Tömeges migráció, a víz, élelem és más források miatti konfliktus és aligátorok Skandináviában - ilyen ijesztő vízióval próbál szövetségeseket toborozni David Miliband brit külügyminiszter ahhoz, hogy áttörést érjenek el a decemberi, koppenhágai csúcson.

Kína, India és más fejlődő országok nem hajlandók csökkenteni szén-dioxid-kibocsátásukat, mert egy főre eső emissziójuk még mindig jóval a nyugati átlag alatt van és néhány évtizedig úgy is marad.

Úgy tűnik, a fellépésben komoly szerep hárul az Európai Unióra, amely a globális kibocsátás egyötödéért felel. Az EU-nak minden valószínűség szerint évi többtucat milliárd dollárral kell segítenie a fejlődő országokat az éghajlatváltozás fékezésében és a hatások kezelésében.

Miliband szerint azonban az érintetteknek már előre ki kéne fejteniük szándékukat. "Ez az alku túl összetett ahhoz, az utolsó nap, hajnali háromkor állapodjunk meg róla. Nem fogunk tudni hagyományos módon tárgyalni, mint amikor mindenki magánál tartja a kártyáit" - mondta.

Miliband mellett felszólalt testvére, Ed, a brit Energia és Klímaváltozási miniszter és azt mondta: a fejlődő országoknak részt kell venniük a harcban, még akkor is, ha a fejlett országok idézték elő a problémát.

A brit külügyminiszter csütörtökön találkozott skandináv kollégáival, valamint a francia külügyminiszterrel és ezelőtt már felvázolta: ha nem csökkentik drasztikusan a szén-dioxid légkörbe juttatását, akkor a Földközi-tenger sivatag veszi majd körül, a skandináv partoknál pedig megjelennek az aligátorok.