A gépkocsik alacsony számát és a biciklik elterjedtségét még betudhatnánk a térségre jellemző szegénységnek, de az, hogy az ország, követve Dél-Afrika példáját, 2005. január 1-jével betiltotta a nejlonzacskók használatát, már egyértelműen mutatja a környezettudatosságot.

A korlátozás bevezetésének kizárólag természet- és környezetvédelmi okai voltak. A tiltás hivatalos indoka szerint a műanyagzacskók, azon túl, hogy eltömítik a szennyvíz- és ereszcsatornákat, elfojtják a szárazföldi és a tengeri élővilágot, szennyezik a talajt, és drasztikusan rombolják a természetes tájakat.

A műanyagot leginkább vászonszatyrokkal helyettesítették. A rendelkezés olyannyira szigorú, hogy a gyártást, importálást és az árusítást is szankcionálja a környezetvédelmi minisztérium.

A zacskók hiánya mellett feltűnő az újrahasznosított termékek sokszínűsége és elterjedtsége is. A fővárosban, Asmarában, a régi tevepiac helyén működik a Medebar, az ország egyik legjelentősebb „újrahasznosítási piaca”.

Eritreában szinte minden létező kommunális és ipari hulladékból készítenek új használati tárgyakat. Az olajoshordókból tradicionális kávéfőző, merőkanál, tölcsér vagy lapát lesz, és még a kopt temető keresztjeinek nagy részét is újrahasznosított fémből készítették. A gumiabroncsokból is számtalan hasznos tárgy készül.

A nyersanyag-takarékosságnak és az átgondolt környezetpolitikának is köszönhető, hogy a szomszédos, a fejlett világra sokkal nyitottabb Etiópiával szemben Eritreában nincs jelentős éhezés és nyomor.

Az átgondolt környezetpolitika része, hogy a falusiak kölest kapnak minden elültetett fáért, illetve a hegyoldalak teraszainak kialakításáért, amellyel megakadályozzák a talajeróziót és az elsivatagosodást. Az ország távoli, száraz részeibe napelemmel működő vízszivattyúkat telepítettek.

A „nemzetközi közösség” sok szempontból elítéli a világra és a „szabad kereskedelemre” nem kellően nyitott országot. Eritreában ennek a zártságnak köszönhetően nincs McDonald’s és csak kétféle sör kapható, de ezek egyik biosör.