1891. május 26-án született Budapesten. Kereskedelmi pályára készült, de az első világháború kitörése után besorozták, a fronton megsebesült. Leszerelése után a színiakadémiára iratkozott be, de már fél év után elcsábította a kassai színház, ahol a legnagyobb klasszikus szerepeket kapta meg. 1918-tól egy évtizedet a Vígszínházban töltött, de rendezte Berlinben Max Reinhardt is. A magas, feltűnően jóképű, bajszos fiatalember jobbára hősszerelmes szerepeket kapott, de jellemábrázoló képességét is megcsillogtathatta, s nemcsak a közönség rajongott érte, hanem a kritika is dicsérte.

1927-ben Adolph Zukor, a Paramount filmgyár elnöke Hollywoodba hívta, s Pola Negri partnerének szerződtette egy némafilmben. Az itthon sztárnak számító Lukács, illetve most már Lukas nehezen szokta meg, hogy válogatásokra és próbafelvételekre kell járnia. Hamarosan világhírre tett szert, összességében hatvannál több film főszerepét játszotta el, ünnepelték a Broadway-n is Ibsen Nórájában Rank doktorként.

Lukas férfias megjelenése, szuggesztív egyénisége, eleganciája hős jellemszerepekben érvényesült a legjobban. Játszott fekete-fehér filmdrámában (Mindenki nője), romantikus alkotásokban (Szigorúan erkölcstelen, Fiatal asszonyok), a 30-as évek második felében Angliában is forgatott romantikus vígjátékot (Vacsora a Ritzben) és Hitchcock-krimit (Londoni randevú).

Az újabb nehézséget a hangosfilm megjelenése jelentette, hiszen ezután a gesztusok hangsúlyozott szerepét és az erőteljes mimikát természetesebb beszédmodor és visszafogottabb alakítás váltotta fel. Bár akcentusa most már zavaró volt, önérzete nem hagyta, hogy filmjeiben más hangján szólaljon meg. Fél év megfeszített nyelvtanulás után a Paramount stúdió olyan elégedett volt a próbafelvétellel, hogy ötéves megállapodást írtak vele alá - immár beszélő színészként.

Az 1933-tól amerikai állampolgár Lukács legnagyobb sikerét az Õrség a Rajnán című fekete-fehér filmben aratta, amelyben partnere Bette Davis volt. Az antifasiszta háborús drámában nyújtott alakításáért 1943-ban megkapta a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, a Golden Globe (Arany Glóbusz)-díjat, a New York-i filmkritikusok kitüntetését, s csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán.

Ezután játszott még kalandfilmben (Kim, 20 000 mérföld a tenger alatt), zenés vígjátékban (Acapulco-i kaland), tévésorozatokban (FBI, Hotel Paradis), utoljára 1970-ben lépett kamera elé egy tévéfilmben.

A háromszor nősült filmsztárnak két szenvedélye volt: az egyik az állatvédelem, szinte minden útjába akadó kóbor kutyát hazavitt, a másik a repülés, magánrepülőgépét gyakran ő vezette.

Az eddigi egyetlen magyar születésű Oscar-díjas színész 1971. augusztus 16-án nyaralás közben halt meg a marokkói Tangerben. Felesége előző nap hunyt el, Lukács az átélt izgalmak miatt kapott másnap szívinfarktust.