Már a palloson himbálózott az európai vezető, amikor az utolsó pillanatban visszarántották – De meddig tart az irgalom?

Temetésre készültek, de a brit miniszterelnök elérte a kivégzés elhalasztását – foglalja össze szatirikusan a The Times Keir Starmer gyötrelmes passióját, melynek szemtanúi lehettünk az elmúlt napokban. Hétfőn, miután a skót munkáspárti vezető lemondásra szólította fel a kormányfőt, valószerű forgatókönyvnek tűnt, hogy ütött az órája, és a Downing Street tíz éven belül a hetedik lakosát fogadhatja. De amikor a képviselők „lenéztek a szakadék széléről, nem tetszett nekik, amit láttak” – magyarázta Ed Miliband energiaügyi miniszter, hogy végül miért hőkölt vissza a csupán másfél éve kormányzó balközép párt. Starmer tehát megúszta a pallost, de csak egyelőre, hisz nem kegyelemről, csupán halasztásról van szó: méghozzá azért, mert a mostani időzítés több okból sem volt megfelelő a munkáspárti vezetőcserére.