A táblabíróság a vádlottakat pénzmosás bűntettében mondta ki bűnösnek, és kettőjük bűnösségét költségvetési csalásban is megállapította. Az elsőrendű vádlottra 600 ezer, a másodrendűre 400 ezer forint pénzbüntetést is kiszabott a törvényszék, a másodrendű vádlottal szemben pedig 5 millió forint vagyonelkobzást rendelt el. A vádlottakat öt évre eltiltották a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól.

Egy szegedi székhelyű cég vezetője 2012 októberében kötött bérleti szerződést a szegedi önkormányzattal a város tulajdonában álló Vadasparkban egy 500 négyzetméteres területre. A cég játszótér kialakítását és üzemeltetését, valamint interaktív látogató-tájékoztató kialakítását tervezte egy 264 millió forintos összköltségű projekt keretében, amihez 185 millió forint uniós és magyar pályázati támogatást nyert 2013-ban.

A szegedi vállalkozás vezetője szerződést kötött a másodrendű vádlott által képviselt szlovákiai céggel generálkivitelezésre.

A szlovák cég azután fiktív szerződést kötött egy brit Virgin-szigeteki offshore vállalkozással

az interaktív látogató-tájékoztató rendszer szoftverének kifejlesztésére annak ellenére, hogy az már korábban a szegedi cég rendelkezésére állt, azt az eljárás során ismeretlenül maradt programozók készítették.

A szerződések alapján a szlovák cég 230 millió forintról állított ki számlát a játszótér elemeinek beszállításáról, kültéri tájékoztató konzolok felállításáról, az interaktív látogató-tájékoztató rendszer kiépítéséről. A számlákkal szemben

a projekt tényleges értéke a támogatási szerződésben szereplőnek csupán 15 százaléka volt.

A megvalósításához szükséges önerővel sem rendelkezett a pályázó cég.

A valótlan szerződések, teljesítési igazolások, valamint számlák alapján a szegedi cég vezetője több részletben mintegy 185 millió forint támogatást hívott le jogosulatlanul.

A másodrendű vádlott állítása szerint közreműködéséért ötmillió forintot kapott.

A vádlottak a bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése érdekében fiktív szerződéseket kötöttek egy liechtensteini gazdasági társasággal a szoftver unión kívüli felhasználására. A valóságban azonban nem volt a cégek között gazdasági kapcsolat, a szerződéskötéskor a szoftver még el sem készült, és a liechtensteini céget képviselő harmadik vádlottnak sem volt felhatalmazása a társaság képviseletére. A szerződésekre azért volt szükség, hogy többszörös átutalásokkal, offshore cég bevonásával és a cégek közötti pénzmozgatásokkal a jogosulatlanul felvett támogatás összegét legális eredetűként tüntessék fel.

A táblabíróság döntésével helybenhagyta az első fokon eljáró Szegedi Törvényszék ítéletének büntetésekre vonatkozó részét. Benedek Tibor tanácsvezető bíró az ítélet indoklása során kifejtette, a törvényszék részletes és mindenre kiterjedő bizonyítást vett fel, a tényállás megalapozott volt, és az elsőfokú bíróság arányos büntetést szabott ki.