Csin Kuang-jinget 1934 szeptemberének egyik délutánján kérte meg az anyja, hogy vigyen ételt a gerilláknak, akik között az apja is harcolt a japánok ellen.

"A katonák észrevettek. Utánam rohantak, aztán rám lőttek. Összeestem és elájultam" - emlékezett vissza.

Mire magához tért, otthon feküdt az ágyában, a sebét az anyja gyógynövényekkel kezelte. Három hónap múlva már kutya baja sem volt.

Később megtudta, hogy a töltény átfúródott valakinek a karján, mielőtt őt eltalálta volna.

"Azért maradhatott életben, mert a töltény lelassult, mire eltalálta, és nem is ért létfontosságú területet" - magyarázta a műtétet végző sebész.