A háromgyermekes asszony férje mesélte el a megrázó történetet a Kisalföldnek, hogy más ne kövessen el ilyen végzetes hibát. Másfél héttel ezelőtt a szombati ebédet főzte a nő, a répát tisztította, amikor késsel belevágott az ujjába. Bekötötte a vérző sebet, s nem tulajdonított nagyobb ügyet az egésznek. Néhány nappal később azonban nem volt jól, szerdára belázasodott, s erre gyógyszert vett be.
Férje elmondása szerint az ujjon lévő seb úgy tűnt, gyógyul, de a családanya keze feljebb már tűzpiros volt. Csütörtökre nagyon felszökött a láza, negyven fokra. Nehezen vette a levegőt, a családja attól tartott, hogy esetleg tüdőgyulladást kapott, mert előtte a torka fájt. Mindenre gondoltak, csak arra nem, ami pedig a problémát okozta: a szombati sérülés súlyos következménye a vérmérgezés.
Pénteken nem vártak tovább, mentőt hívtak, amely bevitte a nőt a győri Petz-kórházba. A sürgősségin kivizsgálták, s a vérvétel eredménye kimutatta, hogy a fehérvérsejtszám kritikusan alacsony, a tüdő mindkét lebenyében pedig víz van. A család annak tudatában ment haza a kórházban tartott feleségtől, hogy a vizet a testéből leszívják majd, s jobban lesz. Péntek este fél tízkor azonban jött a telefonhívás: meghalt.
Tamás László János, a Petz-kórház főigazgatója felhívta a figyelmet a legfontosabbakra: ha valakit sérülés ér, s utána fáradtnak érzi magát, legyengül és lázas lesz, forduljon minél előbb orvoshoz. Van, amikor látható jele van a vérmérgezésnek (valóban megjelenik a „piros csík" a végtagokon), de van, amikor olyan szepszisről van szó, amely a testen belül zajlik, s nincsenek külső jelei. Nem egy esetben már meglévő betegség áll a háttérben, ez az oka annak, hogy a banális sérülést nem tudja végül legyőzni a szervezet.
