Két napon át tárgyalt az Európai Tanács az orosz agressziót követő hatodik szankciós csomagról, benne az olajembargóval. Most ott tartunk, hogy ez a csővezetékes szállításra nem vonatkozik, és van egy garancia arra is, ha a csővezetékkel valami történne. Ez megfelelő eredmény?

Ez nagyon nagy siker. A miniszterelnök úr nagyot küzdött és nagyot nyert. Sikerült megvédenie az üzemanyagár-sapkát, a rezsicsökkentést, hiszen ha a kőolajellátásunk bajba került volna, ha ellátásbiztonsági szempontból zavarok támadtak volna, akkor nem tudnánk fönntartani a 480 forintos üzemanyagárat benzin és gázolaj esetén. Azért ne legyen kétségünk afelől, hogy Brüsszel megpróbálja majd folytatni az embargós utat, és legközelebb a gázembargót veszi elő. Többször hangsúlyoztuk, hogy vörös posztó az energiaembargó kérdése, csak hogy összehasonlítsam, az olajembargó olyan lett volna, mintha egy atombombát dobnának a gazdaságra, és sikerült kivédeni. A gázembargó meg olyan, mintha hidrogénbombát dobnának a gazdaságra, tehát előttünk áll egy még nagyobb küzdelem.

A gázembargó azt jelenti, hogy nem lehet fűteni, meg a gázt felhasználó üzemek nem működnek?

Amíg az olajembargó az üzemanyagár-sapka megvédését és annak a sikerét kérdőjelezte meg, addig a gázembargó a rezsicsökkentést, tehát a gáz és a villany árának alacsony szinten rögzítését veszélyezteti, ami azt jelenti, hogy nemcsak hogy olcsó gázhoz és villanyhoz nem fog jutni a háztartás, hanem a fűtés és a villanyellátás is veszélybe kerülhet. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gázellátásunk 85 százaléka ma Oroszországból érkezik, tehát nagyon erős a kitettségünk, még erősebb a kitettségünk, mint az olaj esetén, még nagyobb küzdelem várhat ránk.

Mikor számítanak erre a küzdelemre?

Az ukránok már most is keveslik ezt a szankciós csomagot, még nagyobb és még több szankciót követelnek. Ha így nézzük, akkor az olajembargót is már elkésettnek tartják. Rá fognak fordulni a gázembargó kérdésére, ami nemcsak Magyarországra dobhat hidrogénbombát, hanem az egész európai gazdaságra. Németországban a recesszió kialakulásának a veszélye már most nagyon jelentősen megemelkedett. A gáz esetén Németország gazdasága a német kutatóintézetek szerint is egyértelműen mély recesszióba kerülhet. A gáz mindenkinek nagyon fog fájni, de Magyarországnak, pont a rezsicsökkentés miatt, sokkal jobban, ezért meg kell védenünk a rezsicsökkentést, ki kell védenünk a gázembargó kérdéskörét is.

Ha a németeknek fáj, az nekünk nem fog fájni? Ezer szállal kötődünk a német gazdaság teljesítményéhez.

Alapvető kérdés, hogy mekkora ez a negatív hatás. Itt van direkt meg indirekt hatás. A direkt hatás a rezsicsökkentés, amit meg kell védeni. És van az indirekt hatás, hogy más országok úgy gondolják, ettől könnyen megszabadulnak, akár annak árán is, hogy a gazdaságukat recesszióba tolják. Mindenki azt csinál, amit akar a saját gazdaságával, a németek is azt csinálnak, amit akarnak, Magyarországnak más érdekei vannak, máshogy gondolja ezt a dolgot. De kétségtelen, ha Németország gazdasága recesszióba kerül, akkor azt Magyarország is meg fogja sínyleni, de ez indirekt hatás. A direkt hatás sokkal nagyobb. Az indirekt hatás is negatív, de kisebb.

Mitől függ az, hogy azok az országok, amelyek nem csövön kapják az energiát, az olajat, milyen következményekkel kell, hogy számoljanak? Azt kell nézni, hogy kinek milyen tengeri útvonalai vannak?

Nemcsak ez, hanem honnan fogják ezt beszerezni. Ma Oroszország napi hétmillió hordó mennyiséget szállít Európának, amiből négymillió hordó nyersolaj, hárommillió hordó pedig finomított olaj. Ennek körülbelül a kétharmada tengeren érkezik. Év végére ez akár 90 százalék is lehet. Ez hatalmas kitettség. Ezt pótolni kell. Ha így nézzük, akkor pótolni kell napi 5-6 millió hordónyi kitettséget. Ez azt jelenti, hogy a Brent típusú olaj iránti kereslet megnő és ezt ma a piacok árazzák is, hiszen a Brent árfolyama már bőven 120 dollár fölött jár. Lehet látni, hogy ez nincs ingyen, nincs negatív hatások nélkül, ez bizony olajárkrízist, energiakrízist okoz, és már megjelent az inflációban és azt még feljebb fogja tolni.

Ha a Brent emelkedik, az az Uralt nem fogja érinteni?

Kérdés, hogy Oroszország hogyan képes a kieső mennyiséget eladni a világ többi részébe. Kína és India növelte az orosz olaj vásárlását, hiszen olcsóbb, mint a Brent: ma a Brent 124 dollár körül van, az urali olajnak a hordónkénti ára 90 dollár körüli. Az olajpiaci szakértők azt gondolják, hogy a napi ötmillió hordóból hárommilliót föl fog szívni Kína és India. Talán napi kétmillió hordó, amit nem tudnak eladni. Ha pedig ez igaz, akkor az Ural olaj ára akár csökkenhet is a következő napokban.

Itthon a kormány egy rezsivédelmi és egy honvédelmi alap bejelentéséről döntött, és következetesen extraprofitról beszél, amivel a két alapot fel kívánja tölteni. Mitől extra a profit egy kapitalista gazdaságban, ami a profitról szól?

Az extraprofit mindig a normális, várt profit fölötti profit. Valami váratlan profit, amit egy olyan külső tényező okoz, ami váratlanul magasabb szintre löki a profitunkat. Ezt nézhetjük úgy is, hogy minden vállalatnak van egy üzleti terve és ha az üzleti tervtől nagyon jelentősen eltér az a profit, akkor egy nem várt profit jelenik meg. Így is hívhatjuk az extraprofitot. Valójában ennek az angol megfelelője az úgynevezett windfall profit, ami azt jelenti, hogy lényegében egy átmeneti időszakban váratlanul, a vállalat viselkedésétől függetlenül pénzeső omlik a vállalati szektorra vagy az egyes ágazatokra. Ennek tipikus példája az energiaszektor a jelenlegi pillanatban. Ez a profit megképződik, de ezt nem érdemli meg a vállalat, hiszen nem tett érte semmit, miközben mástól azért elvon javakat, mint például a magasabb olajár vagy a benzinár a háztartástól. A windfall taxot, tehát extraprofitadót kivetették már a II. világháború idején is, illetve az olajembargó után, 1980-ban. Erre reagálva az Egyesült Államok kivetett profitadót, és ez egészen 1989-ig, a Reagan-éra végéig fönn is maradt. Ma Európában sok helyen már ott van, Romániában is van extraprofitadó, Spanyolországban is feltűnt, Olaszországban, Magyarországon a múlt heti bejelentések nyomán és Nagy-Britanniában is bejelentésre kerültek ezek az adótípusok.

Hogy kell kivetni? Minden ágazatra, ahol ilyen típusú extraprofit keletkezik vagy lehet ezek között válogatni? Mert van, ahol több ágazatra kivetik, itt nálunk, például, csak egy-egyre. Mi a logikája?

Ami nagyon szembeötlő, az az energiaszektor. A nagy olajipari cégek nagyon sokat gazdagodtak az olajárak emelkedéséből is, és itt most nem az orosz olajról van szó, ha a Brent ára emelkedik, az olajipari cégek gazdagodnak. Nézzük csak meg a nagy olajipari cégeknek az árfolyamát, az Aramco, a Shell, mindegyiké az égben van, s a Mol árfolyama sem teljesít rosszul. Nagyon evidens, hogy az energiaszektor és az olajtermelők jól járnak. Ami érdekes, és ez Magyarországon megjelenik, az a bankszektor, hiszen a bankok akkor tesznek extraprofitra szert, ha gyors jegybanki kamatemelés következik be az országban, mondjuk, az infláció következtében. Ez Magyarországon elindult a tavalyi év júliusától, amikor a jegybank reagált a magasabb inflációra, és a lakossági betétkamatok lenn maradtak a kamatemelés ellenére, extraprofithoz juttatva a bankokat. Hogy miért nem történik meg az eurózónában ez? Azért, mert az EKB még nem kezdett kamatot emelni. Magyarországon ez megtörtént, az eurózónában nem, ezért nem látunk eurózónás példát extraprofitadó kivetésére a bankszektor esetén.

Hogy kell kiszámolni? A betét meg a kihelyezett forráskamat különbözetét kell elosztani valamilyen időszakkal?

A bankrendszer esetén nagyon egyszerű ennek a kiszámolási módja. Meg kell nézni azokat a betéteket, amelyeknek a kamata lent maradt. Ezek a látra szóló betétek lakosság esetén, illetve a lekötött betétek. Ezeknek az összesített állománya ma 13 ezermilliárd körül van, és 0,3‒0,5 százalék körül kamatoznak. Ez irdatlanul alacsony kamat, miközben az ebből származó likviditást a bankrendszer elhelyezheti a jegybanknál 6,45 százalékos kamatlábon, illetve ha nagyon akarja, akkor állampapírba helyezheti vagy hitelbe kihelyezheti. A kettő közötti különbséget, ha megnézzük, ezt kamatspreadnek hívják, ezt, ha az állománnyal felszorzom, máris megvan az, hogy mennyi eredményt termel mindez a művelet. Ez még nem extraprofit, attól lesz extraprofit, hogy a múltbeli szinthez képest ez mennyire kimagasló. Miközben ez a különbség nagyjából hat százalék, a múltban tipikusan 3‒3,5 százalék körül maradt, hiszen a bankrendszer ebből él, tehát mondhatjuk úgy, hogy a 6 százalék és a 3‒3,5 százalék különbségét kell rászorozni erre a 13 ezer milliárdra, és akkor jön ki az extraprofit.

Akkor elsősorban lakossági hitelezéssel, lakossági betétgyűjtéssel foglalkozó bankok érintettek?

Elsősorban olyan bankok érintettek, amelyek olyan lakossági betéteket gyűjtenek, amelynek a kamatozása alacsony, tehát látra szóló betétekkel vannak tele, ők tudnak ilyen extraprofitot generálni nagyon könnyen. De még egyszer: ezért nem dolgoztak meg, hiszen a jegybanknak kötelezően kellett reagálni az infláció emelkedésére és a jegybanki kamatemelkedés következtében realizálták ezt az extraprofitot.

Ágazatonként mennyi bevételre számítanak a két alapban?

A rezsivédelmi alapba körülbelül 700 milliárd forintra számítunk, a honvédelmi alapba pedig 200 milliárd forintra. Ezek mögé illeszkednek az extraprofitadók, amelyeknek az összege körülbelül 800 milliárd és a maradék 100 milliárd jön az egyéb adókból, mint a cégautó adójának az emelése, jövedéki adóemelés, magánfoglalkoztatottság adóemelése vagy éppen a NETA. Az extraprofitadók a bankszektorban jelennek meg, a biztosítói szektorban, az energiaszektorban, kiskereskedelemben, telekommunikációban, légitársaságadóban, a gyógyszerforgalmazási szektorban és reklámadóban. Ilyen csökkenő sorrendben, hiszen a bankszektor és az energiaszektor ad ebből a 800 milliárdból nagyjából 600 milliárdot.

A légitársaságadó magyar találmány, vagy ezt alkalmazzák valahol már?

Nem magyar találmány. A légitársaságadót angol nyelvre úgy is lehet fordítani, hogy departure tax. Európában majdnem mindenhol alkalmazzák. A légitársaságnak nagyjából 10 eurótól 50 euróig terjedő összeget kell fizetni az Induló utasok után, attól függően, hogy milyen hosszú az út. Ez föllelhető Németországban, Svédországban, Hollandiában, Franciaországban, Ausztriában, Olaszországban, ezért gondoltuk azt, hogy Magyarországon is bevezethető egy egységes, utasonként 10 eurós adó, amit a légitársaságnak kell befizetni a költségvetés számára.

Ha feltöltik a rezsivédelmi meg a honvédelmi alapot, abból hogyan történik a költés és mire? Ha a rezsi meg van védve, akkor elméletileg ott nem nagyon keletkezhet plusz kiadás.

Nézzük a rezsivédelmi alapot! Abban két kompenzáció jelenik meg, az MVM kompenzációja az egyetemes szolgáltatás miatt, amiben a lakosság van, aki alacsony áron kapja a gázt és villanyt. Mivel a piaci árak akár négyszeresükre is emelkedtek, egyre költségesebb ennek a fenntartása, másrészről pedig az egyetemlegességen fölül van itt egy állami szféra, a kórházak, minisztériumok, ezeket fűteni kell. E mögé kellett tenni az extraprofitadókat és ezekből fogjuk lényegében az MVM kompenzációját, illetve az állami szféra gáz- és villanyszámláinak a kompenzációját kifizetni. A honvédelmi alapban ez hadifejlesztést jelent. Érkezik 200 milliárd forint, és teljesítjük majd ezzel a NATO-kötelezettségünket, miszerint a hadászatra a GDP 2 százalékát kell költeni. Itt még le vagyunk maradva, de a következő években el fogjuk érni ezt a NATO-elvárást.

Az új extraprofitra vonatkozó adók rátelepülnek a különadók eddigi rendszerére, vagy kiváltanak belőle valamit?

Afölött értelmezők, a különadókat is beszedjük, és nem is történik változtatás bennük. Ezt extraprofit különadónak tekintjük. Alapvetően úgy próbáltuk megkreálni az adóbeszedés módját és alapját, hogy az arányait tekintve az extraprofitot termelő cégeket jobban érintse, például bankszektoron belül vagy az energiaszektoron belül, hiszen ez az elve a kivetésnek. Vonjuk el az extraprofitadót, és az ágazaton belül attól vonjunk el többet, akinél ott van az extraprofit.

Mi az adó vetítési alapja? Melyik év melyik időszakának teljesítménye?

A bankszektor esetén a tavalyi évben a nettó kamateredmény díj- és jutalékbevétellel számolva az alapja. Itt a bankszektor mellett a pénzügyi vállalkozások is bekerülhetnek az extraprofitadó alá, hiszen ott is látunk váratlan profitot. A biztosítói szektornál a díjbevétel marad az adó alapja. Az energiaszektornál háromféle adó kerül kivetésre, a bányajáradék jelentős emelése, ami a kitermelésnek a profitját vonja el, a brent és az urali olaj közötti különbségnek a megadóztatása, körülbelül 25 százalékos kulccsal a finomított mennyiségre vetítve, illetve az energiaszektorban a bioetanol-, bioüzemanyagkészítő cégek is bevonásra kerülnek. A kiskereskedelmi szektor marad árbevétel alapú, a telekommunikációs szektor megadóztatása árbevétel alapúvá válik, a légitársasági adót már megbeszéltük, induló utasonként jelenik meg. A gyógyszerforgalmazókat a társadalombiztosítási járulék visszafizetésének az emelésén keresztül adóztatjuk meg, míg a reklámadón nincs semmi új látnivaló, a felfüggesztett adó, önmagától érvénybe lép január 1-jétől.

Mi számít pénzügyi vállalkozásnak? A bank nyilván pénzügyi vállalkozás. Amellett is vannak pénzügyi vállalkozások?

A bankszektor az hitelintézet. A pénzügyi vállalkozás egy másik kategória. Ide tartoznak a lízingcégek, faktoringcégek, ide tartoznak az egyszerű hitelbutikok, hitelgaranciát adó cégek, tehát minden olyan pénzügyi vállalkozás, ami nem gyűjt lakossági betétet vagy vállalati betéteket, ugyanakkor bankhoz nagyon hasonló hitelezési szolgáltatást nyújt.

Náluk hogyan keletkezik extraprofit?

A kamatemelkedés következtében tudnak lényegében extraprofitra szert tenni. Ne felejtsük el, hogy ma a személyi hiteleknek a kamata már bőven 15 százalék fölött jár, egy fedezetlen gyorshitel kamata akár 25-30 százalék körül is lehet, tehát itt az inflációval együtt ezek a kamatlábak az elmúlt időszakban felrobbantak.

A tranzakciós illeték változtatásától mit várnak?

Itt kétfajta változtatás történik, az egyik a 0,3 százalékos kulcs mellett a hatezres felső limit tízezerre módosítása, ami egy inflációs kompenzáció, mert az elmúlt tíz évben ez a maximum nem került fölemelésre. A másik a tranzakciós illeték kiterjesztése az értékpapírokra. Itt minden értékpapírszámla meg lesz adóztatva vétel-eladás esetén, mindenfajta értékpapír esetén, legyen az intézményi befektető vagy magánbefektető, egyedül az Államkincstár lesz kivéve alóla és a Magyar Posta, ami ugyancsak lakossági állampapírokat értékesít.

Mostantól kezdve annak lesz értelme, hogy az államkincstári szolgáltatáson keresztül vegyen az ember értékpapírt és ott csinálja a tranzakciókat?

Állampapír esetén kétségtelen, hogy ez következik belőle, hiszen az tranzakció-illetékmentes, de felhívom a figyelmet, hogy nemcsak értékpapír adás-vétel tekintetében lesz tranzakció-illetékmentes, hanem átutalás tekintetében már most is az. Egyértelmű, hogy a kincstárnak az előnye a banki értékpapírszámlákhoz képest nő, így mindenkinek jobban meg fogja érni. De azért a bankszektorban is érdemes értékpapírszámlát tartani, főként annak, aki az állampapírénál sokkal kockázatosabb befektetéseket is akar eszközölni, részvényt vagy befektetési jegyet vásárol. Meg fog maradni a bankszektorban is az értékpapírszámla-igény.

Mennyi időre szól az extraadó csomagja?

Átmeneti időre szól, maga az extraprofit is egy átmeneti idő alatt keletkezett profit. A mostani tudásunk szerint ez két évre szólna, tehát az idei évben kerülne kivetésre és a jövő évben éves szinten, tehát annak ellenére, hogy május vége van, az egész éves extraprofit elvonása meg fog történni az idei évre is.

Milyen ütemezéssel szedik be a jövő évben? Év elején, év végén? Üzleti évhez viszonyítva?

Ez nagyon-nagyon különböző, az adók eltérnek, de azért nagyrészt a második félévben kerül befizetésre.

A jövő évi költségvetést már az új adóknak megfelelően tervezték?

Így van.

A gazdaság válságállóságát ez hogyan fogja érinteni?

A kihívás az, hogy a rezsivédelem történjen meg, a honvédelem történjen meg. Ez egyre költségesebb, hiszen a háború a szomszédunkban van, itt vannak a brüsszeli szankciók, egyre drágább fenntartani ezt, de fenn kell tartani, meg kell védeni a családokat. A kérdés, hogyan tudjuk úgy megvédeni őket, hogyan tudunk extra bevételre szert tenni, illetve a kiadásokat hogyan tudjuk úgy csökkenteni, hogy az a lehető legkisebb növekedési és inflációs hatással járjon. Az a válasz, hogy a bevételi oldalon extraprofitadókat kell kivetni, hiszen annak a növekedési és az inflációs hatása minimális, mivel ez egy nem várt profit, az elvonása nem okozhat semmilyen megrázkódtatás a vállalat életében, a kínálati oldalon pedig főként az állam keresleti hatását kell csökkenteni. Ez jelenti az állami beruházások csökkentését, az állam működésének, takarékosságának növelését és a működési költségeinek a csökkentését. Itt gondoljunk a minisztériumok költségvetésének a megvágására.

Az állam keresleti óhaját hogy lehet csökkenteni? Beruházásokat fognak elhalasztani? Nem lehet mindent, mert amit már elkezdtek, azt nem lehet elhalasztani.

Persze, torzók nem lehetnek, de olyan beruházások, amelyek csak a tervezés fázisában vannak vagy még nem került közbeszerzésre a beruházás, ki se lett írva, vagy már ki lett írva, de még a szerződés nem lett megkötve, leállíthatók. Meg kell vizsgálni ezeket a beruházásokat, de ami nem kezdődött meg, annak nagy része nem is fog megkezdődni idén. Ez nem azt jelenti, hogy törlésre kerül, csak átütemezzük jövőre vagy a 2024-es évre.

Lehet valamit nyerni az eltoláson, hiszen ha mi, egyszerű emberek, valamit eltolunk, azt látjuk, hogy az jövőre egyre drágább és drágább lesz?

Persze, hogy lehet nyerni, hiszen a beruházásnak azért van költségvetési vonzata attól függően, hogy hány éven keresztül valósul meg. Ha később valósul meg, ez egy cash flow hatás, később terheli a költségvetést. Főleg építőipari beruházásokra kell gondolni, ha valaminek az építését eltoljuk két évvel, azzal megspórolunk a következő két évben elég sok pénzt, ami az államnak a keresleti hatását csökkentheti az építőiparban. Már most is túlzott, jelentős az állam építőipari beruházásainak a súlya a beruházási rátán belül, ami 27,5 százalék körül van. Abból 5,5‒6 százalékpont az az államtól jön. Ez nagyon nagy arány, a legnagyobb az unióban, ezeket vissza kell venni, de vigyázni kell, a piaci beruházásokat nem szabad bántani, azt továbbra is ösztönözni kell, hiszen az adja a fenntartható felzárkózás alapját. Úgy kell az állam szerepét visszavenni, hogy ne sértsük a piaci beruházásokt.

De ha visszaveszik az állam szerepét, ki fog, mondjuk, múzeumot építeni?

Két évvel később lesz meg, mert most másra kell a pénz. Mire kell a pénz? Rezsicsökkentésre kell, a családokat kell megvédeni. Nem a múzeummal, vagy éppen más építménnyel van a baj…

Út is lehet ebben, híd is lehet ebben, bármi, amit az állam épít.

Bármi, de alapvetően azért különbség van itt is építőipari beruházás és építőipari beruházás között, mérlegelni kell, ki kell választani azt, ami eltolható, s ez a gazdaság szempontjából nem okoz megrázkódtatást. Válságállóvá kell tenni a gazdaságot, és a rezsialapot kell feltölteni, a rezsicsökkentést kell megvédeni, nem pedig építkezni.

Az állam saját magán hol tud spórolni?

Nagyon sok kiadása van az államnak, attól kezdve, hogy gépjárműparkot üzemeltet, addig, hogy épületeket fenntart, bért fizet a dolgozóknak. Például még sok minden papír alapú az államigazgatásban, ami nagy negatív hagyaték. Az állam digitalizációjával, a papírnélküliség elérésével rengeteget lehet spórolni. Egy digitális átállás nagyon sokban segítene, vagy, mondjuk, lehet spórolni adatközpont építésével is, amiben nagy adatbázisok kapcsolódnak össze és az ügymenetet gyorsítják. Ha valami digitálissá válik és gyorsan elintézhető, nem biztos, hogy annyi kormányablakra van szükség és annyi emberre, adott esetben közülük vannak, akik átcsoportosíthatók más munkákra. Maga a munkaerőpiac is elég feszes, ma mindenki lasszóval fogdossa a munkaerőt. Ezt mutatja a munkanélküliségi ráta, ami 3,6 százalék körüli. Én azt mondanám, hogy teljes foglalkoztatottság van, de pont jól mutatja ezt a kifeszített munkaerőpiacot a nagyon jelentős béremelkedés.

Ha digitális átállást csinálnak, akkor ahhoz van már létező infrastruktúra, vagy azt még meg kell építeni? Az drága dolog lesz, és ha jól értem, ilyesmire most nincs pénz.

Van is, építeni is kell, de ez egy nagyon megtérülő beruházás. Az a lényeg, hogy olyan beruházást hajtson végre az állam, ami jelentős mértékben megtérül és multiplikatív hatása van. Sokkal többet nyer rajta, mint amennyibe kerül. Az ilyen beruházásokat, például, nem szabad elhalasztani. Az állam digitális átállását nem szabad elhalasztani.

Számítanak-e külföldi kritikákra, vitákra bírósági eljárásokra? A különadóztatás első időszakában volt erre példa, de az állam általában ezeket megnyerte.

Nagyon sok ágazat érintett, nagyon sok vállalatot sértünk ezzel, de különböző reakciókat látok. Nagyon sok ágazatban a szereplők értik, hogy extraprofit van, csak azt nem fogják a médiának elmondani, de az ajtók mögött elismerik, és azt mondják, hogy jogos, befizetem. Kifelé sosem mondják ezt el. De pontosan értik, ők is közgazdászok, össze tudják rakni. Ennek ellenére persze, harcolnak, nekik is vannak részvényeseik, a részvényeknek az értéke az extraprofit adó előtt fölment, majd az elvonás meg csökkenti, és a menedzsment nagy része alapvetően a részvényeseknek dolgozik. Nekik nem tudnak elszámolni ezzel, csak akkor, ha küzdenek azért, hogy ez az adó a lehető legkisebb legyen, ezért csűrnek-csavarnak rajta, amit persze mi nem hagyunk, illetve a racionalitás határán belül hagyunk. Vannak olyan kommentek, amiket jó megszívlelni, de nagyon sok olyan változtatási javaslat van, amivel nem lehet mit kezdeni.

Milyen inflációval számolnak a következő időszakra?

Idén kilenc-tíz százalékos lehet az átlagos infláció, inkább 10 már, jövőre pedig átlagosan öt százalék. A májusi infláció Magyarországon nagy valószínűséggel meg fogja haladni a tíz százalékot. Kijött az eurózóna inflációs adata, ami 8,1 százalék lett. Németországban már 8,6 százalék az infláció, Lengyelországban 14, Észtországban 20. Magyarország azzal a 10 százalék körüli rátával még mindig nagyon jól áll. Árstopok bent vannak, 5-6 százalékpontot javítanak, de azért látható, hogy az infláció jelentősen növekvő pályára állt. Ennek két oka van, az energiaár és az élelmiszerár. Az élelmiszerár főleg a gabonaárakból táplálkozik és visszavezethető ugyancsak a háborús helyzetre és a szankciókra, hiszen az energiaár és a gabonaár is összefügg a háborúval.

A gabonaárral tud valamit kezdeni Magyarország, amely magáról azt mondja, hogy gabonából is tud önellátó lenni és van is a gabonára vonatkozó kormányzati korlátozás?

Nem nagyon, mert a gabona ára is világpiaci ár, árutőzsdén jegyzett ár, ugyanolyan, mint az olaj. Annak ellenére, hogy mi önellátók vagyunk és kétszer annyi élelmiszert termelünk, mint amennyit elfogyasztunk, gabona esetén is exportra tudunk termelni, az árát a világpolitikai ár határozza meg, hiszen ha drágább az export, akkor exportáljuk. Az exportkorlátozás, illetve az exportkivitelnél az elővásárlási jog biztosítása arra való, hogy az ellátásbiztonság megmaradjon. De az árat hosszú távon nem tudja befolyásolni és nem is érdemes. Ez ellátásbiztonsági kérdés, ne tudjon mindenki exportálni és ne alakuljon ki Magyarországon hiány. Ugyanakkor mi azért jól állunk, persze, a következő években mind Magyarország és minden más gabonatermelő ország arra fog fókuszálni, hogy még nagyobb termésátlagokat érjen el, még ellenállóbbá tegye a termést az időjárási viszontagságok ellen. Biztos, hogy nagyon sok pénz fog érkezni kutatásba, fejlesztésbe, műtrágyába, hogy ugyanakkora területen minél többet tudjunk termelni. A világpiacon viszont az ukrán gabona hiányozni fog. Ha a háború folytatódni fog és ősszel nem tudják elvetni a búzát és a kukoricát, jövőre sem lesz termés, vagy nem hozható ki. Jelen pillanatban van termés, csak nem hozható ki az infrastruktúra hiányosságai miatt.

Ha nincs gabona, mindenki szerezni akar, mindenáron, hogy ne haljon éhen az ország?

Még nagyobb hiánnyal lehet számolni, ami fenyegeti Afrika élelmiszer-ellátását és egy korábbinál sokkal nagyobb mértékű migrációs válságot okozhat. Ezért mondtam, hogy még nem vagyunk a szankciós politika végénél, a háború még mind az energiafronton, a gáz esetén, mind a gabona esetén okozhat olyan meglepetéseket, ami még nagyobb sokkba, még nagyobb válságba döntheti a világot. Látjuk, hogy az infláció emelkedik, félünk is tőle, de a recessziótól jobban félünk. A globális gazdaságot tekintve legalábbis.

Mitől megy vissza az infláció a következő évben?

A bázishatás magában leviszi, hiszen nem tartható fenn, hogy minden évben 10 százalékkal növekedjenek az árak. Az áremelkedés üteme lassulhat. A másik az optimista várakozás, hogy mivel az infláció 80 százaléka globális eredetű, azért egyszer csak véget ér a háború, csak véget érnek ezek a nem normális brüsszeli szankciós politikák, amik lábon lövik egész Európát. Ez normalizálhatja az energiaárakat és a gabonaárakat, ha nem is térünk vissza a válság vagy a háború előtti szintre, de csökkenhetnek, és emiatt az infláció normalizálódhat. Nem is beszélve arról, hogy a magyar jegybank a kormánnyal együtt tett azért, hogy az infláció csökkenjen. A jegybank a kamatemelésen, a kormány pedig a négy árstopon keresztül.

Mennyi idő alatt, milyen ütemben állhat vissza a normális rend? Van-e erre valamilyen prognózis?

Ha meg tudja mondani, hogy mikor lesz vége a háborúnak, máris tudok valamit mondani. Ez nem így működik. Mivel az inflációt egy sokk – maga a háború kirobbanása és az ezzel kapcsolatos szankciós politika – okozta, az inflációt is egy „másik fajta sokk” zárhatja le, maga a háború vége és a szankciós politikának a befejezése. De látni kéne, hogy ez megvalósul. Sajnos nem azt látjuk, hanem még több szankció várható, például gázszankció, és ha a háború folytatódik, akkor a gabona esetén is elszaladhatnak fölfelé az árak. Az inflációt csökkentő tényezőkben én bizonytalanabb vagyok. Sajnos, inkább azt látom, hogy az inflációnövelő tényezők erősödnek. Még egyszer: a szankciós politika nemhogy alább hagyna, hanem újabb abnormális ötleteket szül.

Azt mondja, hogy félünk az inflációtól, de még jobban a recessziótól. Milyen a recesszió az inflációhoz képest?

A recesszió tekintetében globális recesszióról tudok beszélni, az Egyesült Államok gazdaságának recessziójáról vagy Németország recessziójáról. Az Egyesült Államokban a FED agresszív kamatemelése is rátehet egy lapáttal, növeli a recessziós félelmeket, Németországban a háború és a szankciós politika tudja nagyon könnyen a gazdaságot recesszióba lökni. Ez azt jelenti, hogy a növekedés nem pozitív, hanem visszaesés van. Sajnos, előkerülhet a munkanélküliség, az elbocsátások, a bérek visszaesése, ez az, amit miniszterelnök úr is többször hangsúlyozott, hogy ezt nem hagyhatjuk, hiszen a védelmi politikában négy védelmi vonal van, a teljes foglalkoztatottság megvédése, a nyugdíjak megvédése és ennek vásárlóerejének megvédése, a családvédelmi politika, családtámogatási politika megvédése és a rezsivédelem. Ennek a négy védelmi vonalnak állnia kell, ha valami veszélybe kerül, be kell avatkozni, ez valójában a mottója a 2022-es, 2023-as költségvetésnek is. Mindig erre a négy dologra kell figyelni. Ha valami baj van, beavatkozunk, védekezünk.

A foglalkoztatásba hogy tud a kormány beavatkozni?

A foglalkoztatás alapvetően a gazdasági aktivitásnak a függvénye. Az átmeneti sokkokat ki lehet védeni. Volt a koronavírus-válság idején is kurzarbeit, voltak foglalkoztatástámogató programok, munkahelymegőrző programok. Tehát ha átmeneti ez a sokk, akkor be tudunk úgy avatkozni, hogy a munkahelyeket megvédjük. Ha hosszabb távú, ez sokkal nehezebb, de itt is, ahogy a múltban is, védekezni fogunk, a koronavírus idején nagyon gyorsan helyreállt a munkaerőpiac. Néhány százezer munkahelyet vesztettünk, és máris vissza tudtunk pattanni a 4,7 milliós foglalkoztatáshoz. Láthatóan sikerült a helyreállítás. Különben a koronavírus-válság esetén nemcsak azt kell értékelni, hogy nagyon gyorsan visszajött a gazdasági növekedés a 2019-es szinthez képest, mindez úgy történt meg, hogy a foglalkoztatás, a munkaerőpiac alig sérült meg. Ez a kormánynak nagyon kiemelt célja, nemcsak a koronavírus-válságban, hanem a háború idején is. Szerencsére itt nincs sérülés egyelőre, de ha folytatódik a szankciós politika, ha folytatódik az ezzel kapcsolatos energiaválság, gabonaválság, akkor lehet begyűrűződési hatás. De a kormány kész megvédeni a teljes foglalkoztatást is.

A rezsivédelembe bele kell érteni a családpolitikai kedvezmények rendszerét is?

Bele lehet érteni, de a családtámogatási rendszer alapvetően inkább a lakástámogatásról szól, a felújítási támogatásról szól, az adómentességről szól négygyerekes családok esetén, adóvisszatérítésről szól, gyesről, gyedről szól és az egyéb támogatási programokról. Ma már a családtámogatásra GDP-arányosan a legtöbbet költjük az OECD-országok közül. Idén ez eléri a GDP 6 százalékát. Van egy szja-visszatérítésünk, ez 5 százalék körüli mértéket jelent. Ez a különbség még így is a legnagyobb az OECD-országokban, ezt meg kell őrizni. Lehet, hogy meg kell vizsgálni, hogy az évek során kiigazításra szorul egy-egy program és célzottabbá kell tenni, de ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet fogunk erre költeni.

A magyar jegybank független a kormánytól, az együttműködést mégis rendszeresen mindkét fél hangsúlyozza. Mi ennek az együttműködésnek a lényege?

Mondok egy jó példát az együttműködésre. A jegybank az elmúlt hetekben bejelentette az új versenyképességi programját, amiben 144 pontot hangsúlyozott a fenntartható felzárkózás jegyében, amelynek célja az, hogy 2030-ra Magyarország gazdasága akár teljesen felzárkózzon az unióhoz, ami 3,5 százalékpontos növekedési többletet jelent évente. Ezt a kormánynak a jegybank megküldte, a kormány jelenleg is vizsgálja ezt a 144 pontot. Ebben nagyon sok külső szervezet is részt vesz, az MKIK, az ÉVOSZ, a GVH, a KSH vagy egyéb külső szakmai szervezetek. Ez a munkacsoport nagyszerű fórumot tud adni annak, hogy részletesen megvizsgáljuk ezt a 144 pontot, hiszen a részletekben rejlik az érdekesség, és ki kell úgy dolgoznunk ezeket a pontokat, adott esetben megfogadni a tanácsokat, hogy ténylegesen egy fenntartható felzárkózási pályára tudjuk állítani a gazdaságot, és a következő évtizedet is meg tudjuk nyerni.

A jegybank nem először tesz közzé nyilvánosan is ilyen programokat. Meg szokták fogadni a kormányok? Megfogannak ezek a gondolatok?

A jegybank óriási segítség ebben a munkában. Korábban a 330 pontról vált híressé, az volt az ő versenyképességi programja. Nem kötelező mindet megfogadni, hiszen össze kell illeszteni családpolitikával, össze kell illeszteni demográfiai kérdéskörrel, össze kell illeszteni a költségvetés állapotával, össze kell illeszteni a kifektetési stratégiával, egy csomó más olyan gazdaságpolitikai célrendszerrel meg kell találni az összhangot. De mindig áttekintjük ezeket a célokat, a pontokat, és ami beilleszthető és jó ötlet, azt meg kell fogadni.

Milyen forint–euró árfolyammal számol a jövőben?

Azt szoktam mondani, hogy ami jelenleg van a piacon, az az árfolyam indokolt, hiszen a kereslet-kínálati viszonyoknak megfelelően alakul ki. Alapvetően az árfolyam egy érdekes dolog, nagyrészt piaci folyamatoknak a függvénye. Sajnos sokkal többet reagál a brüsszeli szankciókra az árfolyam, mint magára a fundamentumokra, hiszen Magyarország fundamentuma erős. Ha így nézzük, a növekedés az első negyedévben kiugróan magas volt, az idei növekedés meghaladhatja akár az öt százalékot is, jövőre négy százalék körül lehet, a költségvetésnél elkötelezettek vagyunk az idei 4,9 százalékos GDP-arányos hiány tekintetében, jövőre 3,5 százalék, tehát a költségvetési egyensúly garantált. A külső egyensúly ennek mentén megvalósul, ezért azt gondolom, hogy a fundamentumok nem indokolják ezeket a mozgásokat. Még egyszer, ez egy másfajta éra, főleg a szankciók ütköznek ki az árfolyam alakulásában.