Az agglomerációval együtt mintegy 40 milliós főváros nagy részét kitevő szegénynegyedek végeláthatatlan rengetegét a házak tetején magasló galambdúcok sziluettjei teszik teljessé. A soha nem pihenő metropoliszból kiszakadva sokan naponta órákat töltenek a város felett. Van, aki tehenet, bárányt, baromfit is tart a tetőn a galambok mellett.

A tarka galambdúcokat akár a 10-15 méter magasságot is elérő, filigrán faszerkezetek tartják, amelyeket a külön erre szakosodott asztalosok építenek. Bár a galamb közkedvelt étel, ezeket a madarakat kifejezetten a rivalizáló negyedek között folyó versenyekre tenyésztik.

Az utolsó versenyek egyike a város délkeleti részén található nyomornegyedben, ed-Duvéjkában zajlott. Ed-Duvéjkáról a legtöbb egyiptominak az a 2008-as tragédia jut eszébe, amikor a kerület peremén magasló sziklából hatalmas tömbök váltak le, és zuhantak a házak közé. A katasztrófa száznál is több ember halálát okozta.

Ed-Duvéjka csapata a turisták által gyakran látogatott Hán el-Halíli bazárt is magába foglaló ed-Darrásza kerületi válogatottjával mérkőzött meg. A verseny koordinátorának a népi sport egyik ismert alakját, a város szemétszállítását végző kopt keresztény közösség egyik fiatal tagját, Magdi Iszhákot kérték fel, aki nagy köztiszteletnek örvend a reptetők körében. A 29 éves galambtenyésztő az egyetlen keresztény a környéken.

A két csapat ed-Duvéjka egyik központi terét jelölte ki a verseny kiindulópontjának. A szabályok egyszerűek: délután öt órakor mindenki egyszerre elengedi a madarait, és a helyi csapat célja, hogy galambjaival minél több "vendéggalambot" csaljon saját dúcaira. Az ott elfogott madarak az úgynevezett "hadifoglyok".

Este kilenckor újra mindenki összejön, és a helyiek bemutatják zsákmányaikat az ellenfélnek. A következő alkalommal "térfélcsere" van, ami azt jelenti, hogy ezúttal a másik fél negyedéből röptetnek, és az ottaniak próbálják meg elfogni az ed-duvéjkai madarakat. Aki többet elkap, az nyer.

Mindkét negyed saját pecsétjével jelöli meg az állatokat, amit a versenyzők szigorúan vesznek, mivel utólag csak az a galamb számít "hadifogolynak", amelyiknek farktollazatán kivehetően olvasható származási helye.

A hosszú előkészület, egyezkedés, tülekedés tetőfokán indul el a verseny. Az őrjöngő tömeget ellepi a több száz csapkodó madár. A ricsajnak egy-két percen belül vége szakad, az idegenek zsúfolt autókból, furgonokból és motorbiciklikből álló konvoja sietve hazaindul, miközben a helyiek rohannak tornyaikba, ahol az otthon hagyott fivérek és szomszédok már javában a felettük köröző rajban kiszúrt idegen galambok lecsalogatásán ügyködnek. Ameddig a szem ellát, zászlót lengető, füttyögető emberek állnak a toronyházak tetején magasló ingatag faszerkezeteken.

Szerencsés esetben egy eltévedt példány csatlakozik a helyi galambok valamelyik rajához, és azzal együtt leszáll a dúcra, ahol a férfiak lélegzetüket visszatartva lapulnak, nehogy elriasszák a félénk állatot.

A dúc tulajdonosa ekkor villámgyors, gyakorlott mozdulatokkal a külön erre a célra kialakított lesben terem. A dúc pereméhez lepkehálószerű kosarak simulnak, és mindegyiküktől egy drót vezet a lesbe. A házigazda megrántja a megfelelő drótot, a kosár pedig rácsapódik a "hadifogolyra".

A verseny során az ed-duvéjkaiaknak 11 galambot sikerült elfogniuk, de a visszavágón ed-Darrászában 26 madár került rács mögé.

Nem mindig ilyen tiszta és zökkenőmentes a mérkőzés. A nyertes ed-Darrásza egy héttel később egy másik dél-kairói szegénynegyedet hívott ki párbajra. A Mokávilún-el-Arab nevű környék válogatottjának vezére, Ahmed Rúbi korábban az egyiptomi hadsereg különleges alakulatainál szolgált, és kifejezetten rossz vesztes hírében áll.

"Úgy kell elképzelni, mint az egyiptomi labdarúgó-bajnokságot, csak ez egy kicsit komolyabb, mert ezt évszázadok óta csináljuk" - magyarázta az MTI-nek a játékot a volt kommandós terepszínűre festett galambtornya előtt állva.

Rúbi csapatának az első körben mindössze egy foglyot sikerült ejtenie, ezért a visszavágó előtt titokban összeszövetkeztek a rivális negyed, ed-Darrásza közvetlen szomszédságában élő reptetőkkel, és az ő galambjaikkal "vizezték fel" saját állományukat. A visszavágó estéjén szabadon engedett, becsempészett galambok persze egyből visszarepültek közeli dúcaikra, anélkül, hogy az ed-darrászaiaknak esélyük lett volna elkapni őket.

A csalás azonnal kiderült, mert az ed-darrászaiak ráismertek a szomszédból származó madarakra. A vesztésnek nincsenek anyagi következményei, a becsület a tét. Az esti eredményhirdetés tömegverekedésbe fulladt, és azóta az ed-darrászaiak egész Kairóban azért kampányolnak, hogy Rúbiék többet ne versenyezhessenek.