Szinte biztosan összejön a hat százalékos hiány, ha ezeket az intézkedéseket meghozzák. Ezzel együtt szeretném hangsúlyozni, hogy leköszönő pénzügyminiszterként nem érzem feladatomnak folyamatosan kommentálni a következő kormányzati periódusra vonatkozó bejelentéseket, ettől igyekszem is tartózkodni.

Mi inkább azért számoltuk ki gyorsan a költségvetés hatásait, hogy alaposan át lehessen gondolni ezeket az intézkedéseket. Nem volt egyetlen bejelentés sem annyira részletes és precíz, hogy meg lehessen ítélni, ezek az intézkedések valójában mit tartalmaznának. De amit általánosságban ki lehetett olvasni belőlük, annak gyorsan kikalkuláltuk a költségvetési hatásait.

A szuperbruttósítás megszüntetése minden más intézkedés nélkül önmagában, a jövedelemadóban több mint négyszázmilliárdot venne ki a költségvetésből, a cafeteria 25 százalékos adójának a megszüntetése 50 milliárdot, és az innovációs járulékból is 45 milliárdnyi bevételkiesést kellene elszenvednie a költségvetésnek. Ez együtt nagyságrendileg 500 milliárdos tétel. Ez a GDP két százaléka - tehát két százalékkal növelné azonnal a hiányt.

Akár pénzügyminiszterként, akár adószakértőként arról viszont, gondolom, van véleménye, hogy ezek a lépések mennyiben élénkíthetik a gazdaságot, hiszen van olyan vélemény, amely szerint ezáltal nőhet a lakossági fogyasztás.

Nyilván mindenről van mindenről, nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy fogalmam sincs, mit kéne csinálni, mi lenne a helyes irányú intézkedést. Azt azonban meg kell érteni, hogy nekem kényelmetlen azt a benyomást kelteni, hogy szándékosan rossz képet festek majd a következő kormányzat intézkedéseiről, miközben valójában annak drukkolok, hogy minél jobban végezzék a dolgukat, és minél jobb legyen az országnak. Ez lenne mindannyiunk érdeke.

Foglalkoztatást növelni és gazdaságot élénkíteni most rövidtávon munkáltatói terhek csökkentésével lehet. Nekem ez határozott meggyőződésem, és elég sokan vélik egyébként így a legkülönbözőbb politikai oldalról. Ez az, ami vissza tudja fogni a munkanélküliség növekedését, mert olcsóbbá teszi a foglalkoztatást, növeli a termelékenységet, a hatékonyságot, a GDP előállításában résztvevő emberek számát - tehát ez az, ami a gazdasági növekedést serkenti.

Osztogatással, tehát több jövedelem juttatásával lehet szűk körben a belföldi fogyasztást serkenteni, de könnyen lehet, hogy ez az importot fogja felpumpálni és nem a magyar gazdaság teljesítményét, tehát nem gondolom, hogy ez helyes út, követhető út lenne.

Egy nagyarányú szja-csökkentésnek lehet egyébként pozitív hatása az aktivitásra, serkenthet pillanatnyilag inaktív embereket arra, hogy munkát vállaljanak, és lehet termelékenységjavító hatása is, de a pillanatnyi gazdasági környezetben abszurd módon éppen a munkanélküliséget növelné. Később, amikor már növekszik a gazdaság, megindul a foglalkoztatás növekedése, akkor egyfajta termelékenység növekedési céllal ki lehet igazítani úgy az szja-terhelést, hogy az ne legyen kontraproduktív, ne motiváljon arra, hogy valaki kevesebbet dolgozzon vagy elkerülje az adófizetést. Ilyen terveink nekünk is voltak a 2011-es adótörvényekben, de 2010-ben, az év közepén ennek nem lenne jelentős haszna. De ez megint az általános szakértői véleményem anélkül, hogy tudnám, részleteiben mit tervez a következő kormány.

Abban minden szakértő egyetért, hogy élénkíteni kell a gazdaságot. Az adóhivatal elnöke szerint több mint 2000 milliárd forintra tehető már a gazdaságban a vállalkozások adótartozása. Ez nyilván a recesszió hatása, és már az is látszik az adóhivatal adataiból, hogy lényeges visszaesés lesz a társasági adóbevételben, tehát mindenképpen szükséges a gazdaságélénkítés, illetve az adóbehajtás szigorítása. Ezen a területen érez-e hiányosságot? Vannak-e olyan lépéseket, amiket esetleg megtehettek volna?

Ezen a területen éppenséggel nem érzek hiányosságot. Az nemzetközi tendencia, hogy a válság időszakában az adóhatósági vizsgálatoknak, a behajtásoknak meg kell ugyan őrizniük a szigorúságukat, de nem szabad lehetetlenné tenniük a vállalkozások túlélését a vállalkozásoknak. Az adóhatóságtól azt vártuk el, hogy változatlanul a lehető legkeményebben lépjen fel azokkal szemben, akik különböző praktikákkal bújnak ki az adófizetési kötelezettségeik ellen. Ha viszont egy olyan vállalkozással találkoznak, amely eddig becsületesen befizette minden adóját, de a kezelhetetlen pénzügyi körülmények miatt nehézségei támadtak, akkor az adóhatóság ne rontsa a túlélési lehetőségeket. Tehát, ha kell, adjon fizetési halasztást, részletfizetési lehetőséget, tolerálja azokat a körülményeket, amiket a válság teremtett. Ez egyébként nem magyar sajátosság, nagyon sok ország megtette.

Természetes következménye a válságnak, hogy az adóhatóság kintlévősége erre az időszakra növekedett. Az adóhatóság feladata, hogy a kintlévőségek között továbbra is tudjon különbséget tenni, és aki visszaélésszerűen, több éven keresztül szándékosan sérti meg az adófizetés kötelezettségére vonatkozó szabályokat, az ellen keményen lépjen fel. Viszont ne tegye ugyanezt azokkal a vállalkozásokkal, amelyek eddig becsületesen jártak el, és most a túlélésükért küzdenek.

Tehát kintlévőség növekedését önmagában nem tartom problémának vagy hiányosságnak. Ami a szabályozást illeti, azt gondolom, a legnagyobb kiskapukat igyekeztünk határozottan bezárni, legyen az a minimálbér utáni járulékfizetés, az ingatlan-átruházásoknál az illetékelkerülés, az adóparadicsomi társaságokkal kialakított adótervezési struktúrák. Nyilván idő kell az adóhatóságnak, hogy ezeket alkalmazza és végrehajtsa a vállalkozásokkal szemben.