A büntetőperben P. Tamást és két társát a több mint másfél évtizeddel ezelőtti Prisztás-gyilkossággal vádolja az ügyészség. P. Tamást az emberölés megrendelésével vádolják, F. Ferencet azzal, hogy a bűncselekmény helyszínére csalta Prisztás Józsefet, míg H. Istvánt azzal, hogy 1996. november 1-jén lelőtte a vállalkozót. A bűncselekményben való részvételt mindhárman tagadják.

Az ügyvéd perbeszédében azt mondta, sem a bizonyítékok, sem a tanúvallomások nem igazolják, hogy P. Tamás rendelte volna meg az emberölést, nem volt érdekelt benne. Példaként említette, hogy ellentmondásosak voltak a tanúvallomások a gyilkosság motivációját illetően, a felek között nem volt konfliktus, és a hagyatékból sem került semmi P. Tamáshoz, anyagi haszna nem származott Prisztás József halálából.

A védő hiteltelennek és használhatatlannak nevezte a Prisztás üzleti köréhez tartozó tanúkat, akik szavai szerint az idő múltával rendszeresen változtattak egy kicsit az általuk elmondottakon.

Véleménye szerint az ügyészség kombinatív módon alkalmazza a vallomásokat, a vádat alátámasztó részeket figyelembe veszi, az azzal ellentéteseket pedig elveti.

Az ügy koronatanújának számító és az elsőrendű vádlottra terhelő vallomást tevő Radnai Lászlóval összefüggésben azt mondta: a kecskeméti maffiaperben jogerősen elítélt férfi vádalkut kötött és szabadlábra került, súlyos betegként bármit megtett volna annak érdekében, hogy szabaduljon. Az ügyvéd kétségbe vonta a vádlott szavahihetőségét.

A perben az ügyész korábban fegyházbüntetést és közügyektől való eltiltást kért mindhárom vádlottra.

A másodrendű vádlott H. István védője szerint ha az 1996-ban történteket fekete-fehér kópiának vesszük, az ügyész vádbeszéde már a digitalizált változat, amelyben az ügyészség úgy tálalja a vádat, hogy az minél életszerűbb legyen a néző, a bíróság számára. A Magyarország történetében addig ismeretlen, nyílt színen elkövetett alvilági leszámolással kapcsolatban azt mondta: éveken keresztül nem álltak rendelkezésre olyan információk, amelyeket a vádhatóság most bizonyítékként tálal.

P. Tamás védőjéhez hasonlóan H. István ügyvédje is bizonyítottság hiányában történő felmentést indítványozott arra hivatkozva, hogy nincs a bűnösséget megalapozó bizonyíték.

A harmadrendű vádlott kirendelt védője azt hangsúlyozta, hogy F. Ferenc bűnösségét közvetett bizonyítékokra alapozza az ügyészség, ami az ügyvéd szerint spekulatív és cinikus. A védő szintén azt kérte, hogy miután nincs elegendő bizonyíték védence bűnösségére, arra, hogy tisztában lett volna azzal, hogy gyilkossághoz nyújt segítséget, mentse fel őt a bíróság.

P. Tamás egy időben a legkeresettebb magyar bűnözők listáját vezette, 2012 júliusában elfogták, és előzetes letartóztatásba helyezték. A hatóságok őt gyanúsították meg a négy halálos áldozatot követelő 1998-as Aranykéz utcai robbantással (amelyben a sajtóban rendőrségi informátorként is emlegetett Boros József Károly halt meg), továbbá Seres Zoltánnak és testőrének 1999-es tahitótfalui meggyilkolásával is.

A Prisztás-ügy büntetőperében az ügyészség nyereségvágyból, előre kitervelten elkövetett emberöléssel vádolja P. Tamást felbujtóként.

P. Tamás és társainak büntetőpere továbbra is rendkívüli biztonsági intézkedések mellett folyik, a teremben - váltásban - folyamatosan a Terrorelhárítási Központ, illetve a büntetés-végrehajtás tíz maszkos, géppisztollyal felfegyverzett munkatársa vigyázta a vádlottakat.

A per a jövő héten az utolsó szó jogán tehető nyilatkozatokkal folytatódik, mielőtt a bíróság meghozza határozatát.