A névleges teljesítmény ma 8 gigawatt fölött van Magyarországon a napelem-összteljesítményben – mutatott rá az InfoRádióban Szilva Attila fizikus, a Furik blog szerzője. Ebben a mennyiségben benne vannak a háztartási és az ipari napelemek is, amelyek azonban különböző okok miatt – nem ideális orientáció, tájolás – kicsit kevesebbet termelnek, de csúcsidőben akár a 7 gigawattot is elérheti ez a teljesítmény; a paksi csúcsteljesítmény pedig 2 gigawatt, tehát 2000 megawatt.

A „napos” óriási mennyiség a nap közepén, viszont mikor lemegy a nap, nullára csökken, miközben Paks ideális esetben akkor is termeli a maga 2 gigawattját.

„A nagy kihívás az, hogy miként tudnánk átmenteni nappalról estére ebből az óriási, bőséges napenergia-mennyiségből, amit napközben megtermelünk, és amit egyébként exportálunk még fél paksi működés mellett is, mert annyira nagy a teljesítmény”

– vázolta.

A technológiában egyébként jelenleg is zajlik egy forradalom; az iskolában régen azt tanították, hogy a megtermelt áramot el is kell fogyasztani, egyensúly kell, a forradalom viszont ezt az igazságot dönti meg épp, akkumulátoros tárolási kapacitás épül világszerte. Európában jelenleg 50 gigawatt körüli az a mennyiség, amelyet tárolni lehet.

„Ez az ipari akkumulátoros tárolás, ebben nincsenek benne a házi akkumulátorok. Ez is óriási szám, és még meg is fog négyszereződni 2030-ra a jelenlegi tervek szerint” – ecsetelte.

A magyar tervek közben arról szólnak, hogy jövőre a 700 megawattot fogja elérni a tárolási teljesítmény, ez emelkedhet majd 3 gigawattig a ciklus végére. Tanulmányok és a kormányzati tervek is ezt vetítik előre. Ez hasonlítható már a paksi 2 gigawattos teljesítményhez.

Az akkuparkok egyébként 2-4 órás működésre vannak tervezve, tehát épp arra alkalmasak, hogy az esti energiacsúcsot tudják csökkenteni, így egy kieső Paks mellett nem kellene kikapcsolni a légkondit, „persze nyilván a spórolás mindig jó, mert mindig az a legjobb energia, amit nem használunk el” – tette hozzá Szilva Attila.

Már a középtávú jövő is szép lehet szerinte, amikor bőségesen lesz megújuló energia, és ezt megfelelően el is tudjuk majd tárolni.

Arra is felhívta a figyelmet még, hogy azért Paks megerősítésére mindenképpen szükség lesz, de

„a feneketlen paksi költés mellett el kell gondolkodni az energiatároló-kapacitások fejlesztésének feladatán, lehetőségén”.

Beszélt még az akkumulátorparkok működéséről is: konténerekben vannak az akkumulátorok, amelyeket Kínában gyártanak le, és hajókon elviszik a világ különböző pontjaira. Olasz tervek szerint ők is gyártanak majd ilyeneket hamarosan. Az ezekben tárolt energiát be lehet tölteni a hálózatba, aminek a stabilitását segítik mind energiában, mind frekvenciában, 2-4 órán át. E mentén tisztázta: Európa 50 gigawattos tárolási teljesítménye 100-200 gigawattóra eltárolt energiát jelent.

„Ahogy telik az idő, egy idő után az eltárolt energia egyre inkább akkumulátorokban lakik a jelenlegi kilátások szerint. És nagyon fontos, hogy ezeknek az akkumulátoroknak a gyártása mindenképp környezetbarát módon történjen.

Európa a nikkel-kobalt akkumulátorok gyártására fogadott sok évvel ezelőtt, több helyen próbálják gyártani, például a svédek vagy Gödön a koreaiak. Ezt szorítja ki a piacról folyamatosan a lítium-foszfát akkumulátor,

amit Kínában gyártanak, de most az olaszok is megpróbálják gyártani. Ez egy másik technológia, kicsit alacsonyabb az energiasűrűség, de egyre inkább ezek a típusok kerülnek nemcsak a tárolókba, hanem az elektromos autókba is. Az igazán jó az lenne, ha ezt a lítiumot le tudnánk cserélni nátriumra, mert az a közönséges konyhasó egyik alkotóeleme, és akkor még tovább lehetne csökkenteni a környezeti terhelést, illetve még környezetbarátabbá lehetne tenni az akkumulátorgyártást” – részletezte Szilva Attila.

A cikk Varga Mónika interjúja alapján készült.