A változás igazi mélysége csak akkor érthető, ha tudjuk, hogy Franciaországban dél és délután kettő között gyakorlatilag mindenhol leáll a munka, és az éttermek megtelnek ebédelő dolgozókkal. Számos vendéglő csak e kétórás időintervallumra nyit ki, és e rövid idő alatt termeli meg bevételének túlnyomó részét.

Egy déli menü ára hagyományosan 10-13 euró, mai árfolyamon 3-4 ezer forint között változik, amelyet a vendégek részben a munkáltató által kibocsátott, egy-egy munkanapra jutó 6-8 eurós ebédjeggyel fizetnek ki. Az étkezés jelentőségét mutatja, hogy egy ebéd elfogyasztása egy-másfél óráig is eltarthat, az ár ugyanis általában egy előételt, egy főételt, sajtot vagy desszertet, olykor a kávét, sőt a negyed liter bort is tartalmazza.

A válság óta azonban a franciák jelentős része úgy érzi, az éttermi árak túlságosan magasak, ráadásul egyre gyakoribb, hogy az ebédjegyet az otthoni étkezéshez szükséges élelem beszerzésére költik el a bevásárlóközpontokban. A jelenség elharapózást az is mutatja, hogy a kisboltosok által eddig lenézett fizetőeszközt immár egyre több helyen zöldség és gyümölcs vásárlására is fel lehet használni.

Nem véletlen tehát, hogy az alkalmazottak figyelme a hagyományos francia szendvics felé fordult. Ez a közkedvelt élelem egy fél hosszúkenyérből - baguette-ből - készül, és legelterjedtebb, "párizsinak" nevezett változata vajat, szárazsonkát és néhány zöld salátalevelet tartalmaz. A pékségek és más szendvicsgyártó cégek emellett természetesen kecskesajtos, csirkehúsos, tonhalas, sőt marhasültes szendvicset is kínálnak, de a Párizsban szerdán megnyílt Európai Szendvicsszalonra készült felmérés szerint a vajas-sonkás szendvics verhetetlen, az elfogyasztott szendvicsmennyiség 72 százalékát teszi ki - ami tavaly pontosan 892 millió egységnek felelt meg -, és átlagosan 3 euróba, mintegy 900 forintba kerül.

A változás mértéke főleg a számokban mutatkozik meg látványosan: a szendvicseladás 2008-ban 11 százalékkal, 6,1 milliárd euróval bővült, és a szakemberek a jelenség folytatására számítanak. Ami a jelenlegi konjunktúrában meglehetősen jó hír a szendvicsgyártók számára, a vendéglősöknek azonban kifejezetten borús jövőt jósol.

A kutatás készítői egyébként a világon egyedülálló jelenségként, francia sajátosságként említik, hogy a szendvicsből nyolcszor nagyobb mennyiség fogy, mint az amúgy Franciaországban is meglehetősen kedvelt hamburgerből, és az élelem népszerűségén felbuzdulva most azt javasolják, hogy a The Economist hetilap által alkalmazott Big Mac indexhez hasonlóan, mellyel az egyes fővárosok lakosságának vásárlóerejét mérik, Franciaországban hasonló célra vezessék be a vajas-sonkás indexet.