta és exportálom, az semmi. Ha hosszú ideig van Magyarországon, és nagyobb a hozzáadott termék, csak a kereket kellett behozni, és ráépítek egy teljes autót, akkor viszont nagy. Alapvetően olyan tevékenységet érdemes végezni, ami nagy hozzáadott értékű, vagy ha így nézzük, a beszállítói lánc magyar, tehát ha az ajtót, az ablakot – lásd Jász-Plasztik, nagy autóipari beszállító autóüvegben – magyar beszállítókkal tudjuk elkészíttetni.

Például az idetelepülő akkumulátorgyártók ilyenek, nagy a beszállítói arányuk?

Törekszünk rá, hogy nagy legyen, illetve kutatás-fejlesztés legyen az egyetemekkel. De az akkumulátort máshogy kell szemlélni. Ha nincs akkumulátorgyárunk, akkor nincs járműiparunk se. A jövő járműipara az elektromos autózás. Elektromos autózási ökoszisztémát alkotunk, aminek eleme a napelem, a járműipar és az akkumulátoripar, és a jövőben majd az akkumulátorfeldolgozás is, a teljes körnek az még egy hiányzó része. Ezek egymást vonzzák. Nem úgy kell figyelembe venni őket, hogy egyesével mekkora a hozzáadott értékük, hanem úgy, hogy ha egy nincs belőle, lehet, hogy a többi sincs. Mert az Audi, a Mercedes vagy a BMW lehet, hogy el fog költözni, ha nincs akkumulátorgyár Magyarországon, olyan helyekre, ahol van akkumulátorgyár. Az akkumulátor, ha így nézzük, nehéz, szállítani kell, be kell helyezni, és alapvetően kutatni kell, közel kell lennie nemcsak a logisztika miatt, hanem kockázatos, hogy megérkezik-e időben. Tehát ebből adódóan ezek egymást vonzzák. Nem véletlen, hogy Debrecenben egymás mellett van egy BMW gyár, vagy az EVE Energy vagy a CATL gyára. Úgy kell fölfogni az akkumulátorgyárat, hogy ha az nincs, akkor nincs járműiparunk sem. Én ezért nem szeretem azt a vitát, hogy az akkumulátor mekkora hozzáadott értékű, mert még egyszer, az egy eleme a teljes ökoszisztémának. Vagy előre akarunk lépni elektromos autózásban és ipart alakítani, vagy nem. Ha akarunk, akkor minden elemének itt kell lennie. A top járműipari cégeknek – BMW, Audi, Mercedes, BYD –, a top akkumulátoroknak – SK Innovation, Samsung SDI, CATL, Eve Energy, Sunwoda –, és itt kell lenniük az akkumulátor-feldolgozóipari cégeknek is, amelyek közül kettő-három kiemelkedő. Különben az elmúlt hónapokban bejártam a világot, Koreában és Kínában is felkutatva, hogy mely cégek azok, amelyek környezetvédelmi szempontból nagyon megfelelő, nagyon magas technológiával tudnak akkumulátorfeldolgozást csinálni.

Jó helyen vannak Magyarországon, az Európai Unióban az elektromos autóipar gyárai? Nem lesznek kereskedelmi korlátok, bármit is csinál Donald Trump?

Alapvetően a mostani történés, amit mi elutasítottunk, az a védővámok a kínai elektromos autókkal szemben.

De megszavazták.

Megszavazták, tízen mellette, tizenketten tartózkodtak, és öten ellene, nagyon furcsa.

Nem akadályozták meg.

Nagyon furcsa, ilyen szavazást még életemben nem láttam. Na, mindegy, többek szerint megszavazták, ott vannak a jogászok, eldöntik, hogy ez az arány elég-e. De a lokalizációra nem vonatkozik. Tehát hogyha valaki hoz egy gyárat ide, lásd BYD szegedi gyára, arra nem vonatkozik a vám, hiszen az kész autókra vonatkozik. De a BYD itt fogja összeszerelni, itt csinálja meg, Koperből, a kikötőből behozza az alkatrészeket, és elküldi az unióba, de az már belső piaci szállítás, rá nem vonatkozik, vagy a Chery nevezetű másik autóipari gyár Barcelonában. Tehát a kínaiaknak lokalizálniuk kell. De ez a lokalizáció, azaz hogy idehozzák a gyártást, az már a védővám előtt volt. Tehát a BYD nem azért hozza ide, hogy ne kelljen fizetni a védővámot, hanem pont azért, hogy közel legyen a célpiachoz, hiszen nagyon fontos a logisztika. Ilyen tekintetben a védővámok nem lesznek hatékonyak. A védővámok abból a szempontból rosszak, hogy egyfajta hidegháborús, kereskedelmi háborús helyzetet tudnak okozni, akció, reakció, ez aztán nem vezet sehová. Jó lenne megegyezni. A védővámok esetén, ha már Amerikáról van szó, van is esély rá. Az a kérdés, hogy mi a megegyezés tárgya? Itt szeretnék felhozni egy nagyon érdekes dolgot, talán három hete olvastam a Financial Timesban, hogy a dél-koreaiak azért, hogy elkerüljék a védővámokat Amerikával szemben, kétszer annyi olajat fognak importálni.

Üzlet.

Így van. Az a kérdés, hogy hogyan lehet kiütni ezeket a védővámokat. Európában is lehet hallani arról, hogy készülnek tervek arra, hogy hogyan lehet elkerülni a védővámokat. Például egy kimenetel az, hogy Európa valamit jobban fog importálni, valamit jobban beenged, és üzletet köt. Trump egy üzletember, üzletet fognak kötni, remélem jó üzletet, ami Magyarországnak is jó üzlet, nagyon oda kell figyelni, hogy mi jó Magyarországnak. Magyarországnak két jó üzlet van, az egyik a gazdaságából ered, a másik meg az energiakérdésből. Magyarország szeretne saját maga energiát előállítani a napelemből és nukleárisból, ha ezt hagyja, akkor ez rendben van. Az elektromos autózás is fontos. Erre meg azt tudom mondani, hogy Elon Musk ott van, a Tesla miatt fontos neki az elektromos autózás, Kínában van egy gigagyára, Sanghajban, Berlinben egy másik Tesla gyára. Tehát az elektromos autózás azért fontos marad Trump alatt is.

Ha már a Financial Timesnál tartunk, mennyire kell komolyan venni, amikor Donald Trump azt mondja, aki megpróbálja leváltani a dollárt, mint tartalékpénzt, az kap a nyakába egy 100 százalékos vámot?

Ez egy fontos, és ha belegondolunk, nagyon okos dolog. A dollár egy tartalékvaluta, még mindig bőven 90 százalék körül van, és a kereskedelem nagy része is dollárban megy. A kínaiaknak abszolút mértékben fáj, hogy például ha kereskednek akár az európaiakkal is, dollárban van az elszámolás. A dollárelszámolás még mindig nagyon erős, és a dollárrendszerek nagyon erősek, nem véletlen, hogy a szankciókat is azért vetegetik ki most legutóbb a Gazprom Bankra, mert a dollárrendszerből való kizárás hatalmas fegyver, hiszen magából a kereskedelemből zárják ki az adott bankot. Nagyon okosan csinálják, hiszen az erejükkel visszaélnek. Ha az a cél, hogy Amerika tényleg legyen nagy újra, akkor értem, ha azt mondja, hogy aki ettől meg akar szabadulni, azonnal megbünteti. A hegemóniát fenn akarja tartani, és igenis az Egyesült Államokat naggyá akarja tenni. Nagyon racionális, amit csinál, én is ezt csinálnám a helyében. Neki azért több eszköze van, mint Magyarországnak.

Az új gazdaságpolitikai akciótervnek van még két lába. Az egyik az a megfizethető lakhatás, a másik meg a Demján Sándor-program, aminek meg megint nagyon sok lába van. A megfizethető lakhatás az már ki van pipálva?

A megfizethető lakhatásnak nagyon sok része ki van pipálva, az Airbnb-szabályozást megléptük, moratórium és adóemelés. Most jön még a lakásbérleti szerződéseknek a szabályozása. A kollégiumi helyeket megléptük, ez a Diákváros, megléptük a fiataloknak az 5 százalékos önkéntes kamatplafont a bankokkal, megléptük a lakhatási támogatást, havi 150 ezer forint, albérletre, illetve törlesztésre. Megléptük a vidéki otthonfelújítási programot, az otthonfejlesztési programot bejelentettük. Holnap meglépjük a Széchenyi Pihenőkártyának az 50 százalékos felhasználhatóságát. Az önkéntes nyugdíjpénztárak megtakarításának opcionális felhasználását megléptük. Az 5 százalékos áfát az új ingatlanoknál megléptük, a 90 százalékot kipipáltuk, különben ebben állunk a legjobban, illetve a béreknél is, munkáshitel, családi adókedvezmény, ezeket már mind megléptük. Most jön, az MKIK-val, az új elnökséggel, a VOSZ-szal, az MGYOSZ-szal, a Joint Venture Szövetséggel nagyon szorosan együttműködve, a Demján Sándor-program kilenc pontja.

Még a lakásbérleti szerződések átalakításánál maradva, az egy klasszikus polgárjogi szerződés, meg fogják mondani, hogy mi lehet benne, meg mi nem? A jogászok visítani fognak.

A kötelező elemeket például szabályozhatjuk. Azt látjuk, hogy a bérleti szerződéseknél a bérbeadó és a bérbe vevő között nincs egyensúly. Azt, hogy hogyan emelheti, mondjuk, nem tudom, az inflációval, milyen indexálás van, mit kell beletenni.

Kaució?

Így van, közjegyző, mekkora felmondási idő van. Csomóan mennek a közjegyzőhöz azért, hogy amikor felmondják, a birtok visszakapása könnyebb legyen. A közjegyzőnél kötnek ilyen szerződést. De azt látjuk, hogy a bérlemények nagy része nem adózik. Egyszerűsített adó van, valahogy ösztönözni szeretnénk, hogy ezt bejelentsék, akár úgy, hogy adókedvezményt adunk hozzá. Gondolkodunk rajta, hogy a hosszú távú bérlet esetén adómentes legyen. Olyan dolgokon gondolkodunk, ami az egész piacot megmozgatja, kiegyensúlyozottabb szerződések lesznek, és valamennyire fehéríti is, de úgy szeretnénk fehéríteni, hogy ezt ösztönzőkkel látjuk el.

Szabados Richárd, a kis- és középvállalkozások fejlesztéséért felelős államtitkár azt mondta, hogy a Demján Sándor-programnak nem az a célja, hogy újakat csináljanak, hanem a konszolidáció, vagyis a vállalatok méretének növelése. Hogy akarják ezt elérni felülről? Azt értem, hogyha valakinek ingere van arra, hogy növekedjen, akkor megveszi a másikat.

Ez ennyi, tehát pénzkérdés. Minden versenyképességi programhoz pénz kell, persze vannak ötleteink, de a vállalatok sokkal jobban tudják, mint mi. Szerintem európai vállalatok is tudtak volna olyan jó jelentést írni, mint a Draghi-jelentés. Mindig az a kérdés, hogy honnan lesz pénz. Lehet a költségvetésből, lehet a kereskedelmi bankoktól, lehet a fejlesztési bankoktól. Mi azt gondoljuk, hogy itt a költségvetésből adunk pénzt erre, a fejlesztési bankokból adunk pénzt erre, tőke, hitelprogram, akár vissza nem térítendő, és azt szeretnénk, hogy a vállalatok beruházzanak, befektessenek, azaz felvásárolják egymást, konszolidáljanak, méretben növekedjenek, akár organikusan, vagy így, vagy úgy. A pénzt is hozzátesszük, megpróbáltuk összeszedni, amennyire a költségvetési helyzet engedi, hiszen a költségvetés prudenciája nagyon fontos, le akarjuk szorítani a hiányt, ennek ellenére megtaláltunk egy olyan utat, amivel tudjuk segíteni a vállalatokat. Ezekben a programokban egy méretugrással új korszakba tudjuk őket segíteni. Ez egy új kiegyezés is, ha így nézzük, egy új egyezséget akarunk kötni a vállalatokkal, most más kihívásokkal kell szembesülni.

A vállalatok a jövőbe vetett bizalmi indexe pozitív? Azt mondják, hogy most már van értelme? Eddig ültem a pénzen, fialtattam, mert nem tudtam, hogy mi lesz holnap. Most már tudja?

Igen, szerintem ez a kulcskérdés. A vállalatokat, ha nincs kereslet, ha nincs aktivitás, nem lehet ösztönözni. A kereslet az első. A belső kereslet, a belső konjunktúra rendben van. A belső kereslettől függő szektoroknál ez rendben lesz. A külső konjunktúra az érdekes, azokban a szektorokban, amelyek ettől függnek, adhatok neki pénzt, nem fog beruházni, ülni fog a pénzen, mert minek növelje a kapacitását, amikor most van 70 vagy 80 százalékos kapacitáskihasználtsága a gyárának. De ha adunk mögé egy olcsóbb finanszírozást, ha jön a kereslet, akkor gyorsan tud dönteni. Hiszen ha jön a kereslet, akkor már szűkké válhat akár egy kamat is, mi megelőzzük ezt, és azt mondjuk, hogy ott van ez, amikor jön a kereslet, használd, amilyen gyorsan csak tudod.