Minden belekerül a csatornába, ami a mindennapi élet kelléke. Sőt az aktuális slágertermékekről is pontos képet kaphatunk: megtudhatjuk, milyen borotvát, milyen gyógyszertapaszokat és egyéb egészségügyi termékeket használnak az emberek. Mondhatjuk azt is, hogy minden a csatornába kerül, ami lefér a csövön.

Bátori Marianna, a Fővárosi Csatornázási Művek szóvivője közölte, előfordult az is, hogy nyílt vízfolyásokban pianínót vagy motorkerékpár-vázat találtak a társaság munkatársai, sőt, arra is volt példa, hogy régi tárcsás mosógép okozott dugulást a csatornahálózatban.

Volt olyan eset is, amikor a szennyvíztisztító telepre érkezett személyazonosító igazolványt a telepen dolgozó munkatárs hazafele személyesen adta vissza a lakhelyéhez közel lakó tulajdonosának.

Több alkalommal mentettek meg a cég dolgozói csatornába esett kutyát, ezek többsége menhelyre került, de van olyan kutyus, akit örökbefogadott a megmentője. Időnként díszhalak és ékszerteknősök is felbukkannak a hálózatban, ezeket az állatokat a telep dolgozói veszik pártfogásba.

A társaság központi ügyeletére évente 20-30 alkalommal érkezik olyan hívás, amelyben a víznyelőkbe esett kulcs, mobiltelefon kihalászásához kérnek segítséget. Ezek a tárgyak menthetők, hiszen a víznyelők úgy vannak kialakítva, hogy száraz időben ki lehet pecázni a beléjük ejtett értékeket - közölte Bátori Marianna.

A társaság központi ügyeletvezetője, Tóth Géza korábbi munkakörében, a tisztítási csoportnál gyűjtötte a csatornarelikviákat. Kollégái jóvoltából érdekesebbnél érdekesebb tárgyakra tett szert, a többi közt számos evőeszközre, konyhai felszerelésre, szalvétagyűrűre, cigarettatárcára. Ezek közül mára már csak az érdekesebb darabokat őrizte meg. Vannak egészen különleges leletei is, mint például a stüszivadász kalapot formázó fémhamutartó, a tűzoltósisak formájú rézcsengettyű, de néhány lakat, pénzérme, ezüstkanál, golflabda is gazdagítja a gyűjteményt.

Fennmaradtak különféle történetek is, amelyek szájhagyomány útján terjednek a társaságnál, bár igazságtartalmukra nincs bizonyíték - mondta a szóvivő. Az egyik legérdekesebb szerint Horthy Miklós felesége az egyik Duna-parti szállodában belemosta a mosdótálba a gyémántköves gyűrűjét, és az a csatornába került. A Főpolgármesteri Hivatal illetékes ügyosztálya feladatul kapta az ékszer előkerítését. Meg is lett a gyűrű, a Duna-parti főgyűjtő padkáján találta meg az egyik csatornatisztító munkás. A becsületes megtaláló visszaszolgáltatta az ékszert, de jutalmat nem kapott érte.

A másik történet szerint a 60-as években az egyik csatornamunkás több aranypénzt talált egy bőrszütyőben. A filmekben látott módszerrel, azaz az érmék harapdálásával bizonyosodott meg az pénzdarabok nemesfémtartalmáról. Amikor eljutott a numizmatikushoz, hogy eladja a félmaréknyi pénzérmét, a becsüs ötezer forintot ajánlott az érmék darabjáért, majd sűrű fejcsóválások között közölte: tízszer ennyit adna, ha nem lennének csúnyán összeharapdálva.

Állítólag kézi csatornatisztítás során egy fémkazettát találtak a munkások a csatornában, feladták az egyik kollégának mondván, félóra múlva befejezik a munkát, akkor megnézik, mit rejt a kazetta. A munka végeztével már csak hűlt helyét találták a kazettának és a kollégának, egyiket sem látták viszont soha többé, így csak találgathatták mi volt a dobozban.

Bátori Marianna elmondta, napjainkban már nem találnak ilyen kincseket. Ennek az az oka, hogy az 1980-as évek végére, az 1990-es évek elejére megtisztították a hálózatot az évtizedek során felgyülemlett üledéktől. Napjainkban rendszeressé vált a csatornák tisztítása, és a korszerű, zártláncú technológia sem kedvez a kincsvadászatnak.