A Világbank és az Egészségügyi Világszervezet szerint a pandémia hatására félmilliárdnál is több ember süllyedt mélyszegénységbe az elmúlt egy évben. Itthon a különböző felmérések 100 és 500 ezer közé teszik a mélyszegénységben élők számát. Bár az elmúlt időszakban nem zajlott olyan kutatás, amely átfogó képet adna a helyzetükről, az érdeklődésünkre nyilatkozó szakember szerint a tapasztalatok lesújtóak.

Nyilvánvaló, hogy Magyarországon is azok szenvedték meg leginkább a koronavírus-járványt, akik tartalékok és eszközök hiányában képtelenek voltak megbirkózni a pandémia kihívásaival. Meghatározó volt az is, hogy nagyvárosban vagy kistelepüléseken élnek – mondta Czibere Ibolya szociológus.

Kifejtette: azok a családtagok, akik elveszítették a munkájukat, a nagyvárosból vissza kellett, hogy költözzenek, vagy ha ingáztak, akkor ezt be kellett fejezniük. Teljesen átrendeződtek azok a családi körülmények, amelyek viszonylag számukra jól tervezhetőek voltak, finanszírozásban, gyermekek taníttatásában.

Beszélt arról is, hogy

megnövekedett a családon belüli konfliktusok aránya, a felgyülemlett agresszió nemkívánatos formában tört utat.

A szegénységkutató szerint a távoktatást tovább nehezítette, hogy a mélyszegénységben élő szülőkből számos képesség hiányzik, így az eszközhasználat, a tananyagban való eligazodás, a szövegértés vagy az együtt tanulás. A szűkös terek, a lakásszegénység egy újabb olyan problémának mutatkozott, ami miatt nem tudtak optimális tanulási környezetet biztosítani a gyerekeiknek.

A szociológus szerint az eladósodás mértéke is nőtt, nagyon sok család életében ez újabb szolgáltatások kikapcsolását jelentette, elsősorban az áramszolgáltatás megszűnését. Azoknak a családoknak, amelyek eddig nem mélyszegénységben, hanem a szegénység határán mozogtak, ez most okozhatott olyan súlyos problémát, amely növelte az elszegényedésük mélységét, és ez kockázatot jelent a gyerekek életében is. Esetleg az oktatási problémák miatt ők maguk is továbbviszik ezt az élethelyzetet – tette hozzá.

Czibere Ibolya hangsúlyozta: a civil szervezetek, egyházak, szeretetszolgálatok és önkormányzatok is azonnal mozdultak, de maguk az iskolák is rengeteget segítettek. Hallott olyan tanárról, aki saját zsebből fizette ki a mobilnetet, hogy tanítványa ne maradjon ki a digitális oktatásból. Adományokat is kaptak a mélyszegénységben élők –

rendszerszintű támogatásról azonban a szociológusnak nincs tudomása.