A görög kereskedőhajó a maga nemében a legnagyobb: hossza 21 méter, szélessége pedig 6,5. A korábban Izrael, Ciprus és Franciaország partjainál felfedezett négy görög hajóroncs közül a legnagyobb hossza "mindössze" 15 méter volt.

A hajót, amely a parttól 800 méterre, Kr.e. 500 körül süllyedt el, még 1988-ban fedezte fel két hobbibúvár, 2003-ban pedig felhozták a mélyből rakományát - amforákat, ivókupákat, olajlámpásokat és fonott kosarakat. Hétfőn úszódaru, valamint 20 másik hajó segítségével a felszínre került maga a hajóroncs is. A hajó faanyagát speciális, polietilénglikollal feltöltött tartályokba helyezik, mielőtt Portsmouthba szállítják, ahol angol szakértők konzerválják és rekonstruálják a bárkát.

A szakértők szerint a lelet igen értékes, hiszen egyedülálló betekintést nyújt a görög hajóépítőácsok mesterségbeli fortélyaiba, amelyeket eddig csupán Homérosz Iliászából ismerhettek. Csodálatosképp épségben megőrződtek a kenderkötelek, amelyekkel "egybefűzték" a hajótest faanyagát. A tengerfenék iszapja jó állapotban konzerválta évezredeken át a viharban elsüllyedt hajót.

Antonello Antinoro, Szicília regionális kulturális tanácsosa szerint a hajóroncs, amelynek múzeumot építenek, növeli Gela turisztikai vonzerejét. Reményei szerint a következő néhány hónapban sikerül megteremteni egy másik, a görög kereskedőhajó közelében felfedezett roncs kiemelésének pénzügyi feltételeit is.

Gela, amelyet rodoszi és krétai telepesek alapítottak a Kr. e. VII. században, kulcsszerepet játszott a Földközi-tengeri kereskedelemben. A város a Kr. e. VI. században élte virágkorát, majd lassan elvesztette politikai jelentőségét, de megmaradt fontos kulturális központnak, s itt töltötte élete utolsó éveit Aiszkhülosz görög drámaíró, aki Gelában hunyt el Kr. e. 456-ban. Az idők folyamán a várost többször lerombolták, majd újjáépítették, legutóbb 1233-ban.