Az elismert és kivételes képességű brit akadémikus a betegség ellen a munkába menekült, és még a kollégái sem sejtették, hogy 30 évig küzdött anorexiával. A szervezete azonban csak most mondta fel a szolgálatot, mert már nem bírta a megfeszített munkát, amelyet a Bournemouth-i Egyetem egyik legfőbb vezetőjeként kellett végeznie.

A vizsgálat során a professzor 50 éves fivére elmondta, hogy Rosemary étkezési problémái még kamaszkorában kezdődtek. "Tökéletesen tisztában voltunk azzal, hogy evési rendellenességgel küzd, de azt nem hittük volna, hogy ez végül a halálát okozza" - jelentette ki Michael Pope.

Elmesélte azt is, hogy a húga minden erejével igyekezett nem enni. Előfordult, hogy meghívta a családot vacsorázni - de ő kiment a szobából, míg a többiek ettek.

Az asszony soha nem ment férjhez, és gyermeke sem volt, kizárólag a karrierjével foglalkozott. Előbb diplomát szerzett, majd ledoktorált pszichológiából, amelynek nemzetközi hírű tudósa lett.

Idén januárban elkapta a főként lázat és hányást okozó norovírus, s a betegség következtében a szokásosnál is soványabb lett. A kollégái ugyan komolyan aggódtak érte, de ő nem volt hajlandó orvoshoz menni. Március 21-én holtan találta az öccse a lakásában.

A 147 centi magas asszony valószínűleg egy nappal korábban, akkor esett össze, amikor hazaéret a vásárlásból. Hipoglikémia alakult ki nála - vagyis a normnális érték alá csökkent a vércukorszintje. Valószínűleg ettől esett kómába, majd megállt a szíve. A halottkémi jelentés szerint azonban a halál valódi oka az anorexia nervosa.