A brókerbotrány nyomozása során ismertté vált volt rendőrtiszt, Molnár Csaba és akkori helyettese, Bacsi János hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás miatt indult büntetőperében a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta a vádlottakat felmentő első fokú ítéletet.

Az elsőfokú bíróság a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás vádja alól bizonyítottság, míg a Molnár Csabát kétrendbeli hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás vádja alól bűncselekmény hiányában mentette fel.

A tábla szerint az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást az ügyben és nem osztotta az ügyészség álláspontját, miszerint az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan, az a vádat részben nem merítette ki, és az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett megfelelően eleget.

A bíró azt mondta: a Fővárosi Bíróság részletes, széles körű bizonyítást folytatott le, feltárta a releváns bizonyítékokat és helyesen következtetett. Az ítélet jogerős.

Az ügy előzménye, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2003 júniusában vizsgálatot folytatott a Pannonplast Rt. részvényeinek összehangolt felvásárlása, illetőleg a társaságban történt befolyásszerzés miatt. A vizsgálat során számos szabálytalanságra utaló adat merült fel, amelyekre figyelemmel a PSZÁF vezetése elhatározta, hogy átfogó ellenőrzést hajtat végre. (Ebben az időszakban bántalmazták a PSZÁF akkori, illetve azóta ismét hivatalban levő elnökét, Szász Károlyt, aki az atrocitás hátterében maga is a részvényfelvásárlással kapcsolatos vizsgálatot sejtette.)

A PSZÁF az ügyben feljelentést tett, mondván olyan bizonyítékok kerültek a birtokába, amelyek több tízmilliárd forintnyi közpénz magántársaságok részére történt átutalását igazolják. A közpénzek az Állami Autópálya Kezelő Rt.-től (ÁAK) származtak.

A feljelentés az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság akkori Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának Pénzmosás Elleni Osztályára 2003. június 19-én érkezett meg. Az osztályvezető Molnár Csaba volt, a másodrendű vádlott pedig a helyettese. Utóbbi volt az ügy előadója is, s ő rendelte el a feljelentés kiegészítését az ügyben.

Pár nappal később az ÁAK akkori vezérigazgatója feljelentést tett hűtlen kezelés miatt, amely szerint az ÁAK Rt. 2002-ben keretszerződést kötött megbízások teljesítésére, értékpapír-ügyfélszámla vezetésére a K and H Equities-el. A számlára átutalt több mint 16 milliárd forintból azonban a K and H Equities 120 millió forintot anélkül utalt tovább, hogy azzal elszámolt volna. Később a vezérigazgató a feljelentést visszavonta.

Molnár Csaba az ÁAK feljelentése folytán addig beszerzett iratanyagot - elöljárói döntés alapján - átvette, majd az ügyekről összefoglaló jelentést készített, amely azt tartalmazta, hogy mind a PSZÁF, mind az ÁAK Rt. feljelentése ügyében megtagadta a nyomozást. A jelentésben rögzítette, hogy a bűncselekmény elkövetésének gyanúja hiányzik, mert mind az értékpapír-vásárlás, mind az ezt biztosító pénzek áramlása ellenőrizhető volt és a 120 millió forint átutalására vonatkozó megbízást is megtalálta: az ÁAK pénzeszközei rendben vannak, hiány nem mutatható ki, az ügyleteket nyereséggel zárta.

Az elsőfokú bíróságnak elsősorban azt kellett eldöntenie, hogy a két rendőrtiszt a nyomozást azért tagadta meg, hogy ezzel Kulcsár Attila álbróker mentesüljön a büntetőjogi felelősségre vonás alól, vagy csupán tévesen értékelték a helyzetet. A bíróság végül úgy döntött: a vádlottak a terhükre rótt hivatali bűncselekményeket nem követték el.

A nem jogerős döntés szerint a vádlottak munkaköri leírásuk, elöljárói utasítások és a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján jártak el. A bíróság szerint, bár Kulcsár Attila ellen utóbb indult és jelenleg is folyamatban lévő büntetőeljárás során számtalan szabálytalanságra fény derült.

Kulcsár magát is feljelentette, akkor, abban a néhány napban a már-már szakértői kompetenciába tartozó pénzügyi - és gazdasági tranzakciók közötti összefüggések felismerése nem volt könnyű feladat. Ennek sikertelensége azonban a hivatali visszaélés bűntettét nem valósítja meg - szögezte le a bíróság.