A Paksi Atomerőmű 2. blokkjának teljesítményét 2026. július 30-án 50 százalékkal csökkentették, miután a rendkívüli hőség mellett a Duna paksi vízállása mínusz 121 centiméterre süllyedt. Egyetlen döntéssel nagyjából 250 megawatt termelés tűnt el a rendszerből, miközben felmerült, hogy a folyó további apadása esetén akár mind a négy blokkot le kell állítani.

Ugyanaz a hőhullám két irányból szorítja a magyar villamosenergia-rendszert. Egyrészt növeli a légkondicionálók fogyasztását, másrészt korlátozza a folyóvízzel hűtött erőművek teljesítményét. A Nemzetközi Energiaügynökség 2024-es elemzése szerint abban az évben több mint 40 országban dőlt meg a villamosenergia-igény addigi csúcsa a hőhullámok alatt.

A légkondicionálók ilyenkor ráadásul maximális terheléssel, ám alacsony hatásfokon működnek. Ahogy nő ugyanis a külső hőmérséklet, úgy romlik a hőszivattyús berendezések hatásfoka. Azaz hosszabb ideig és nagyobb teljesítménnyel kell üzemelniük éppen akkor, amikor Paks kevesebb áramot tud előállítani.

Egyszerre meleg és kevés

A paksi blokkokban az atommaghasadás hője gőzt termel, a gőz turbinát hajt, majd a rendszerben ismét vízzé kell alakítani. Ehhez a kondenzátorokon nagy mennyiségű dunai vizet vezetnek át. A folyó vize nem kerül kapcsolatba a reaktor radioaktív primer körével, de átveszi az energiatermelés során keletkező hulladékhő jelentős részét.

Alacsony vízállásnál a vízkivételi rendszer egyre nehezebben juttatja el a szükséges vízmennyiséget az erőműhöz, miközben kisebb vízhozam áll rendelkezésre a visszavezetett meleg víz elkeveréséhez is. Ha a vízszint a szivattyúk és a hidegvízcsatorna műszaki határa alá süllyed, az áramtermelést akkor is meg kell szüntetni, ha maga a reaktor hibátlanul működik.

A magas vízhőmérséklet ugyancsak problémát jelent. A Paksi Atomerőműre vonatkozó szabály szerint a melegvíz-kibocsátás alatt, a kifolyási ponttól 500 méterre kijelölt dunai szelvényben a víz hőmérséklete főszabály szerint nem haladhatja meg a 30 Celsius-fokot. Emellett a kibocsátott és a befogadott víz hőmérséklete közötti különbség sem lehet több 11 foknál.

2026. július 31-én a Duna Paksnál 25,2 Celsius-fokos volt, szemben az előző napi 24,7 fokkal, illetve a 21,7 fokos sokéves átlaggal. Azaz a folyó hőmérséklete még a paksi hűtővíz nélkül is nagyon közel volt a 30 fokos korláthoz.

Egy ilyen helyzet kevés mozgásteret hagy a több száz megawattnyi hulladékhő elvezetésére. Minél melegebb és minél kisebb vízhozamú a Duna, annál kevesebb energiát lehet úgy a folyóba vezetni, hogy az 500 méterrel lejjebb mért hőmérséklet az ökológiai határ alatt maradjon.

Öt javaslat rövid távra

A következő hetekben nem lehet új hűtőtornyot vagy erőművet építeni, de előre le lehet kötni külföldi termelőkapacitást. A német Szövetségi Hálózati Ügynökség 2026. májusi döntése a 2026-2027-es télre összesen 7407 megawatt hálózati tartalékkal számolt. Ebből 4742 megawattot főként német tartalékerőművek, további 2665 megawattot pedig szomszédos országok erőművei biztosíthatnak.

A Mavir vagy az MVM ehhez hasonlóan két-három hónapos rendelkezésreállási szerződést köthetne szlovák, osztrák, szlovén, horvát vagy román gázerőművekkel. Az áram megvásárlása azonban önmagában még nem elegendő. Ugyanarra az időszakra határkeresztező átviteli kapacitást is biztosítani kell, mert egy regionális hőhullámban a szomszédok fogyasztása és importigénye is megugrik.

A második eszköz egy rendkívüli ipari fogyasztáscsökkentési aukció lehetne, amelyen a Mavir 200-300 megawattnyi kedvezményes áru, néhány órára kikapcsolható kapacitást adna el. Az ausztrál rendszerirányító, az AEMO a „Reliability and Emergency Reserve Trader” programban 2024. november 27-én 18 rövid határidejű tartalékszerződést kötött, majd Új-Dél-Walesben ténylegesen aktiválta a tartalékot a magas hőmérséklet és a várható kapacitáshiány miatt.

Magyarországon acél-, cement-, vegyipari vagy autóipari üzemek, hűtőházak, vízművek és adatközpontok ajánlhatnák fel, hogy előre meghatározott díjért elhalasztanak bizonyos folyamatokat. Egy cementmalom, szivattyú vagy ipari hűtőrendszer néhány órás átütemezése sokszor olcsóbb, mint ugyanekkora sürgősségi termelőkapacitás megépítése, miközben a létfontosságú fogyasztókat nem kell korlátozni.

A harmadik lépés egy mérhető, pénzzel ösztönzött csúcsidőszaki takarékossági program lenne, elsősorban a 16 és 21 óra közötti időszakra. Az elektromos autók töltésének elhalasztása, a bevásárlóközpontok és középületek hőmérsékletének 1-2 fokos emelése, valamint a vízmelegítők és nagy hűtőgépek rövid idejű szabályozása együtt több száz megawattot mozdíthatna meg, de puszta plakátkampány helyett ehhez díjkedvezmény, dinamikus tarifa és ellenőrizhető nagyfogyasztói vállalás kell.

Negyedikként országos leltárt kellene készíteni az adatközpontok, gyárak, logisztikai telepek, biogázüzemek és nagy szünetmentes tápegységek saját termelő- vagy tárolókapacitásáról. Megfelelő műszaki ellenőrzés mellett ezekből néhány tíz, esetleg 100-200 megawattos vésztartalék állhat össze, de a dízelgenerátorok magas költsége és légszennyezése miatt ezt kizárólag néhány kritikus órára szabad használni.

Az ötödik gyors lépés minden üzemképes hazai gázerőmű és kapcsolt energiatermelő egység rendelkezésre állásának megvásárlása volna. A Dunamenti és a gönyűi erőmű, valamint kisebb ipari kogenerációs egységek kapacitását egy virtuális erőműbe lehetne szervezni, a biztonságosan elhalasztható nyári karbantartásokat pedig úgy átütemezni, hogy közben földgáz és szükség esetén tartalék tüzelőanyag is rendelkezésre álljon.

Ezek a kapacitások nem adhatók egyszerűen össze, mert ugyanaz a fogyasztó vagy erőmű több programban is szerepelhet, az importot pedig korlátozhatja a hálózat. Egy összehangolt csomag azonban a kritikus órákban kiválthatná egy teljes paksi blokk mintegy 500 megawattos termelését.

Öt javaslat hosszú távra

A gyors intézkedések a következő hőhullámot kezelhetik, de Paks Duna-függését nem szüntetik meg. A legközvetlenebb szerkezeti válasz részleges zárt hűtőkör, hűtőtorony vagy nedves-száraz hibrid rendszer építése lenne, amely a hő nagyobb részét párolgással és a levegőn keresztül adná le, nem közvetlenül a folyóba.

Egy ilyen rendszer sem lenne azonban vízfüggetlen. Párolgási veszteséggel, több milliárd eurós nagyságrendig emelkedő beruházási igénnyel és némi hatásfokcsökkenéssel járhatna. Néhány éves megvalósítási idő mellett azonban csökkentené a mostanihoz hasonló kockázatok felépülését.

A második paksi beruházás egy nagy hűtővíztározó és alternatív vízforrás kiépítése lehetne, amelyet magasabb vízálláskor vagy hűvösebb napszakokban töltenének fel. A teljes erőmű folyamatos vízigényét aligha lehetne tisztított szennyvízből vagy tározóból fedezni, de a készlet elegendő lehetne ahhoz, hogy a néhány legkritikusabb napon ne kelljen egy egész 500 megawattos blokkot lekapcsolni.

Az országos rendszernek emellett legalább 500-1000 megawatt gyorsan aktiválható akkumulátoros teljesítményre lenne szüksége, két-négy órás energiatárolással. Az akkumulátor nem pótol egy reaktort napokon át, de másodpercek alatt átveheti a váratlan kiesés első részét, lefedheti a naplemente utáni fogyasztási csúcsot, és időt adhat a gázturbinák felfuttatására.

Erősebb szlovák, osztrák, szlovén és román összeköttetések nélkül a külföldi tartalékok sem jelentenek biztos megoldást. A hálózatfejlesztést olyan regionális szerződéssel kellene összekapcsolni, amely előre rögzíti legalább egy nagy, körülbelül 500 megawattos blokk kiesésének fedezetét, miközben tudomásul veszi, hogy egész Közép-Európát érintő hőhullámban az import önmagában nem garantálható.

A legolcsóbb megawatt végül az, amelyet a csúcs idején nem kell megtermelni. A régi klímák inverteres berendezésekre cserélése, a panelházak és középületek árnyékolása és hőszigetelése, az okos termosztátok, az épületek délelőtti előhűtése, valamint a kereskedelmi épületek hidegvíz- vagy jégtárolói már egy-két nyár alatt csökkenthetik a 17-20 óra közötti terhelést.

Áram pedig kell

A paksi blokk lecsavarása megmutatta, hogy egy nagy alaperőmű sem működik a környezetétől elszigetelve. Magyarország energiapolitikája nem célozhatja azt, hogy átlagos időjárásban éppen elegendő áram álljon rendelkezésre. A rendszernek akkor is működnie kell, amikor kiesik egy 500 megawattos blokk, a Duna vízállása rekordközeli mélypont környékén van, és a klímaberendezések egyszerre kapcsolnak magasabb fokozatra.

A cikk szerzője a BCE egyetemi docense, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.